Az első adventi koszorút Johann H. Wichern evangélikus lelkipásztor, misszióalapító evangélikus lelkész készítette 1839-ben, az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy pirosat, minden vasárnap egy fehéret gyújtottak meg. Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikus, főleg ifjúsági körökben ismerték és használták; a katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg, széles körű elterjedése az 1930-as évekre tehető.
Az adventi koszorú paraliturgikus, vagyis se nem egyházi, se nem profán – így az otthont és a templomot összekötő kapocsnak tekinthetjük. Szokás a templomokban advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén megáldani őket.
Az adventi koszorú gyertyái az Úr eljövetele előtti (Adventus Domini) várakozás szimbólumai, az adventi időszak négy hetét tagolják. A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik.
Az adventi gyertyák hagyományos színei a római katolikus liturgia szerint a lila és a rózsaszín, mert ez az időszak a várakozás és az öröm mellett a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a katolikus liturgiában lila színnel jelölnek.
A protestáns családokban, főleg Nyugat-Európában nem a lila és a rózsaszín, hanem a piros és fehér gyertya szokása dívik. A gyertyák száma is más lehet, mivel sok helyütt (például az anglikán családokban és Németország egyes részein) a négy piros gyertya mellé, a koszorú közepére állítanak egy nagyobb fehér gyertyát. Ez a Krisztus-gyertya, amit karácsony este gyújtanak meg. Ám azokon a területeken is, ahol három piros és egy fehér gyertya díszíti a koszorúkat, Krisztusnak ajánlják az utolsónak meggyújtott fehér gyertyát.
A római katolikus liturgiában „az advent liturgikus színe a violaszín (lila), kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor a violaszínt rózsaszínre szabad enyhíteni”
– írja Diósi Dávid teológus az Adventus Domini című tanulmányában, ahol a színek eredetéről is említést tesz. Mint írja: „Az adventi idő liturgikus violaszínének eredete szoros összefüggésben áll a frank területek adventi teológiájával, ahol az advent egyben bűnbánati idő is volt. Rómában III. Ince pápa (1198-1216) az adventi időre előírta a fekete paramentumokat (akárcsak nagyböjtben), majd pedig a 13. században elkezdték a fekete szín mellett a lilát is használni, amely később az adventi időre végérvényesen teret hódított.”
Az adventi idő mégsem teljes értelemben vett bűnbánati, illetve böjti időszak, hanem előkészület karácsony ünnepére, a megváltó érkezésére. Az adventi koszorú harmadik gyertyáját az adventi öröm vasárnapján (Gaudete-vasárnap) gyújtják meg, ezen a napon a violaszín rózsaszínre enyhül.
A rózsaszín ugyanis a bűnbánat (lila) és az öröm (fehér) színe között középen helyezkedik el, utalva arra, hogy az öröm még nem teljes, csak visszafogott, előöröm, elővételezett karácsonyi öröm.
„Ezen a vasárnapon szólhat az orgona (ahol pedig az adventi időben orgonával kísérték az éneket, most valamivel ünnepélyesebben szólhat), és az oltárt is virágokkal díszíthetik. Ezen a napon mind a szentmise, mind pedig a zsolozsma énekei és szent szövegei visszhangoznak az örömtől” – írja Diósi Dávid teológus, aki a lelki pihenés fontosságát külön kiemeli tanulmányában. Zárógondolatként mi sem lenne fontosabb, mint hangsúlyozni:
Pszichológiailag is nagyon fontos az adventi hangulat és buzgóság megőrzéséhez a lelki pihenés, a cél fürkészése, a karácsonyi öröm előízének megkóstolása, mert ez erőt ad, felfrissít és kitartásra serkent.”
A modern ember számára az év legsötétebb, a téli napforduló felé vezető időszakában különösképpen megmutatkozhat a fény lélekre gyakorolt hatása, a sötétség-fény szimbólum gazdagsága, és értelmet nyerhet Izajás próféta szavainak egzisztenciális vonzata: „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát."
Források: Diósi Dávid: Adventus Domini / Keresztény Szó
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd / MEK
Fejléckép: Adventi koszorú (illusztráció) (fotó: Laura James / Pexels)