A Hagyományok Háza főigazgatója, Both Miklós elmondta, hogy a takarékosság jegyében az intézmény működtetése átalakult, több épületüket be kellett zárni, köztük a Fő utca 6-ban működő Magyar Népi Iparművészeti Múzeumot is, amely a Corvin téri főépületbe költözött.
A múzeum kiállítótérként megkapta a Kallós Zoltán termet, ahol a jövőben több nagy tárlatot is terveznek.
A kiállítás létrehozásában több társintézménnyel is együttműködtek, köztük van a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Postamúzeum, a halasi Csipkeház, a Gödöllői Királyi Kastély, a Túri Fazekas Múzeum, az NFI – Filmarchívum, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének Rajz- és Fotótára, valamint a BTK Zenetudományi Intézete.
A főigazgató szólt arról a sokrétű munkáról, amely a Hagyományok Házában zajlik, és kiemelte, hogy a kiállításaikon a jövőben is szeretnének a nagy társintézményekkel együttműködve nagyobb kontextusban bemutatni egy-egy témát.
Czingel Szilvia néprajzkutató, az intézmény Magyar Népi Iparművészeti Múzeumának vezetője, a kiállítás kurátora elmondta: a múzeumban csaknem 11 ezer műtárgyat, az egykori háziipari egyletek anyagát őrzik.
Enteriőrkép a kiállításról (Fotó/Forrás: Szilárd Katalin/Hagyományok Háza)
Az anyag legnagyobb része a kerámia- és a textilgyűjtemény, amelyben a 19. század végétől kezdve a második világháború előtti háziipari egyletek történetét mutatják be – mondta, hozzátéve, fontos az is, hogy mi történt a háború után, és hogy hogyan tudják ma népszerűvé, fogyaszthatóvá, 21. századivá tenni a népművészetet. A ma születő kézműves alkotások közül a legjobb munkákat megvásárolják a múzeum számára.
Az új kiállítási és muzeológiai trendeknek megfelelve történetmesélő múzeummá és kiállítássá szeretnék varázsolni a Kallós-termet.
Első nagy tárlatuk is izgalmas történetet mesél el, hiszen Erzsébet királynét így még nem mutatták meg.
A Budai Vigadó épülete 1900-ban nyílt meg, az eseményen Ferenc József is megjelent. A tárlat összeállításával azt szerették volna bemutatni, hogy a főúri, arisztokrata hölgyeknek milyen fontos szerep jutott a népművészet újrafelfedezésében.
Sisi 1881-ben az Országos Nőipari Kiállításon látott először kalotaszegi bokályokat, varrottasokat, és ennek hatására megbízta felolvasónőjét, Ferenczy Idát, hogy a Hofburgban egy magyaros szobát rendeztessen be neki. Ferenczy kapcsolatba lépett Gyarmathy Zsigmondné Hóry Etelkával, „Kalotaszeg nagyasszonyával”, hogy
viseleteket, lepedőket, varrottasokat gyűjtsön a magyaros szobába, és kelengyéket állítson össze Sisi leányainak.
A háziipar fejlesztése munkalehetőséget is jelentett: királyi rendelettel huszonöt szövőszéket küldtek a Monarchia különböző falvaiba, ezáltal az ottani asszonyok megélhetéshez is jutottak – áll a tárlat ismertetőjében.
A kezdeményezéshez egyre többen csatlakoztak: Izabella főhercegné, Frigyes főherceg felesége például a Ciffer környékén lévő szlovák falvakban alapított háziipari egyleteket. Itt is előkerültek a ládákból a régi hímzések, szőttesek, amik készítését az asszonyok újratanulták.
Izabella főhercegnő emellett szenvedélyes fényképész is volt: Mezőkövesdről forrásértékű fotósorozatot készített.
A tárlaton egy részt a csipkének szentelnek. A királyné személyes csipke használati tárgyain – ruhákon, zsebkendőkön, stólákon, legyezőkön – kívül azt is bemutatják, hogy a főúri csipkék hogyan hatottak a népművészet díszítő motívumaira. A tárlaton olyan matyó és kalotaszegi textilek is láthatók, amelyek az eredeti minták alapján a Háziipari Szövetkezetben készültek. A kor hangulatát korabeli városi muzsikával, újságcikkekkel, archív fotókkal és filmfelvételekkel idézik meg.
Sisi és a népművészet – A csipke vonzásában
Helyszín: Hagyományok Háza, Corvin téri székház
Időpont: március 30. – június 25.
Fejléckép: Erzsébet királyné magyar koronázási öltözékében, 1867 (Fotó/Forrás: Emil Rabending/Wikipédia)
hírlevél
