Egy ember, akinek dalait életünk során legalább egyetlen egyszer megkönnyezzük. Egy ember, aki rocksztárnak végtelenül kifinomult és elegáns, de úriembernek már-már szemtelenül laza és humoros. Egy ember, aki pusztán két ujját használva az akkordokhoz is képes olyan gitártémát írni, amely rögtön másik dimenzióba repíti hallgatóját. Egy ember, aki egyik pillanatban mintha langyos mézet öntene a fülünkbe, oly gyönyörűen énekel madarakról, szerelemről, természetről, a következő pillanatban pedig kozmikus zajjá torzított gitárjával valósággal beszakítja a dobhártyánkat, miközben teli torokból üvölti, hogy „Helter Skelter”. Egy ember, aki öt percen keresztül csak azt énekli, „Na-na-na-na, Hey Jude”, és mégis mindenkinek elszorul a torka.

Nyolcvan évvel ezelőtt, ezen a napon született Sir Paul McCartney, minden idők legsikeresebb dalszerzője, a Beatles együttes énekese és basszusgitárosa. Hatvanöt éves pályafutása során százmillió eladott kislemezzel és hatvan aranylemezzel büszkélkedhet, amivel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, ahol egyébként több eredménye miatt is szerepel, például a leggyorsabb jegyeladások rekordjával. Szólóban és együttesben összesen tizennyolcszor nyert Grammy-díjat, az NME díját huszonkétszer vehette át, de a Beatles-szel még egy Oscar-díjat is sikerült besöpörniük 1971-ben a Let it Be című számukért. Élete során kétszer iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába: mint a Beatles tagja és mint szólóénekes is.

Sir Paul McCartney minden kétséget kizáróan korunk egyik legnagyobb hatású zeneszerzője. Munkássága előtt tisztelegve összegyűjtöttünk tíz meghatározó pillanatot az életéből: fontos találkozásokat, megvilágosodásokat, kitüntetéseket vagy épp történelmi koncerteket. 

1. Egy szerencsés találkozás

1957. július 6-án Liverpoolban egy átlagos templomi ünnepségen rocktörténelem született: a Szent Péter kápolna előtti színpadon a Quarrymen együttes adott egy rövid, mindössze harmincperces koncertet. A banda tagjai között volt a tizenöt éves John Lennon mint énekes. Az ő barátja, Ivan Vaughan hívta el a fellépésre a szintén tizenöt éves Paul McCartneyt, akinek rögtön megtetszett a banda érdekes stílusa, amely a rock and roll elemeket vegyítette a skiffle-el. Az együttes, miután hallották McCartney-t Little Richardot játszani, felkérték, hogy csatlakozzon mint ritmusgitáros. Nem kellett sok idő, hogy Lennon és McCartney jóbarátok legyenek. Lennon később a találkozást „döntő pillanatnak” nevezte, elmondása szerint azonnal érezte, hogy valami fontos történik. A két fiút hamarosan egy közös tragédia is összekötötte: rövid időn belül mindketten elveszítették édesanyjukat, és ez a kötelék még inkább elmélyítette barátságukat. McCartney önéletrajzában azt írja, amikor közösen írták a dalokat egymással szemben ülve, olyan volt, mintha a tükörbe néznének, lévén, ő balkézzel játszott a gitáron, John Lennon pedig jobbkézzel. Karrierjük során megközelítőleg 180 számot írtak közösen.

2. A közönség megőrül

A televíziózás hajnalán, 1964. február 9-én lépett fel először a Beatles az Ed Sullivan Showban, amely a legnépszerűbb műsor volt az Egyesült Államokban: vasárnap esténként átlagosan 50 millió amerikai kapcsolt a CBS-re. Az anekdoták szerint Ed Sullivan hónapokkal korábban hallotta az együttest Angliában, és látva, milyen felfordulást okoznak ott, úgy döntött, meghívja őket a saját műsorába. Vagyis ekkor már az Egyesült Királyságban tombolt a Beatle mánia, Ed Sullivan show-ja azonban minden korábbinál nagyobb reklámot adott a fiatal együttesnek, akik aztán éltek a lehetőséggel és zenetörténelmet írtak. Megjelentek gombafrizurájukkal, pimasz, de szíveket megolvasztani képes mosolyukkal, majd előadták először az All my loving, a Till There Was You és a She Loves You című számot, később pedig visszatértek az I Saw Her Standing There-rel, illetve az I Wanna Hold Your Handdel, ami akkor már toplistás sláger volt. A felvételek pedig magukért beszélnek: a közönség teljesen megőrült a produkciótól, az önkívületben sikoltó lányok látványa pedig popkulturális referenciává vált. Aznap este 73 millió amerikai kapcsolt a csatornára, a legendák szerint még a bűnözés is abbamaradt a fellépés idejére New York utcáin.

3. Még egy szerencsés találkozás

McCartney 1967-ben egy klubban találkozott először Linda Eastman fényképész-zenésszel, aki azért érkezett Angliába, hogy egy készülő könyvhöz fotózzon zenészeket. Miután megpillantották egymást, McCartney volt az, aki rögtön leszólította a lányt. Néhány nappal később ismét összefutottak a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band lemezbemutató partiján. Legközelebb 1968-ban találkoztak, már az Egyesült Államokban, ahol egyre többet randevúztak, végül McCartney megkérte Lindát, hogy lányával együtt költözzön hozzá. Hamarosan pedig kiderült, hogy Linda gyereket vár tőle, nem sokkal később már össze is házasodtak. Linda volt, aki fogta McCartney kezét a Beatles feloszlásánál és az igazán mély pontoknál, valamint ő bíztatta, hogy ne adja fel az alkotást. Közös életük során rengeteget zenéltek együtt, számtalan társadalmi ügy mellett álltak ki, Linda pedig mindent megörökített fotóin. Linda McCartney-nál 1995-ben mellrákot diagnosztizáltak, a betegség három évvel később, 1998-ban vetett véget boldogságuknak. „Kivételes ember volt, és a világ jobb hely lett azáltal, hogy ismerhettük. Szeretetének üzenete örökké élni fog a szívünkben" – így búcsúzott feleségétől McCartney.

4. Kábulat

Gondoljunk akár az I am the Walrus zavarba ejtően szürreális szövegére és videoklipjére, a Yellow Submarine félreérthetetlen jelentésére, egyértelmű a különböző tudatmódosítók hatása a Beatles zenéjében. Már 1960-ban Hamburgban kipróbálták a preludin nevű szert, hogy jobban bírják a koncerteket. A kannabisszal évekkel később, a Help! című album munkálatai alatt találkoztak először. A banda tagjai aztán idővel egyre keményebb és veszélyesebb szereket próbáltak ki, McCartney azonban alkalmi használaton túl sosem esett a kemény drogok bűvkörébe. Egyébként ő volt az első zenész, aki hivatalosan elismerte, hogy kipróbálta az LSD-t, amely ha olyan nagy hatással nem is volt rá, mint John Lennonra vagy George Harrisonra, és függővé sohasem vált, a hatás vitathatatlan. Egy interjúban így fogalmazott: „Kipróbáltam néhány alkalommal, és lenyűgözőnek találtam. Néha rendkívül mély érzelmi élményt jelentett, amitől vagy sírnod kellett, vagy Istent vélted látni, vagy érzékelted a fenségességét és érzelmi mélységét mindennek.” Az életművet persze túlzás volna kizárólag e szempont alapján megítélni, de, minthogy maguk is számtalan dal esetében elismerték, hogy kábítószeres élményeik alapján születtek, nem lehet figyelmen kívül hagyni.

5. Álom, zongora, világrekord

Az istenadta tehetség félreérthetetlen jele, ha valaki alvás közben írja meg az elmúlt 100 év egyik legfontosabb zenéjét – merthogy ez történt Paul McCartneyval, aki egy reggel elmondása szerint csak úgy „kizuhant az ágyból”, és már a fejében csengett egy gyönyörű dallam, így azonnal a zongorához ült, hogy lejátssza az akkordokat, nehogy elfelejtse. Később producereknek és az együttes többi tagjának azért mutatta meg, mert attól tartott, valaki mástól hallhatta, és most sajátjának hiszi. Miután azonban senkinek nem volt ismerős, szöveget írt hozzá és – mondhatnánk: csak ilyen egyszerűen – megszületett a Yesterday, amely 1965-ben uralta a toplistákat, és már bekerült a Guinness Világrekordok Könyvébe mint a legtöbbször feldolgozott szám valaha: több mint háromezer regisztrált változata létezik.

6. Megnyugvás Risikeshben

Talán kevésbé ismert, hogy McCartney – ahogy a Beatles valamennyi tagja – sokat tett a transzcendentális meditáció népszerűsítéséért. 1967-ben George Harrison felesége, Patti Boyd javasolta, hogy találkozzanak Maharishi Mahesh Yogival, aki elsőként ismertette meg a nyugati világgal a technikát. Az együttes egy évvel később részt is vett a guru risikeshi meditációs táborában, amely mindannyiukra óriási hatással volt. E látogatás ideje volt az egyik legtermékenyebb periódus az együttes életében. Részint háttérbe szorította a kábítószerek iránti érdeklődésüket, részint segített, ha csak átmenetileg is, elsimítani a tagok közötti konfliktusokat. McCartney elmondása szerint a transzcendentális meditáció egy élethosszig tartó ajándék. „Az őrület pillanataiban a meditáció segített megtalálni a higgadtság pillanatait” – mondta. Egy alkalommal a transzcendentális meditáció másik ismert képviselőjével, David Lynch filmrendezővel ült le beszélgetni, akinek elmondta, hogy a mai napig a meditáció egy biztos pont az életében, amikor csak lehetősége van, időt szakít rá a legnagyobb rohanás közepette is.

7. Kudarc a tetőn

A folyamatos turnézás teljesen kimerítette az együttest, amely 1966 után hosszú évekre abbahagyta a koncertezést. Ennek részben az is oka volt, hogy a banda egyre többet kísérletezett új számaiban, különleges megoldásokat és hangszereléseket alkalmaztak, amelyeket élőben kevésbé lehetett jól reprodukálni. Nem utolsó sorban pedig a tagok között már korántsem volt meg az egykori harmónia, egyre több viszály és rivalizálás jellemezte a Beatlest. A zenekar megmentésére tett utolsó kísérletüknek tekinthető az 1969-es, mint kiderült, utolsó fellépésük, amelyet zenei kiadójuk londoni épülete tetején adtak, előzetes bejelentés nélkül. Bár ma már kultikus felvételként tekintünk rá, a koncert nem egészen úgy sikerült, ahogy tervezték: érthető módon az emberek azonnal kirohantak az utcára, és rövid időn belül nagy tömeg verődött össze. Emiatt hamarosan a rendőrök is megjelentek, akik csendháborítás miatt követelték, hogy fejezzék be a koncertet. Így a tervezettnél jóval hamarabb, negyven perc után elvonult az együttes. A tetőtéri koncert kudarcában már jelképesen benne volt az együttes 1970-es feloszlása.

8. Wings és szólókarrier

A zenekar feloszlása után McCartney nem tétlenkedett: rövid idő alatt kiadott két szólóalbumot, McCartney, illetve Ram címmel. Ezt követően alapította meg a Wings együttest akkori feleségével, Linda Eastmannel, aki billentyűsként játszott a zenekarban. A Wings 1971 és 1981 között hét stúdióalbumot rögzített, és olyan slágereket írt, mint a Maybe I’m Amazed, Nineteen Hundred, a Live and Let Die vagy az Eighty Five – a mai napig sokan ezt tartják McCartney Beatles utáni karrierjének legjobb időszakának.

9. Sir Paul McCartney

McCartney 54 éves volt, amikor 1997. március 11-én lovaggá ütötték „zenei és jótékonysági szolgálataiért” a Buckingham Palotában. A ceremóniára felesége, Linda, akkor már nem tudta elkísérni. McCartney az elismerést a Beatles tagjainak, valamint az észak-liverpooli embereknek ajánlotta beszédében. „Ez életem legszebb napja. Liverpool egyik sorházából eddig a házig hosszú út vezet, és büszke vagyok rá, hogy ezen az úton sikerült végigmennem. Sohasem fogom a rajongóimat, akiknek mindezt köszönhetem, elfelejteni” – fogalmazott az ünnepséget követően.

10. A világ előtt

Még csak nem is kell amerikaifutball-rajongónak lennünk, hogy tudjuk, az NFL döntője, a Super Bowl félidei show-jában fellépni egyet jelent azzal, hogy az egész világnak zenélhet valaki. Bár ezek a fellépések többnyire inkább a látványról, üres pózokról, a puszta szórakoztatásról szólnak, mintsem valódi zenei élményekről, időről időre azért felbukkantak és felbukkannak olyan sztárok is, akik egy igazi, hamisítatlan koncertélményt varázsolnak. Ilyen volt McCartney fellépése is 2005-ben, amikor, ha csak negyed órára is, de elhozta nekünk a földre a mennyországot. Bár olyan nagyszerű számokat adott elő, mint a Drive My Car és a Get Back, illetve a Live and Let Die, a műsort igazán a Hey Jude koronázta meg, amely a Half Time Show-k történetének egyik legmeghatóbb pillanata volt.

Sir Paul McCartney még mindig napjaink egyik legaktívabb zeneszerzője, akit a járvány és a karanténidőszak sem viselt meg szerencsére. Részt vett például az „Együtt otthon” kampányban, amely során világsztárok adtak elő számokat otthonukban, és egy egészen varázslatos, akusztikus verzióban előadta a Lady Madonna című Beatles-dalt. Mindeközben megírta a McCartney III című albumát. A lemez 31 év után az első szólómunkája, amely a toplisták élére került, a dalokhoz pedig nagyszerű animációs klipek is készültek, amiket semmiképp nem érdemes kihagyni. 2021 novemberében jelent meg  The Lyrics: 1956 to the Present című könyve, amely 154 dalszövegét tartalmazza, illetve azok keletkezésének történetét.  Mindemellett McCartney – természetesen – újra koncertezik: 2022-es első koncertjén ukrán zászlót lengetve foglalt álláspontot az ukrán-orosz háború kapcsán. Egy hét múlva pedig a Glastonbury Fesztiválon lép fel, 2004 óta második alkalommal.

Ahogy azt a Beatles The End című számában énekelte: A legvégén annyi szeretet kapsz, amennyit adsz. Nos, még most is nehéz felbecsülni, mennyi szeretet kaptunk alkotásain keresztül Sir Paul McCartneytól – bízzunk benne, hogy valóban vissza is kapja mindezt, valahol, valamikor, valakitől.

Fejléckép: Paul McCartney (Fotó/Forrás: Evening Standard / Getty Images Hungary)