Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.
Nézze meg a legújabb részt itt:
Varga Erika
Varga Erika szereti visszanézni a régi fotóit. Hétévesen télhercegnőnek érezte magát, amikor anyukájától egy fehér prémes, piros bundát kapott, hímzettet, kapucnisat. Középiskolásként is az egyedit kereste. Aztán a Romani Designnal trendet csinált a roma népviseletből.
Frida Kahlo-kollekcióját világhírűvé tervezte.
Családjukban fontos a szép. Anyai nagyanyja, a Mámi maga varrta a tradicionális roma ruháit. Édesanyja már felvett modern darabokat is. Varga Erika viszont sokáig még varrni sem tudott. Érettségi után találta meg a misszióját, hogy változtasson a közgondolkodás általános romaképén.
Tizenkét évig vitte a Glinda gyerekmagazint, amelyben képregényesen meséltek a romákról. Közben kitanulta az ötvösséget, beindította saját műhelyét. Roma gyerekeket vont be az ékszerek készítésébe. Volt, hogy összepakolta az ötvösműhelyét, elvitte Kántorjánosiba, Hajdúhadházra, ahol a romatelepeken kézműves-foglalkozásokat tartott.
Varga Erika (Fotó/Forrás: Romani Design)
Aztán gondolkodni kezdett, hogy ruhák is kellenek az ékszerekhez:
a világ első roma divatstúdiójává formálta a Romani Designt 2010-ben.
Vizuális üzenete is lett Varga Erika társadalmi vállalásának. Rendszeresen részt vesznek hazai és külföldi divateseményeken. Eddigi legnépszerűbb kollekciójuk az Ikon, különösen a Frida Kahlo ihlette népviseletek. Együttműködtek a Magyar Nemzeti Galériával a 2018-as Frida Kahlo-kiállítás kapcsán. A múzeumshopba bekerültek Romani darabok is.
A Romani – designmárka. De társadalmi brand is. Varga Erika ruháinak jellemük van. „Az én cigány ruháim magyarul szólalnak meg” – mondja. Viselőjüknek nemcsak az egyediség fontos, hanem az is, amit képviselhetnek vele. Varga Erika a divattal, a „látványkommunikációval” üzen a többségi társadalomnak, de a rejtőzködő roma értelmiségnek is: vállalják magukat, legyenek büszkék az identitásukra.
(szerző: Karácsony Ágnes)
Wiedemann Bernadett
Két legemlékezetesebb alakítása 2018-ban az Erkel Színházban áprilisban bemutatott Álarcosbál Ulricája és Bernstein Candide-jában a Félfenekű hölgy.
Gyermekkora óta tanult zenét, viszonylag későn döntött az operaéneklés mellett, sokáig óvónőnek készült. De a győri konzervatóriumban korábban volt a felvételi, mint az óvónőképzőben, így az ének tanszakot választotta.
Már csak azért is az éneket, mert „túlmozgásos” volt a zongorához, egyszerűen képtelen volt órákig egy helyben ülni.
Wiedemann Bernadett (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)
Azt már akkor is tudni lehetett, hogy szép hangja van, hiszen több énekversenyt megnyert. De a konziban is tanári pályára készült, sőt akkor is még, amikor felvették a Zeneakadémiára. Ám ott Bende Zsolt osztályába került, elment hát az Operába megnézni őt, ekkor vált rabjává a műfajnak.
Pedagógiai ambícióit nem adta fel, végzős kora óta párhuzamosan tanít az éneklés mellett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen és a Weiner Leó konziban tanít 14 éves korosztálytól felfelé szinte bárkit, felnőtteket, kollégákat is. „Rendkívül sokat segít ez a munka.
Mivel arra buzdítok mindenkit, hogy tanítsa magát énekelni, én is újragondolok énektechnikai kérdéseket.
Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy én csak egy fül vagyok, aki hallja, hogy mi szép, mi nem szép, mit lehetne másképpen, de választaniuk nekik kell. A külső fülre viszont szükség van, anélkül nem lehet énekelni.”
Széles hangterjedelme okán a repertoárjába tartoznak Verdi drámai mezzo és Wagner alt hősnői. Huszonnyolc éves pályafutása kezdete óta csaknem minden fontos szerepet elénekelt. Kimondottan szereti a rendezőközpontú operajátszást, ha kihasználhatja az összes adottságát.
Rendszeresen tart dalesteket. „Gyógytornának” tartja a daléneklést. Nem sztár típus, egyszerűen teszi a dolgát a legjobb tudása szerint.
(szerző: Molnár Barbara)
Ha kíváncsi a Fidelio további videóira, és szeretne elsőként értesülni az új részekről, iratkozzon fel YouTube csatornánkra ide kattintva>>>
hírlevél
