Beszámoló a negyedik és az ötödik napról, a hatodik nap reggelén, 37 perccel próbakezdés előtt:
Szóval a jó kis gyakorlatok... Beszélsz hexameterben és közben "cirkuszi mutatványokat" végzel. Mindig féltem ezektől, mert régen belém égett az, hogy ezekhez biztos nincs érzékem. Így, ha nem sikerül rögtön egy ilyen (vagy rögtön egymás után ötször), jön a pánik és arra gondolok, hogy mindjárt itt a világvége. De a jófej és törődő rendező megértette velem, hogy oké vagyok, "take it easy", és kiakadás helyett többet ér az ember azzal, ha mondjuk újra megpróbálja... :) El is kezdtem lenyugodni és a tegnapi próbán már feleannyira sem féltem ezektől a cukiságoktól, mint tegnapelőtt.
Aztán többen sokat beszélgettünk/beszélgetünk mostanában az elfogadásról. Egymás és magunk elfogadásáról. ---> Szeresd és fogadd el magad és a helyzeteket is, amibe kerülsz. És így egy csomó felesleges kavics kigurul a hátizsákodból, amikről fogalmad sincs, minek cipelted őket idáig... (Naaaaaaaaaaaaaagyon mélyek és komolyak lettünk:)) Na, de jó, hogy ezek szóbakerültek.
Elkezdődött a szövegtanulás. Nahát. A hexametert több ideig tart megtanulni, mint a többit. Nahát. :)
Bejegyezte: I. T.