A művész hihetetlen karriert mondhat magáénak, amely közel 30 éve tart. Túl van közel 100 millió eladott lemezen, 50 különböző megnyert díjon - köztük 5 Grammy-n, egy Oscar-on és egy Golden Globe-on. Lionel Brockman Richie, Jr. Alabamában (Tuskegee) született 1949. június 20-án. Az első zenei hatások is itt érték, amelyek főleg a gospel, az R&B és a country stílus jegyeit hordozták magukban.
Viszonylag későn kezdte zenei pályafutását. Egyetemi tanulmányai után mérnökként, majd váratlan fordulattal lelkészként tevékenykedett. Ez az utóbbi kitérő azonban jót tett neki, hiszen bensőséges viszonyba került a soul és a gospel izgalmas zenei világával. Csak ezután szentelte tehetségét a zenének. 1967-ben barátaival megalapította az akkor még The Mystics névre hallgató, később The Commodores névre átkeresztelt csapatot. Sikerük az egész hetvenes éveket jellemezte, olyan megaslágerek kerültek ki albumaikról, mint az Easy, a Sail On, a Still vagy a Three Times A Lady. A nyolcvanas évek elején egyre többet dolgozott "idegen" előadókkal, így jelent meg Kenny Rogers-szel közösen készített száma, a Lady, mely rögtön a slágerlisták élére ugrott. Hasonló sikert aratott a következő év elején a Diana Ross-szal készített duettje, az Endless Love, mely egyúttal az azonos című Brooke Shields-film betétdala volt. Ez a szám a Talma Motown lemezkiadó cég legsikeresebb kislemeze lett, hiszen több mint kilenc héten keresztül vezette a sikerlistákat. A sikereket látva Richie úgy döntött, szólókarrierbe kezd, és kilépett a Commodores-ból.
1982-ben látott napvilágot első szólóalbuma, melynek címe egyszerűen Lionel Richie volt. A korong azonnal sikert aratott, több mint négymillió példányt adtak el belőle. A következő, Can't Slow Down című albumon található számok mindegyike sláger lett, de közülük is kiemelkedik a Hello és az All Night Long, amelyek több mint tízmillió példányban keltek el. Szinte természetes, hogy az Év Albuma címet a Grammy-díjkiosztáson ez az album nyerte el.
Megasztári státuszát megerősítette, hogy az 1984-es Los Angeles-i olimpia záróünnepségén is fellépett. 1985-ben Michael Jacksonnal és Quincy Jones-szal közösen megírták a We Are The World című "segélydalt". Ebben az évben adta ki Dancing On The Ceiling című albumát is, ezen található a Say You, Say Me, a White Nights című film betétdala, amelyért 1986-ban Golden Globe- és Oscar-díjat kapott.
A következő néhány évben nem jelent meg saját albuma, elsősorban producerként tevékenykedett. 1992-ben a Motown kiadott egy gyűjteményes lemezt Back to Front címmel, de a korongon két vadonatúj dal is található. Saját zenei hangzásvilágát megújítva 1996-ban megjelenteti a Lauder Than Words című nagylemezét, amelyen a blues hangzását felváltja swing és a hip-hop. Az 1998-as Time című albumon már ismét a Richie eredeti zenei világát idéző dalok szólaltak meg.
Az igazi, áttörő visszatérés 2001-ig váratott magára, amikor megjelent a Renaissance című album. A visszatérés sikerét az is jelezte, hogy a Hollywood Boulvardon, a Walk of Fame-en csillagot kapott. 2001 óta még két válogatásalbumot adott ki meg, majd 2004-ben megjelent Just for You című lemeze, melynek címadó dala fergeteges sikert aratott világszerte.
2012 márciusában jelenik meg legújabb lemeze Tuskegee címmel. A lemez szülővárosában szerzett első zenei benyomásai alapján készült el. A 14 dalt Richie kedvenc előadóival játszott fel duettben. A lemezen közreműködik többek között Shania Twain, Kenny Rogers, Willie Nelson, Pixie Lott és Jennifer Nettles. "A nagyszüleim által a countryban, a gospelben, az R&B-ben és a klasszikus zenében nőttem fel. Tuskegee tökéletes olvasztótégelye volt a rám gyakorolt hatásoknak. A lemez címe a neveltetésem megerősítése - és a hely, amelyet otthonnak nevezek" - mondja. "„Ez a munka, mely tehetséges emberek együttműködésének indult, egy nagy baráti társaság remek együtt zenélésével ért véget. A Tuskegee egy lelkiállapot, de helyként a lehetőség, a remény, az ígéret helye, ahol az álmok valóra válnak."