Plusz

Semmi különös szilveszter

2011.01.01. 14:02
Ajánlom
A Duna Televízió 2010-ben is Szolnokról közvetítette szilveszteri műsorát. Igaz, az elmúlt három évben öt percnél többet képtelen voltam nézni belőle, de egyrészt szeretem a kihívásokat, másrészt viszont a hidegbe kimenni meg a francnak sincs kedve. Hát rászántam az életemből két és fél órát.

Aki a szilveszteri tévénézést választja, azzal a megnyugtató érzéssel teheti, hogy az óévbúcsúztató-újévköszöntő este Lajtán innen és túl így vagy úgy, ám tulajdonképpen ugyanazt a borzalmas ízléstelenséget kínálja: míg nálunk a közszolgálati adók viccesek akarnak lenni, és még mindig magyarnótáznak, - random példákat véve - az oroszok Kató néni kabaréjának szintjén mozognak, a német adókon meg André Rieu-től DJ Ötziig terjed a paletta. (Nagyobb ország, nagyobb ízléstelenség.) A Nemzet Televíziója azonban szembemenve minden lealacsonyodó trenddel magaskultúrát kínál.

21:30 Kezdenek kihúnyni a szolnoki Szigligeti Színház nézőterén a fények. Rácz Mártont mutatják a zenekari árokból. Strauss Einzugsmarschával indítanak, a tánckar valami negédes, komolyan vehetetlen tincitánci-szerű koreográfiát ad elő, a kórust meg olyannyira nem érteni, mit énekel, hogy meg a nyelvet se sikerül beazonosítanom. Kemény óráknak nézünk elébe, az a gyanúm.

"Jó estét, nagyvilág, jó estét, Európa, jó estét, Magyarország!" - köszönt Balázs Péter, majd a három a magyar igazság, egy a ráadás bölcsességet osztja meg a nézőkkel. (Mi lesz vajon a jövő évi poén? Gimme five?) 2009-ből idézi magát, amikor azt mondta, „a friss szél kisöpri a hordalékot". S bizony, jött a "friss szél" és a minden fülkék forradalma, ebben a "történelemformáló esztendő"-ben. Nincs is más, mint nemzeti imádságunk gondolataival kérni a mindenhatót, továbbá "magára büszke nemzetet, jó szórakozást" kívánni. Köszönjük szépen.

Arra döntöttem, megkímélek mindenkit attól, hogy a 9060 karakter hosszúságú, produkciónkénti kommentárt idemásoljam, mert nem az a lényeg, hogy ki mennyire meghatottan - vagy a dalszövegtől, vagy saját magától - lépett színpadra, ki volt az, aki úgy túljátszotta a szerepét, hogy a róla adott közelik egészen ijesztőek voltak, és kik voltak azok, akik kb. annyi érzelmet sugároztak, mint amennyivel a halak úszkálnak karácsony előtt a Tesco pultjában. Sokkal érdekesebb, kiről, kinek és milyen képet akar sugározni ez az este.

A műsorban opera, operett, musical, könnyűzene, vers egyaránt elhangzott. Becsülettel feliratozták az egyes produkciók előadóit - aki most nem tanulta meg a helyi és a vendég színészek nevét, soha nem is fogja -, a szerzőket is megtudtuk, sőt a dalszöveg fordítóját is, az viszont rendre lemaradt, hogy a dal, ária, kettős stb. melyik műből származik. (Ha jól számoltam, két esetben viszont épp fordítva, csak az opera címe jelent meg. Bajban lesznek szegény Kívánságkosár-nézők, ha nekik épp ezek a szép számok tetszettek!) Offenbach, Kálmán, Sondheim, Webber, Verdi, Mozart, Lerch és Demjén egyaránt az esztrád része volt, melyben zárványként szerepelt a Magyar hiszekegy - dörgő hangon, szívre tett jobb, esküvésre emelt bal kézzel -, a Székely himnusz - nem kevés vendéglátós felhanggal -, a - fáradt turista módjára szavalt - Huszt, Máté Péter Hazámja és egy János vitéz-egyveleg.

A zárvány szót itt a szerkesztésbeli logikai bukfenc szinonimájaként használom. Lehet ugyanis olyan nemzettudat-erősítő műsort csinálni, hogy a plazmatévéből kifolyik a hazaszeretet - ebben az esetben szinte elértük ennek a határát -, de akkor a nagyvilág, sőt még Európa sem számít célközönségnek. A magyar szerzők operettjeiből citált részletek passzolhatnak is akár ebbe a koncepcióba - csak ne helyzetszerűen adják elő a dalokat, ugyanis nincs annyi idő, hogy szituáció alakuljon ki -; az eredeti nyelven énekelt operarészletekkel azonban nem tudunk mit kezdeni. Különösen azért nem, mert ott sincsen szerkesztési elv: a Szabadság-kettőstől a La ci darem la manóig, Leoncavallótól a Manon Lescaut-ig leng erre és arra - némi képzavarral - az eklektika skálája (ha már: hol van Erkel?!); a musicalek esetében pedig vagy vállalják fel a magyar darabok népszerűsítését, vagy énekeljék eredeti nyelven a dalokat.

Ha az operaénekes hölgyek nem kapnak alapértelmezetten (?) színes ruhát, 150 percig - mínusz szünet - azt hittük volna, hogy egy temetni jöttünk, nem dicsérni. Képzeljék el a Csók a jelszavunk-at meg a Bukjel szoknyát csupa feketébe öltözött színésznőtől... Bár elképzelhető, hogy csak "nemzeti imádságaink" hurráoptimistának a legnagyobb jóindulattal sem mondható hangulatához akarta a tervező a színpadképet passzintani. Ehhez pedig valóban tökéletesen illenek az inkább a nemzeti romantika, mint a korszerű színjátszás szellemében készült díszletfüggönyök.

A műsor bár hosszú, mégis pörög, művész bejön-művész előad-művész kimegy, a kamera tudja, mit kell mutatni, a Szolnoki Szimfonikusok korrektül teljesítenek. A tánckar végig negédesen mórikálja magát, az énekkar színpadképi kiegészítő szerepét betölti és a koreográfiai utasításokat - jobbról bal lábra áthelyezni a súlypontot - is végrehajtja.

22:50. Balázs Péter ismét színpadon. Mindenkivel koccint, majd előad egy vőfélyversnek is beillő rímfaragványt, melynek utolsó két sora: "Gyújtsunk rá hát együtt ünnepi nótánkra,/kedves mindnyájuknak boldog új évet kívánva". A zárásképp felhangzó Kell egy színház című dal Galambos Zoltán, Turcsán András és Meskó Zsolt szerzeménye. A Google szerint az azonos című musicalt az Újpest Színházban játszották. Szégyen, de nem ismertem. Eközben a képernyő alján folyik a stáblista.

23:53. A dalnak vége, egy pillanatnyi szünet, a stáblista is megáll. Jön az obligát Szózat, amit feketében, akár egy 1848/49-es honvédözvegy ad elő Molnár Nikolett. "A sírt, hol nemzet sűlyed el..." Hát akkor nézzünk bizakodva a jövőbe. (Istenem, Örkénynek mennyi témát adna ez a világ!) Dramaturgiai feloldásképp egy Strauss-Romhányi-opusz, és folytatódik a stáblista.

Éjféli slusszpoén: harangszó és Himnusz. Vágóképként Rácz Márton a zenekari árokból, majd a nagytotál, a színpadon piros-fehér-zöld, határozottan pártkongresszusos függönyomlás. Balázs Péter kíván. Nem kell a boldog, elég a túlélhető új év.

Éjfélre Gerard Piqué, Cesc Fabregas és Carles Puyol befejezi egymás ugratását a Twitteren - másnap munka, azaz edzés van -, éjféltől meg EU-elnök Magyarország. A szolnoki színpadi árkot keretező kálákkal, gerberákkal mi történik január 1-jén? És megjön-e reggelre a mi virágos kedvünk, vagy vár a cintányéros, cudar világ?

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz interjú

Van-e élet a főtt sonkán túl?

A húsvéti menü az egyik legmasszívabb gasztronómiai hagyományunk, tízből tizenegy asztalon ugyanazok a tételek sorakoznak. De vajon van-e élet a főtt sonka-főtt tojás-kalács triászon túl? Segal Viktor csúcsséftől azt is megtudjuk, hogyan vásároljunk sonkát húsvétra, ha biztosra akarunk menni.
Plusz ajánló

Fidelio Klasszik: Hogyan jelenik meg a humor a klezmerben?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adásában ez is kiderül. Április 20-án a 92.1-en interjú hallható Csadi Zoltánnal, Kovács Adriennel, Masa Tamással a Sabbathsong Klezmer Band vezetőjével, és Perjés Jánossal.
Plusz ajánló

Nyitott Ház – Május 18-án a Pesti Vigadóban

Hagyományok és modernkori igények, amelyeket a művészet és a kultúra kapcsol össze: koncertek, előadások, workshopok designerekkel felnőtteknek és kézművesfoglalkozások kicsiknek, idegenvezetések, kiállítások – ingyenes programok május 18-án egész nap a Pesti Vigadóban.
Plusz ajánló

A hosszú élet titka is kiolvasható a májusi Fidelióból

Az ingyenes programmagazin májusi számában az aktuális eseménynaptár mellett megtalálod Fáy Miklós és Vámos Miklós rovatát, valamint számos interjút, többek között Udvaros Dorottyával, Volf Katalinnal, Konrád Györggyel és Krusovszky Dénessel. Lapozz bele online!
Plusz kult50

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.