Plusz

A punk-rock díva, aki kikosarazta Nick Cave-et – PJ Harvey 50

Történetek városokról és tengerekről
2019.11.03. 10:45
Ajánlom
Szépen simul össze a percepciónkban, hogy néhány hete volt 50 éves, és hogy a legutóbbi lemeze alkotói folyamatáról készült A Dog Called Money című filmjét nemrég mutatta be a Titanic Filmfesztivál. Ilyenkor arra mutatnak a vektorok, hogy írni kell róla. PJ Harveyról beszélünk természetesen.

Az 1969-es születésű Polly Jean Harvey az autonóm, magát bátran vállaló, határokat feszegető, kísérletező művész egyik archetípusa, a popzenében nagyot alkotó nők egyik legfontosabbika. Ezt persze nem most tudtuk meg, de érdemes újra és újra leszögezni, már csak a rend kedvéért is. Életműve elképesztően izgalmas, színes, egységesen magas színvonalú, a fennsíkot pedig számos, a nagyon jó lemezeknél is fantasztikusabb csúcsmű tagolja. Nem véletlen, hogy szerző-multiinstrumentalista-énekesnő a brit MBE (Member Of The British Empire) kitüntetés tulajdonosa és számos alkalommal jelölték rangos zenei díjakra.

PJ Harvey egy dorseti farmon, főként blues-zenéken nőtt fel. Gyerekkorában gitárleckéket vett, tinédzserként szaxofonozni kezdett, tagja lett egy Automatic Dlamini nevű zenekarnak – ez utóbbi azért érdekes, mert itt ismerkedett meg John Parishsel és Rob Ellissel. Mindketten pályafutása fontos alkotótársai lettek. 1991-ben megalakította saját trióját Ellissel és egy másik még korábbi zenésztárssal, Ian Oliverrel. Ebben a felállásban jelent meg Harvey első két lemeze, a Dry (amelyet az a Steve Albini gondozott producerként, aki aztán a Nirvana utolsó sorlemezén, az In Uterón is dolgozott) és a Rid of Me, amelyek az alternatív sztárok közé katapultálták Harvey-t. A nemes egyszerűséggel PJ Harvey névre hallgató trió pont az után szűnt meg 1993-ban, hogy a U2 hívta el őket előzenekarnak aktuális turnéjára.

harvey_SeamusMurphy-095450.jpg

PJ Harvey (Fotó/Forrás: Seamus Murphy / PJ Harvey Offical)

Első szólólemeze, a To Bring You My Love 1995-ben jelent meg. Ez volt az első album, amin a korábban a már említett U2-val is dolgozó sztárproducerrel, Flooddal dolgozott. Ez az új alkotói kapcsolat a zenész hangzásvilágára is rányomta a bélyegét: a zenéje a koszos, punkos, grunge-os, blues-os gyökerektől kísérletezőbb, elektronikusabb irány felé fordult. Két évvel később, 1998-ban megjelent Is This Desire? című lemezével, amely bevallottan egy nagyon nehéz életszakaszát dokumentálja, begyűjtötte első nagyon komoly szakmai elismerését, Grammy-re jelölték.

Ekkoriban, egész pontosan 1996-ban keveredett romantikus viszonyba Nick Cave-vel, akinek abban az évben megjelent Murder Ballads című lemezén vendégeskedett két dalban (Henry Lee, Death Is Not The End). Viharos viszonyuk pár hónap alatt végighasított az életükön, aztán – ahogy arról mostanában az énekes mesélt is The Red Hand Files című weboldalán, ahol rajongói kérdésekre válaszol – PJ Harvey szakított Nick Cave-vel, aki aztán a The Boatman’s Call című 1997-es lemeze több dalában is megemlékezett kapcsolatukról.

Újabb két év telt el, és megjelent PJ Harvey pályafutásának addigi legnagyobb sikere, a többek közt New York iránti rajongását dokumentáló, a korábbinál kommerciálisabb gitárpop-hangzás felé forduló Stories From The City, Stories From The Sea című album, amiből több mint egymillió példány kelt el világszerte, s amely 2001-ben megnyerte a Brit-szigetek legjobb albumának járó Mercury Prize-t (a díjat, a sors dupla fintora, 2001. szeptember 11-én kapta meg, de nem vette át, mert éppen turnén volt – Amerikában).

A Stories…-lemezt is csak két közreműködővel, Rob Ellisszel és a Nick Cave and The Bad Seedsből ismert Mick Harvey-val vette fel, de a hosszabb szünet után, 2004-ben felvett Uh Huh Her már gyakorlatilag egyszemélyes előadás.

Minden egyes hangszeren PJ Harvey játszik, kizárólag a dobolást bízta Ellisre.

A megelőző album kvázi-popossága után ez egy karcos, lecsupaszított, nyers dalcsokor lett.

Polly Jean saját lemezen utoljára a kilencvenes évek közepén dolgozott együtt John Parishsel – aztán 1996-ban készítettek egy duólemezt, amelyen a zenét Parish, a szövegeket Harvey írta –, hogy aztán 2007-ben újra közösen stúdiózzanak. A végeredmény a Walk Chalk című lemez lett, ami megint valami más a zenész pályafutásában: egy gótikus hangulatú, sötét, zongoraközpontú kamara-lemez. PJ Harvey úgy vágott bele a lemezbe, hogy valójában nem is igazán tudott zongorázni.

Az a legnagyobb dolog, amikor a semmiből kezdesz el megtanulni egy új hangszert, hogy felszabadítja a képzeletedet

írta az albumról a The Wire. A tíz évvel korábbi mintázatnak megfelelően az albumot ismét egy olyan lemez követte, amin a zenéket John Parish, a szövegeket PJ Harvey írta. A Woman a Man Walked By.

PJHarveyMariaMochnacz-095418.jpg

PJ Harvey (Fotó/Forrás: Maria Mochnacz / PJ Harvey Offical)

Pályafutásának legutóbbi szakasza nyolc évvel ezelőtt, 2011-ben indult. A Let England Shake című lemezt (Goya, Dali, TS Elliott, Harold Pinter, Stanley Kubrick és Ken Loach művészetének hatásai mellett) elsősorban a háborús tematika, a pusztítás és a pusztulás impressziója inspirálta. Miután 2008-ban PJ Harvey Londonban látta Seamus Murphy haditudósító A Darkness Visible című, Afganisztánról készített filmjét, felvette a kapcsolatot az alkotóval, majd a munkakapcsolat odáig fejlődött, hogy Murphy a készülő PJ Harvey-album minden dalához kisfilmet forgatott. Ezeket a kisfilmeket aztán brit filmfesztiválokon is bemutatták és DVD-n is kiadták. Az album, amelyen John Parsihsel, Flooddal és Mick Harvey-val dolgozott, PJ Harvey pályafutásának egyik legünnepeltebb lemeze és megint valami egészen más a művész katalógusában.

Folkos, narratív és megrázó. Fájdalmas vallomás Angliának.

Ezen a nyomvonalon halad tovább PJ Harvey legutóbbi stúdiólemeze, a The Hope Six Demolition Project. Egyfelől politikai és szociális kérdéseket feszeget – persze nem a napi politika szintjén, hanem többnyire kibontva, absztrakt módon, metaforikusan kezelve azokat –, azonban szélesebbre nyitja az optikát, másfelől hasonlóan a Let England Shake-hez, a Seamus Murphyvel közös munkán alapszik (ezt a munkát dokumentálja egyébként a The Hollow of the Hand című lemezfelvezető kötet is, amelyben Murphy képet láthatjuk és PJ Harvey verseit olvashatjuk). A dalszerző-énekesnő ez alkalommal nemcsak egy már elkészült dokumentumanyagból inspirálódott, hanem el is kísérte Murphyt a világ több pontjára, háborús-, poszt-háborús- és menekültövezetekbe, Afganisztánba, Koszovóba, Görögországba és az Egyesült Államokba, Washingtonba, az amerikai főváros szegénynegyedébe.

Ezekből az utazásokból építkeznek a korábbiaknál jóval több közreműködővel felvett lemez megindítóan személyes dalai, melyeket PJ Harvey és zenészkompániája nem mindennapi körülmények között, egy a londoni Sommerset House pincéjében felállított stúdióban vett fel. A felvételből élő installáció lett:

a jegyet vásárló látogatók kintről benézhettek a stúdiószobába, az alkotók azonban nem láthatták, mi történik odakint.

És mindezekből, az utazásokból, az ott felvett, valamint a különös dalfelvételek során rögzített mozgóképekből állt össze a Titanicon most bemutatott A Dog Called Money című film.

A 2016-os album után kiadott néhány dalt, egész pontosan az előző lemezről lemaradt számokat (Guilty, A Dog Called Money, I’ll Be Waiting), de énekelt John Parish Bird Dog Dante című szólólemezén is (Sorry For The Loss), legfrissebb teljes munkája pedig egy újabb szín az úgy tűnik végtelenségig bővíthető palettán. Az All About Eve című, 1950-es film londoni színházi feldolgozásához (a darabot egyébként David Bowie-dalokból összeállított Lazarus című musicalt jegyző belga Ivo van Howie rendezte) készült, idén tavasszal megjelent zene nagyrészt instrumentális, a két énekes dalt a darab két főszereplője, Lily James és a legtöbbek által az X-Aktákból ismert Gillian Anderson énekli.

Fejléckép: PJ Harvey (fotó: Seamus Murphy / PJ Harvey Offical)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A férfi, aki tipográfiailag is vicces – Kőhalmi Zoltán a Kult50-ben

A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban frappáns című kötetével tette meg első lépését Kőhalmi Zoltán az irodalmi életben. A humorát eddig elsősorban a színpadon és a címlapon bizonyító stand-upos formabontó könyvet hozott létre.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Jazz/World

Újabb rangos elismerést gyűjtött be a készülőben lévő Magyar Zene Háza

A világ legjobb zenei célú ingatlanfejlesztéseként díjazták a Liget Budapest projekt keretében épülő Magyar Zene Házát a világ egyik legrangosabb zenei-szakmai találkozójának megmérettetésén, az amerikai Music Cities Awardson.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz hír

Art is Business: keresik a művészetek kiemelkedő támogatóit

Az Art is Business Díjra most forprofit mecénás kategóriában ajánlhat magánembereket a kulturális szcéna bármely tagja szeptember 30-ig.
Plusz magazin

KÉP-regény: A tenisz nyomában

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy különös, „megtervezett” eltévedés történetét meséli el.
Plusz hír

A riói karneválnak is betett a koronavírus

Meghatározatlan időre elhalasztják a riói karnevált, ami az elmúlt évszázadban még sosem fordult elő.
Plusz hír

Nemes Z. Márió kapja idén a FISZ Csáth Géza-díját

A Csáth Géza-díjat szeptember 25-én, kora este adja át a FISZ a Neurológiai Klinikánál, a laudációt Gerőcs Péter író tartja. Az elismerés mellé fél disznót és egy névre szóló hentesbárdot kap a díjazott.
Plusz ajánló

Kulturális pezsgés a Bartókon: jön az Eleven Ősz!

Galéria- és műteremlátogatással, egyedi kortárs alkotásokkal és köztéri installációval, továbbá a Bartók Béla Boulevard rejtélyeibe vezető sétákkal várnak mindenkit szeptember 25-26-án.