A Manoya-dalok egyszerre lágyak és karcosak, árad belőlük a szeretet, mégis igénylik a figyelmet. Néha látszólag a felszínen simogatnak, miközben titokban igen mélyre hatolnak.
2012 novemberében jelent meg Manoya művésznéven Hodosi Enikő első szólólemeze. A folk, a keleti zenék, a hanggyógyászat éppúgy Enikő zenéjének részét képezik, mint a kísérleti elektronika, a soul vagy a zajzene, mégis egyből felismerhető a szelleme sajátos hangvétele miatt. A Manoya dalok alternatívát kínálnak a mai zenei világ gyakran felszínesen harsány popkultúrájával szemben - felkínálják a felszabadító elmerülés lehetőségét. A lemez hangszerelésében is megmutatkozik az a bizonyos gyönyörködtető változatosság: egyszerre szerepeltet vonószenekart, kísérleti elektronikát, akusztikus gitárokat, hétköznapi és gerjesztett zajokat, jazzes elemeket éppúgy, mint hip-hop ütemeket, lélekmelengető mantrákat valamint zongorás balladát. A lemezen szereplő tizenegy dalban az akusztikus világot finom elektronika fűszerezi, de a legfontosabb összetevő mégis Enikő sajátos énekhangja, életfilozófiája és szövegei.
Melyik magyar együttes koncertjén énekelt utoljára a Trafóban Hodosi Enikő?
A fenti kérdésre január 31-én 15 óráig helyesen válaszolók közül öten a Hundred Arms című lemezzel gazdagodnak.