Plusz

Szent Ignác napja: koncertmeghívás San Ignacio-ba

Folytatom lemaradásaim pótlását, és egy július végi San Ignacio-i koncertútra emlékezem

Hónapok óta készültünk, hogy a San Ignacio-i "Paz y Bien" ferences zeneiskolával együtt koncertezzünk városuk védőszentjének, szent Ignác ünnepének előestéjén.

De kezdem egy héttel előbb, hisz épp ekkor volt zeneiskolánk koncertje is San Miguel-ben, kezdő növendékeink első nyílvános szereplése (Gólya-nóta stb.), továbbá éppen ezen az előző héten érkezett két látogatóm is Magyarországról: Cili és Györgyi, akik mindjárt ki is vették részüket a kórus-munkából. Hadd álljon hát itt közös blogbejegyzésünk egy zenei témákra redukált rövidített változata:

Györgyi: Hát igen, a latin könnyűvérűségem, hogy elsőre beleszerettem… Szóval kezdjük az elején: egy hosszú repülőút után – ilyen hosszú éjszakát se értem meg, hogy a 6 óra időeltolódás miatt kb. 17 órán át sötét legyen – landoltunk először Buenos Aires-ben, majd Santa Cruzban. (...) Irány Chiquitania! Rövidke pihenés után éjszaka indultunk tovább San Miguel-be. Közben társaságunk kibővült még 2 német és egy osztrák lánnyal.

G: Hiába, minden bolíviai MaZ-társamra most, bevetésük végefelé jön rá, hogy utazgassanak, így Marlene és Steffi is velünk tartottak San Miguel-be, Annával, Steffi barátnőjével együtt.

Gy: Reggel lekóvályogtunk a buszról, átcsetlettünk-botlottunk San Miguel plaza-ján (vagyis főterén), majd a parókia udvarára lépve “fővezérünkre” szinte azonnal nagy csapat ujjongó gyerek csimpaszkodott. No pár nap múlva már nem csak neki örültek ennyire, Géza utódra talált a mindenféle spanyoltudás nélküli, kézzel-lábbal kommunikáló “fehér óriás” szerepkörben.

G: Mondanom sem kell, azért az nem úgy van ám, hogy valaki csakúgy idejön látogatóba, hisz van itt munka elég, főleg ha a látogatók még zenéhez is értenek. És ebben a tekintetben igazán „hasznos” látogatóim voltak :o) Cili és Marlene személyében két tehetséges csellistával növekedett hétre a tanári kar, és mivel még énekelni is tudnak a jövevények, hát naná, be is fogtam őket a kórus-műhelymunkába.

Gy: Lassan fel is szedtünk némi spanyoltudást, persze könnyű igy, ha a gyerekek szinte egész nap mondják a magukét, előbb-utóbb kénytelen vagyok megérteni, szabadidőmben pedig néhány kulcsfontosságú szónak utánanézni. Elég nagy fába vágta a fejszéjét a kórus, de meglepően jól összejött egy háromszólamú tipikus indian darab.

G: Ja, hát nem az én ötletem volt, Adan (San Ignacio-i suli iugazgatója) akarta, hogy énekeljünk „Maquerule”-t, ezt a könnyed, columbiai lüktetésű darabot. Persze gyorsan beleszerettek az ifjak, és vállalták a harcot...

Gy: Cili tanította a szopránt, én az alttal próbálkoztam, Victor (egy tehetséges innen valósi, de Ausztriában élő ember) a férfiszólammal, Géza meg ingázott köztünk ill. néha még az egyéb zeneiskolai teendői is lekötték.

G: Nagyon élveztem, hogy nincsen rám szükség! Ilyet még nem éltem: hárman próbálnak külön a három szólammal, és nekem csak annyi dolgom van, hogy néha megkérdezzem, van-e valami gond, kell-e némi nyelvi segítség. Na és persze Marlene-t sem hagytuk munka nélkül: ő ez alatt José Maria csellistámat korrepetálta. Ja, Victor-ról annyit kell még tudni, hogy szintén San Miguel-ből származik, de családjával Ausztriában él, és most érkezett egy hónapos szabadságra San Miguel-be. Egyébként ő volt az, aki úgy tíz éve először próbálkozott San Miguel-ben kórusalapítással. Naná, hogy rögtön befogtuk őt is, és a kórus, mióta itt vagyok először, megszólalt! Így, hogy minden szólamra jutott legalább egy jó hang, hála „vendégművészeinknek” egészen használható kórusunk lett!

Gy: Csütörtökön még nem gondoltuk, hogy a szombati koncerten elénekeljuk a Maquerule-t…

C: A koncert főpróbája jobban sikerült mint a koncert, de nagyon élveztük. Érdekes volt számomra, hogy az előadás estéjére igen megfogyatkozott a létszám.

G: ...egészen egyszerűen a kommunikáció hiánya miatt...

Gy: Géza a helyi rádióban is hirdette a saját tanítványainak, hogy mikor és hányra jöjjenek.

(...)

G: Mint említettem, a lányoknak sikerült zeneiskolánt legintenzívebb hetét kifogniuk. Erre a szombatra esett ugyanis kis kezdőink első nyilvános szereplése. A repertoáron több magyar vonatkozású mű is szerepelt: Ungaresa, Gólya-nóta. Kórusunk a már említett Maquerule-vel színesítette a műsort, majd következtek a haladók. Legtehetségesebbjeink Vivaldi: La Foliája, Bach: G-dúr alemande, Saint-Saëns: Hattyú műsorszámai mellett a zenekar Charpantier: Te Deum-át, Vivaldi C-dúr cselló- illetve a-moll hegedűversenyét játszotta Robin-nal illetve az éppen 15 évessé lett Maria Joaquina-val szólistaként.

C: Jó volt látni a növendékekért aggódó Gézát, és a gyerekeket, akik legszívesebben az ő szeméből olvasták volna ki a következő hangot.

Gy: No és a jól sikerült koncert csak a bemelegítés volt Maria Joaquina 15 éves szülinapi partijához (...)

G: Vasárnap aztán következett a búcsú napja, a német lányok tovább állnak, Cili is velük tartott, hogy többet lásson Bolíviából, Györgyi azonban maradt, hogy rész vegyen a következő hét nagy eseményén: a San Ignacio-i vendégszereplésen. Zenekar, Kórus: utazunk!!!

Györgyivel közben átugrottunk Santa Ana-ba megcsodálni az Anna napi faluünnepet (júli 26), innen mentünk egyenesen San Ignacio-ba, ahova kedd este érkezett Amancio kollégámmal a San Miguel-i kórus/zenekar. Alig egy órával értünk a Ferences parókiára a zenekar előtt. Amancio öt évet öregedett az elmúlt két napon, mikor magára hagytam az összes nebulóval, az út lebonyolításával, de szerencsésen megérkezett, 35 ujjongó San Miguel-i növendékünkkel együtt.

Gy: Nem gondoltam volna, amikor elbúcsuztunk a St Miguel-i gyerekseregtől, hogy ennyire a szívükbe zártak. Megláttak a buszról, és nyomás az új "profe" (tanár), csak úgy csimpaszkodtak a nyakamban, s újabb elbúcsúzásunkig el se akartak ereszteni. Àmikor éppen nem fotós szerepemben foglalatoskodtam - na ez is tetszett ám nekik, ennyi fotó egy nap alatt még egy profi fotósnak is sok lenne - órákig a közeli vásárban lógtunk.

G: Itt aztán két napig élveztük a testvérzeneiskola vendégszeretetét. Szülők főztek ránk, és tényleg nem lehet panaszunk, jól tartottak minket! (Ha csak feleennyire lennének segítőkészek a San Miguel-i szülők is... mert hogy mikor szülői értekezleten segítséget kértünk, hogy ki fog gondoskodni a szeptemberben érkező brazíl kórus jólétéről, bizony csend volt, egy szál jelentkező sem akadt.)  Egy közös mise, majd vacsora után elfoglaltuk szálláshelyünktet (tantermek, matracok).

Más nap aztán próbáltunk reggeltől estig. A két zeneiskola egyesített zenekarával – mely így meghaladta a 40 fős létszámot – Brahms magyar táncot, Elgar „Pomp & Circumstance” indulót, Charpantier Te Deum-ot és Verdi Aida indulót, az egyesített gyerekkórussal (szintén úgy 50 gyerek) egy „Brujas y Hadas” című boszorkányságot, Beethoven Örömódáját, valamint ápoltuk hazafias öntudatukat egy „Pintame Bolívia” című dallal. A nagyok kórusával pedig készült a „Maquerule” nevezetű columbiai könnyedebb opusz.

Gy: Gigantikus méretek nem csak a St Ignacio-i templom részéről: Jól nézett ki az 50 fős kórus, hozzá a bolíviai zászló lengetése, s mindez St Ignác (-szobor) "felügyelete alatt".

G: Júli 28-án délelőtt aztán már a katedrálisban főpróbáltunk, ahol aztán az esti nagysikerű koncert is volt. Másnap reggel aztán elváltak útjaink: a zenekar/kórus felkerekedett újra San Miguel felé, míg én Györgyivel ellenkező irányba: irány a másik Bolívia, az Andok fennsíkja!

... (A bejegyzés folytatása, ill. nem csak zenei vonatozású teljes változat a http://zenemisszionboliviaban.blogspot.com -on olvasható)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Vizuál

Látogatás a Pokolban: bűnökről született alkotások kerültek kirakatba

A Dante-emlékévet is elhalványítja a pandémia, ám a Kispont Galéria most az utcáról megtekinthető kirakatkiállítással dolgozza fel Dante Pokol című művét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Ingyenes online koncertet ad Gerendás Péter

Április 13-án ünnepli 65. születésnapját a Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, elődadóművész, aki folytatva „Önök kérték” sorozatát, újra ingyenes koncertet ad.
Plusz hír

Tom Jones mellett kizárólag hazai művészek lépnek színpadra az idei VeszprémFesten

Az eredetileg meghirdetetthez képest később, augusztus közepén rendezik meg az idei fesztivált.
Plusz gyász

Elhunyt Fülöp herceg

Életének századik évében elhunyt Fülöp edinburghi herceg, a brit uralkodó, II. Erzsébet királynő férje – közölte pénteken a Buckingham-palota.
Plusz Zöldhullám

Évente 50 ezret spórolhatunk, ha nem dobunk ki ételt

Azon túl, hogy egy átlagos magyar család évente akár 50 ezer forintot spórolhatna a tudatos, otthoni élelmiszer-gazdálkodással, a jelenlegi pazarlás komoly környezeti problémát is okoz a világban. Hogyan lehetne ezen segíteni? Erre válaszol a Klímapolitikai Intézet.
Plusz Zöldhullám

A méhek különösen vonzódnak a kék virágokhoz

Az emberi szem a virágos növények mindössze 7 százalékát érzékeli kéknek. A méhek viszont ezt a színt látják a legerősebben, és jobban vonzódnak hozzájuk. A festékanyag előállításának nehézsége, valamint a beporzók színérzékelése is szerepet játszik a kék virágú növényfajok ritkaságában.