Huszonhat esztendő – egy zeneszerző kibontakozásához, terveinek kiírásához igen rövid idő, tehetségének mértéke elég viszont ahhoz, hogy legendája megszülessék. Giovanni Battista Pergolesi életműve egyedül áll a 18. század első felének zenei világában, rövid lángolása során a ragyogó színek, a sodró dallamosság magában álló csoda lett s nemzedékeknek adott útmutatást. Legmaradandóbb, mély érzéseit mutató hagyatéka a Stabat Mater költői kifejezése; ezen érzékeny és gyönyörű dallamsodrás tiszta magaslatai sok évig követő nélkül maradtak. A nápolyi „Fájdalmas Szűz lovagjának testvérisége” egyesület felkérésére, egy ferences kolostor csendjében írta, nem sokkal halála előtt. Eredetileg két női hangra és vonósokra, de az előadói hagyomány néhány tételt kórusra bővített, a szólókantátát így közelítve az oratórium mőfajához, a személyestől az egyetemes felé. A Nagyhét kapujában, hagyományosan Virágvasárnap – értő gondolatok vezetésével – várjuk a kedves Olvasót e csendes órára, lelki gyakorlatra, szeretettel.

                                                                                       Csányi Tamás