Plusz

Trükkös levélzárak a borítékok előtti korból

2020.04.15. 09:25
Ajánlom
Véletlenül fedezte fel egy kutató a titkos hajtások és rejtett pecsétek rendszerét. A téma egyedüli szakértői, Jana Dambrogio és Daniel Starza Smith meséltek a Fideliónak a kutatásukról. Megmutatjuk, hogy miképp őrizték a levéltitkot a 19. század előtt.

A kutatók honlapján részletes információkkal szolgálnak a levélzárakról és a kutatásukról. Videócsatornájukon pedig több levélzár működését is bemutatják lépésről lépésre, így bárki kipróbálhatja, melyik lenne számára a testhezálló, ha ma így kellene leveleznie. 

Lassan a hagyományos, postai úton küldött levelek is a kuriózum kategóriájába esnek, a levéltitkot már jelszavakkal védik az email-fiókok. A 19. században piacra dobott előregyártott borítékok előtt azonban

a levélírók kézügyességére volt bízva, hogy a leírtak ne kerüljenek illetéktelenek szeme elé. Ekkor virágzott a különféle levélzárak divatja.

A 13. században, amikor már hajtogatható és rugalmas papírokat tudtak előállítani, megjelentek a leginkább origamihoz hasonló technikák, amelyek garantálták, hogy csak a címzett olvassa el a küldeményt, vagy legalábbis észrevegye, ha valaki már megtette. Eleinte ugyanis maga a levél szolgált a saját borítékjául.

A levélzárak létezésére véletlenül jött rá egy ösztöndíjas hallgató, miközben a Vatikán Titkos Archívumában kutatott. A különleges lezárási technikák saját korukban természetesek voltak, mára pedig - mivel a leveleket időközben felbontották - eltűntek. Jana Dambrogio a 10. századtól a 17. századig tartó időszakból származó jogi és számviteli dokumentumokat tanulmányozott, amik szinte érintetlenül élték túl az eltelt időt.

JanaDambrogio-132555.jpeg

Jana Dambrogio (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

"Már az első hét végére kezdtem felfedezni hasításokat, eredetet igazoló jeleket, különleges viaszpecséteket, lehasított sarkokat és hajtásokat - hajtásokat könyvekben, papírokon, mindenütt" - idézi fel Dambrogio. Arra azonban nem gondolt, hogy az egyetemről frissen kikerülve valami olyanra bukkant, ami nemcsak neki újdonság, hanem valóban jelentős felfedezésnek számít.

Eltartott egy ideig mire rájöttem, hogy amit csinálok az tényleg új dolog, és nem csak a számomra."

A következő években Dambrogio folytatta a munkát és a washingtoni nemzeti archívumban, illetve a Vatikánban is kutatott a levéltári dokumentumok beépített biztonsági rendszerei után. A 250 dokumentumon alapuló felfedezéseit pedig egy készülő könyvbe kezdte gyűjteni, amelynek első fejezete a levelekről szól. A kutató szerint ugyanis ezek a legalapvetőbbek és ezek rendelkeznek a legegyszerűbb szerkezettel. 

Mik voltak azok a nyomok, amik rávezettek a levélzárak létezésére?

Jana Dambrogio (JD): Kéziratokkal foglalkozó restaurátorként először automatikusan a tárgyakon keletkezett sérüléseket figyelem. Olyan sérüléseket fedeztem fel, amelyeket korábban sohasem láttam, és bizonyos mintát mutattak. Elkezdtem együtt dolgozni egy szakértővel, akinek a híres költő, John Donne volt a szakterülete. Donne-tól, aki egy nagyon különleges és kreatív elme volt, mindössze 38 levél maradt ránk. Ezek tanúsága szerint ő öt-hat, sőt lehet, hogy még több levéllakat-technikát használt. Adódik a kérdés, hogy egy ilyen kreatív ember esetében vajon a levelei lezárásánál is megmutatkozik-e ez az ötletesség."

Bár a levélzáraknak számos nyomát fel lehet lelni az archívumokban, a rekonstruálásuk igazi kihívásnak számít. 

DanielStarzaSmith-132555.jpeg

Daniel Starza Smith (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

Dambrogio és az időközben hozzá csatlakozó Daniel Starza Smith nyomozómunkája többnyire meglehetősen szöszölős. Egy levél esetében, még ha évekig kiterítve tárolták is, ezzel eltüntetve a hajtásokat, a papíron felfedezhető piszok, elszíneződés utalhat rá, hogy melyik volt a külső fele a küldeménynek. Hogy jobban megértsék a viaszpecsétek mechanizmusát, kísérleteket végeztek a pecsétviasz hagyományos formuláival.

Daniel Starza Smith (DSS): Bevesszük magunkat levéltárakba, és régi leveleket kérünk ki, akár egy doboznyit is. Ezeket aztán nagyon tüzetesen tanulmányozzuk. Olyasmiket vizsgálunk rajtuk, mint a hajtásminták, esetleges koszolódások, sérülések, viaszpecsétek, és megpróbáljuk megfejteni, visszahajtogatni, hogy nézhettek ki eredeti, bontatlan állapotban. Jana kidolgozott egy módszert, amivel egy,

a levéllel megegyező méretű üres lapra rajzoljuk fel ezeket a nyomokat, és így gyakorlatilag megkapjuk a levél replikáját. Ezt már kedvünkre hajtogathatjuk, amit történelmi dokumentummal nyilvánvalóan nem tehetünk meg."

A nyomok összeillesztgetése időigényes és aprólékos feladat, amihez rengeteg adat szükséges. "Tárgyak ezreit nézzük át és képesnek kell lenni felidézni őket", hogy észrevegyük a hasonlóságokat, magyarázza Dambrogio. Emellett türelemre is szükség van. A kutató megjegyzi, hogy

akadt olyan darab, amelynél kereken tíz évre volt szükség, hogy rájöjjön a működési elvére.

lada-133715.png

Ezt a ládányi levelet évszázadokig senki nem kereste (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

Ritkán azonban az is előfordul, hogy a bizonyítékok szinte az ölükbe hullanak. 2012-ben a Yale egyik kutatója, Rebekah Ahrendt a nyomára bukkant

egy ládányi kézbesítetlen levélnek Hollandiában, köztük 600 olyan küldeménynek, amelyet soha nem nyitottak ki.

A ládát a hágai postamesterek őrizték meg abban a reményben, hogy egyszer valaki jelentkezik érte - és kifizeti a kézbesítési díjat. A gyűjtemény a 17. század utolsó évtizedeibe enged bepillantást zenészek, kereskedők, nemesek és kémek levelein keresztül. Smith és Dambrogio részei lehettek a láda tartalmát elemző csapatnak.

Az utazóláda tartalmának tanulmányozása még évekig eltarthat, de a párosnak már is sikerült felfedezni összefüggéseket a korábbi kutatási anyagukkal. "Ha összehasonlítjuk Erzsébet királynő és az angol költő, John Donne leveleit a ládában találtakkal, akkor megfigyelhetjük, hogyan fejlődött a levélzárak technikája" - meséli Smith. "A küldemények egyre jobban kezdtek hasonlítani a ma ismert modern borítékokra."

Találtatok összefüggést az egyes technikák és a feladók nemzetisége, rangja vagy esetleg a levél tartalma között? Hordoz többletinformációt az, hogy melyik változatot alkalmazza valaki?

DSS: Például, ha megnézzük az 1580-as évek leveleit, majd összevetjük a száz évvel későbbiekkel, azt tapasztaljuk, hogy néhány módszert továbbra is alkalmaznak, de megváltoztak a divatok.

Mint minden más technológiában, itt is megfigyelhetőek trendek és fejlődés: egyre jobban hasonlítanak ezek a hajtogatott verziók a modern borítékokra.

Minket valójában ez a fejlődés foglalkoztat. Miért kezdtek változtatni?"

image1-133748.jpg

Titkos pecsétek (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

Vannak olyan technikák, amelyek mondjuk egy meghatározott országra vagy akár személyre jellemzőek?

JD: Akadnak olyan minták, amelyeket mondjuk a hadseregben használtak előszeretettel a világháborúk alatt. Ezek nem egyediek, de jól elkülöníthetőek. Tudjuk, hogy van egy meghatározott módszer, amelyet a francia udvar használt több mint 100 évig.

Mi a legkésőbbi példa erre, meddig használták ezt a technikát?

JD: A modern korban talán az aerogramok – a légipostalevelek azon változatai, amelyeket boríték helyett saját magukba lehetett csomagolni – állnak a legközelebb ehhez a küldeményfajtához, de ezek régiesnek számítanak, a posta már nem is kézbesíti őket.

DSS: A 19. században aztán az iparosítás következményeképpen megjelentek az előregyártott borítékok, így egyre kevesebben használták a levélzárakat. De teljesen nem tűntek el:

mindkét világháborúban használták például a leveleikben a fronton harcoló katonák, ma pedig főleg művészek élnek vele.

image3-133747.jpg

Már a lezárás módja is árulkodó lehetett? (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

Néha a munkájuk olyan, mint egy évekig tartó kincsvadászat. Smith elmondása szerint akadt olyan eset, amikor egy adott zártípusból kilenc sérült példány után "találtak egy tizediket, ami ugyan szintén sérült volt, de máshogyan, így pont azokat a dolgokat sikerült megtudni belőle, amit a többiből nem. Olyan volt az egész, mint valami kirakós."

A levélzárak számos új kérdést is felvetnek: Hogy lehet, hogy John Donne és Erzsébet királynő kémfőnöke ugyanazzal a technikával zárták a leveleiket?

A szüleiktől tanulták esetleg egy kollégájuk mutatta meg? Az, hogy valaki milyen technikával zárta le a leveleit elárult valamit a levél tartalmáról?

Az eddigi kutatások szerint az, hogy ki milyen levélzárat használ, személyiség és ízlés kérdése is volt. Az oldalunkon egyébként található magyar levél is, helyesebben Magyarországra küldték. 

HungarianAddressPanel-142126.png

A magyar levél (Fotó/Forrás: http://letterlocking.org/)

A kutatás mellett az ismeretterjesztés, az oktatás is része a munkájuknak: Dambrogio és Smith tízezernél is több levélzáras levelet reprodukáltak általános iskolásokkal és a magukhoz hasonló kutatókkal. "A workshopokon Oxfordban vagy a King’s Shakespeare Centre-ben azt szeretnénk

megmutatni a ritka könyvekkel és kéziratokkal foglalkozó szakembereknek, hogyan ismerjék fel és értelmezzék a kezükbe kerülő dokumentumokon található nyomokat.

Így olyan információkat is megtudhatnak róluk, amit korábban nem." A gyerekek számára pedig a restaurátori munkát és a történelmet hozza testközelbe egy-egy ilyen kézművesfoglalkozás.

"Ha valakinek esetleg bontatlan levelei lennének, semmiképpen se nyissa ki őket, hanem keressék fel a kutatókat!"

- tanácsolja nevetve Jana! "Ha kinyitják, akkor elveszti azokat a jegyeket, amiket keresünk."

(A cikk az Atlas Obsura hasonló témájú írásából kiindulva, a kutatókkal készített saját interjúk alapján készült.)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Színház

Pihe-puha babaszoba, nyers hús és brutalitás – Interjú Kiss-Végh Emőkével és Sodró Elizával

Mennyire határozzák meg az életünket azok a sebek, amelyeket tizenévesként szerzünk? – egyebek mellett erre keresi a választ a Darázs című krimi. Az előadásban látható két színművésszel beszélgettünk a bullying jelenségéről, a karakterekben rejlő sötétség szépségeiről, a független színházak helyzetéről, valamint arról, kedvesnek kell-e lennünk egymással.
Klasszikus

„A fiatal énekeseknek bizonyos szerepekre gondolniuk sem lenne szabad” – Elīna Garanča a pálya buktatóiról

A cseh Opera+ oldalnak nyilatkozott Elīna Garanča opera-énekesnő, a videóban arról mesélt Jan Bubák karmesternek, hogyan építette fel a karrierjét, és milyen veszélyek leselkednek egy pályakezdő művészre.
Vizuál

Párizsi éjszakák, napozó nők – A Vaszary-kiállításon jártunk

„Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam: festeni akartam! Ez az autoszuggesztió nekem oly természetes volt, hogy annak ellenkezőjét nem is tudtam volna elgondolni” – írta naplójába Vaszary János, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar festője, akinek kiállítása szeptember 14-től látható a Magyar Nemzeti Galériában. 
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Plusz ajánló

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Plusz interjú

„Ha tudom, hogy ekkora felhajtás lesz, nem csinálom” – Interjú Víg Mihállyal

Akkor is leírok egy mondatot, ha nem vagyok benne biztos, hogy fogok érte pénzt kapni – mondja Víg Mihály zeneszerző, író, aki szeptember 21-én ünnepli 65. születésnapját. A Balaton és a Trabant zenekarok alapító tagjával arról is beszélgettünk, miért lepték meg a róla készült portréfilmre kapott visszajelzések, mi szükséges a dalszerzéshez, és miért lehetséges, hogy mindannyian egy nagy, közös álomban vagyunk.
Plusz ajánló

Muzsikusok és képzőművészek lepik el Bakonybél gyönyörű monostorát – Jön a Gellért Ünnep

Bakonybél aprócska falu, ezernél alig többen lakják, gyönyörű fekvése mellett azonban az itt lakozó szellemiség is elbűvölő. Pár nap múlva a híres rendház a művészeteké lesz: szeptember 24-25-én első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezik meg a Gellért Ünnepet a Szent Mauríciusz Monostorban.
Plusz hír

Lehetséges, hogy felfedezték Nefertiti királynő régóta keresett sírját

Évek óta eredménytelenül keresik Nefertiti (más átírásban Nofertiti) ókori egyiptomi királynő sírját a régészek, most viszont a neves egyiptológus, Zahi Hawass úgy véli, végre megtalálta, ezzel pedig megoldást kínálhat a régóta tartó Nefertiti-rejtélyre.
Plusz lapszemle

Kulka János: Annyira fura, hogy ez én vagyok

Exkluzív interjút adott az RTL Klubnak Kulka János, aki hamarosan debütáló szólólemezéhez forgat videoklipeket. A színművész betegségéről is vallott, illetve arról, hogy úgy érzi, kevesebb szükség van rá a filmes és a színházi világban.