MŰSOR

1. JOHANN PACHELBEL (1653 -1706): d-moll fúga (NÉMETH ZSUZSA - ORGONA)

FRANCESCO CAVALLI
(1602-1676)
MISSA PRO DEFUNCTIS - RÉSZLETEK

2. INTOITUS. Requiem aeternam

3. KYRIE

4. SANCTUS

5. AGNUS DEI

6. RESPONZÓRIUM. Libera me

FRANCESCO CAVALLI

7. SALVE REGINA

8. JOHANN PACHELBEL : d-moll prelúdium (NÉMETH ZSUZSA - ORGONA)

KÖZREMŰKÖDNEK A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM
EGYHÁZZENE TANSZAKÁNAK HALLGATÓI

SZÓLISTÁK:
BÖTTGER BOGLÁRKA, BUBNÓ LŐRINC, HORVÁTH DOROTTYA, LESKÓ ZOLTÁN, LUKÁCS ANETT, NAGY BERTALAN, OPICZ JÓZSEF, ORBÁN DOMONKOS, ORBÁN OTTILIA, TÓTH GABRIELLA,
TÓTH MÁRTON, VARGA MÁRTON, WERNER ÁGNES

CONTINUO:
DANKÓ BORBÁLA (3), FARAGÓ ÁKOS (4), KOCSIS KRISZTINA (6), LESKÓ ZOLTÁN (2),
NÉMETH ZSUZSA (7), TÓTH MÁRTON (5), JAKOBOVICS NIKOLETTA m. v. - gordonka (2-7)

VEZÉNYEL:
BUBNÓ LŐRINC (7), FARKAS DOMONKOS (2), KOCSIS KRISZTINA (4), LŐRINCZ ÁKOS (3),
LUKÁCS ANETT (5), TÓTH MÁRTON (6)

FELKÉSZÍTŐ TANÁROK:
DR. ENYEDI PÁL (ORGONA),
DR. MEZEI JÁNOS (CONTINUO), DR. MIZSEI ZOLTÁN (KARVEZETÉS),
DR. RAJK JUDIT (ÉNEK), DR. SOÓS ANDRÁS (KARVEZETÉS)

Cavalliról 

"Egyes kritikusok szerint a velencei opera legnagyobb alakja. Tény, hogy a színpadi zene területén Monteverdi méltó párja. Míg az utóbbi a lírai, elmélyült géniusz, addig Cavalli a drámai lángelme. Korabeli hírnevét talán csak Cestié közelíti meg. Cesti Oronteája után Cavalli Giasonéja volt a XVII. század legnépszerűbb, legtöbbször felújított operája. Az 1650-es és 60-as években az olasz operaházak repertoárjának legnépszerűbb darabjai közé tartozott az Egisto, a Giasone,és a Xerse.
Cavalli stílusa igen hasonlít Monteverdi késői operáinak karakteréhez. Szinte aszkétikus hangszerelés, a kórusoknak, együtteseknek, önálló zenekari számoknak (néhány operájához balett betétet is írt, Ballo de Orsi, Combattimento di ninfe e satiri - Calisto) a drámai súlypontokra korlátozása jellemzi műveit (Le stelle piu belle - Calisto). Ez alól a francia udvar számára írott művek (különösen az „Ercole amante") kivételek; gazdag hangszerelés (fúvósok) számos együttes (Oh Dea come n'arrequii - Ercole amante), és a kórus intenzív alkalmazása (komplett madrigálok, Quel grande Eroe, Pronuba e casta Dea - Ercole amante) jellemzi őket (Prologo - Ercole amante, Prologo - Xerse). Ahogy Cavalli életművében előre haladunk a recitativo (gyakori madrigalizmusokkal megtűzdelve) egyre inkább arioso karaktert ölt (Lucidissima face - Calisto), ugyanakkor a dalszerű strofikus áriaforma jelentősége egyre csökken. Az operák egységes, deklamatív, végigkomponált szerkezete mindenütt igen flexibilisen igazodik a drámai tartalomhoz, és a hangulati kontrasztok kifejezésére Cavalli komoly harmóniai eszköztárat vet be (Dell 'antro magico - Giasone, Che prieghi ingiuriosi - Ercole amante). Az áriák egyik legjelentősebb típusa Cavalli műveiben a szöveget minden szempontból alátámasztó lamento (Regina, Egeo amici - Giasone, Amor che mascherasti - Statira). Dallamosságban Cavalli Monteverdi és Cesti között helyezkedik el, és életművében folyamatosan tetten érhetők a legújabb zenei áramlatokra adott folyamatos és érzékeny reflexiók. Így későbbi műveiben túllép a Monteverdi féle standardon, a „bel canto" jelleg egyre inkább előtérbe kerül, és megjelennek a komplett zenekari ritornellóval bíró (La tromba orgogliosa, Notte ascondi i tesori - Statira), sőt a zenei kontrasztot használó formák (a „da capo" legegyszerűbb ABA változata) is. Művei a XVII. századi velencei opera prototípusát képviselik. A komikus és tragikus jeleneteket keverő, és a polgári színházak limitált előadói apparátusához igazodó színpadi zene legjavát. Közülük 27 maradt fenn, melyeket a Szent Márk katedrális könyvtára őriz. Operái mellett hangszeres és egyházi zenéjének jelentősége eltörpül. Utóbbiak (Misék, Magnificatok, zsoltárok, vecsernyék) kontrapunktális képzettséget, drámai érzéket, de konzervatív zenei szemléletet tükröznek (Requiem aeternam - Requiem)." Cleofide