Kompolthy Zsigmond: Pannon pestis
Pannon pestis (Fotó/Forrás: Líra.hu)
Nehéz szatírát nem írni, mondta Juvenalis, de azért ennek a fordítottja nem igaz. Nem könnyű szatírát írni, de a jelek szerint néha muszáj. Több mint a vicc, de kevesebb is, nem nevezi nevén a dolgokat, de felépít egy másik világot, jelen esetben egy másik időszámítást használ, de ugyanezt a Magyarországot, ahol hullanak az emberek, mint a legyek, és a megbízott és kedves vezetők egyre csak tagadnak. Nincs járvány, csak meghalunk. Ez majdnem olyan jó, mint a bécsi rabbi sokat (a könyvben is kétszer) idézett bölcsessége: a helyzet reménytelen, de nem komoly. Változtatni nem lehet, de fölismerni és felhánytorgatni igen. Ha ez vigasz, akkor a könyv is lehet vigasz.
Kalligram Kiadó, 2019
Folyók, tavak, tengerek
Kempingnadrágban, atlétatrikóban, szemünkbe csorgó, csípős izzadsággal tűrjük a meleget, és azon gondolkodunk: a régiek ezt hogyan bírták? Amikor még hosszú ujjú inget és zakót meg kravátlit viselt minden városi ficsúr, úri és nem úri egyaránt. Na, pont ez az, amire nem ad választ a füredi kiállítás, mert az a vizekkel és a fürdéssel foglalkozik, sellőlánykákkal, akik pucéron úszkálnak a nap alatt. Tudtak élni, mondjuk rájuk, 19. századi eleinkre, de nem biztos. Viszont tudtak festeni, és ez lehet, hogy több mint az élet. Vagy legalábbis maradandóbb.
Balatonfüred, Vaszary Galéria
Augustin Feyen-Perrin: Cancale-i halászlányok, 1881 (Fotó/Forrás: MNG)
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára
Az LP mégis más. Mégis őriz valamit a zenehallgatás rangjából. Kiöltözni nem kell hozzá, de cserébe nem is köhög senki a fülünkbe. És azért mégis kell hozzá elhatározás, kicsomagolni a lemezt, föltenni a lemezjátszóra, rátenni a kart, nem mászkálni, mert ugrik a tű. Ülni a sötét szobában, és olyat hallani, amire ma már esélyünk sincs. André Previn meghalt februárban, Radu Lupu megint lemondogatja a koncertjeit. De itt még fiatalok, lelkesek, fürge ujjúak (legalábbis Lupu), és nagyon figyelnek egymásra. Nincs más dolgunk, mint nagyon figyelni rájuk.
André Previn – Radu Lupu, Warner, 2019
Mozart - Andre Previn
Verdi: Aida
Erős a gyanúm, hogy az Aida egy félreértés áldozata. Mindenkinek az elefántok jutnak eszébe róla, a piramisok, meg a nagy, szabadtéri lehetőségek, recsegő trombiták, zengő férfihangok. Pedig, ha jobban belegondolunk, ez csak a második felvonás, annak is csak egyetlen képe, a bevonulás. A többi rész többnyire finom kamarahelyzet, szerelmi háromszög, két nő és egy férfi, vagy hatalmi játszma, egy nő és két férfi. Valószínűleg jobban áll a darabnak a színház, mint a csillagos ég, de majd meglátjuk. Rendezi Kesselyák Gergely, vezényli Pál Tamás. Fordítva valószínűleg rosszabb lenne.
Szegedi Szabadtéri Játékok, július 26. és 27.
Verdi: Aida
hírlevél
