Sajnos sokak számára ismerős ez a történet, aminek nyomán egyesek meg is fogadják, hogy „soha többet” nem fognak mások előtt énekelni, vagy ritmusokkal, zenéléssel próbálkozni. Holott a hang nagyon egyszerűen kél: csupán egy mozdulat vagy egy levegővétel kell hozzá, valamint kellő idő és tér, ahol ez kibontakozhat. A hang, a zene számtalan pozitív hatása a hangkeltés intimitásából fakad, és pont ez az intimitás okozza a másik oldalon a megszégyenülés és blokk lehetőségét is. Bár ez a viszony pofonegyszerű, ha nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogyan közelítünk, hogyan avatjuk be gyermekeinket vagy diákjainkat, akkor akár kárt is okozhatunk óvatlanságunkkal. Adottságaink, képességeink különbözőek,
és a zenében sincs ez másképpen, de az, hogy valaki alkalmatlan lenne a hangkeltésre, az merőben téves gondolat.
A Bélaműhely szemléletmódja arra próbál választ adni, hogy hol kezdődik a zene, és hogyan közelíthetünk hozzá úgy, hogy a fent leírt hibákat ne kövessük el. Kodály tételmondata,
Legyen a zene mindenkié
a gyakorlatban aligha kivitelezhető. De ha az alábbi, szintén tőle származó gondolatot követjük, lehet, hogy segítséget kaphatunk a megértéshez: „a passzív hallgatás sokkal kevésbé hatásos, mint az aktív zenélés, ha ez még oly tökéletlen is.” Ennek a tökéletlen zenélésnek ad teret a Bélaműhely, ahol a zene nem elvárás, hanem szükségszerűség és játék. Nem arra figyel, hogy a zene mit kíván az embertől, hanem hogy
az ember miért kénytelen zenélni.
A Bélaműhely programjai interaktívak és inkluzívak: a résztvevők kreatív önkifejezést tapasztalhatnak meg, miközben közösségi élményekre tesznek szert. A Karmesterjáték lehetőséget ad arra, hogy a csoport tagjai különböző hangszereken improvizáljanak, és közösen hozzanak létre zenei kompozíciókat. Ez a gyakorlat lebontja a zenei előképzettséghez kötött korlátokat, így mindenki számára élménnyé válik a zenélés. Egyéb programok, mint a Hangszerkészítő műhely vagy a Törzsi rítusok során a résztvevők újrahasznosított anyagokból építenek hangszereket, miközben felfedezik a ritmusok és hangok világát. Ezek a tevékenységek nemcsak a zenei készségeket fejlesztik, hanem a kreativitást, a környezettudatosságot és a közösségi együttműködést is erősítik.
A Bélaműhely programjai széles körben hozzájárulnak a közösségek fejlődéséhez. A műhely elkötelezett amellett, hogy a zene ne csak a tehetségesek kiváltsága legyen, hanem mindenki számára hozzáférhető lehetőség.
Miért van szükség támogatásra?
A Bélaműhely sosem részesült strukturális támogatásban, a kezdetektől önfenntartó. Azok a társulatok, szociális, oktatás-nevelési civil szervezetek, kisfesztiválok, iskolák, akik kíváncsiak lennének rájuk, forráshiány miatt egyre ritkábban tudják őket meghívni magukhoz. Januártól az eddigi ingyenes próbatermüktől is meg kell válnunk, ha csak nem sikerül megállapodást kötni jelenlegi főbérlőjükkel. (A tárgyalások már zajlanak.) Munkaeszközeik rég elavultak, pótlásukra, cseréjükre évek óta nem jut anyagi erő. Jelenleg hárommillió forintra van szükségük ahhoz, hogy fennmaradásukat alapszinten biztosítani tudják, ahhoz pedig, hogy pedagógiai programjukat fejleszthessék és továbbadhassák, további támogatásokat várnak.
Támogatói koncertet október 30-án tartják a Három Hollóban. További információ itt érhető el. >>>
Fejléckép: A Bélaműhely programja (fotó/forrás: Pesthy Márton / Bélaműhely)


hírlevél








