Habár síremlékének, és a hozzá kapcsolódó mondáknak és legendáknak köszönhetően fia, Tutanhamon az igazi sztár, Ehnatonnak sem kell szégyenkeznie. Az i.e. 1356-1336 között uralkodó fáraó megítélése még visszásabb, mint fiáé - a legújabb bizonyítékok pedig tovább árnyalják a képet az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia 10. fáraójáról.
A felfedezés, amiről a National Geographic írt, felső Egyiptomban történt, 200 mérföldre Kairótól, egy Amarna nevű faluban. Itt kerültek elő egy ásatás során azok a csontok, amelyek feltételezhetően egy másfél-két éves gyerekhez tartozhattak, aki Ehnaton uralkodása alatt élhetett, több mint 3300 évvel ezelőtt. A környék akkoriban az egyiptomi birodalom központjaként szolgálhatott a fáraó rendelkezése szerint, így a csontokból pontos következtetéseket lehetett levonni, milyen is volt az élet Tutanhamon apjának idején.
Ehnaton (Fotó/Forrás: Werner Forman / Getty Images Hungary)
Legalábbis a vizsgálatok azt mutatják, hogy a frissen talált maradványok egy súlyosan alultáplált gyermekhez tartozhattak - néhány korábbi lelet azt bizonyítja, hogy a jelenség nem volt egyedi, rengeteg gyerek nem jutott elég ételhez. Amint a szoptatás abba maradt, egyszerűen nem tudtak mit adni az anyák a gyerekeiknek.
Amikor Ehnatonról, a fáraóról és uralkodásáról beszéltek, a kutatók egészen a közelmúltig teljesen figyelmen kívül hagyták a hétköznapi embert, a népét - és azt, hogy milyen is volt abban az időben Egyiptomban élni. Legtöbbször vallási rendelkezéseiről, az Amarna-reformról van szó vele kapcsolatban, amely során igyekezett bevezetni Egyiptomban az egyistenhitet és Aton kultuszát. Próbálkozása elbukott, visszás megítélését pedig az is mutatja, ahogy fia, Tutanhamon beszélt rendeletében az akkori állapotokról:
Nélkülözés mindenütt, az istenek cserbenhagyták a földet.
A következő dinasztia uralkodói bűnözőnek, lázadónak bélyegezték Ehnatont, elpusztították szobrait és emléktárgyait, igyekeztek teljesen kitörölni őt a történelemből - hosszú ideig ő számított az első számú, ám már rég halott közellenségnek.
A modern időkben, mikor az ásatások során először kezdték felfedezni Ehnatont és korát, már egy egészen más ítélet formálódott vele kapcsolatban.
Az első egyéniség az emberi történelemben
- nyilatkozta róla például James Henry Breasted egyiptológus 1905-ben. A kutatók egy igazi forradalmárt láttak benne, aki ötleteivel - elsősorban az egyistenhittel - messze megelőzte korát. Dominic Montserrat, aki könyvet írt a fáraóról, a kezdeti lelkesedést az alapvető emberi tulajdonsággal magyarázza: ókori, több ezer évvel ezelőtti tetteket és gondolatokat is megpróbálunk mai fejjel értelmezni, hogy a múlt egyfajta tükörként szolgáljon a jelen számára. A ma embere tehát boldogan üdvözli az uralkodót, aki megpróbálta megszilárdítani a ma már elterjedt egyistenhitet - mindez az akkor élt egyiptomiak számára viszont több volt mint szentségtörés.
A közelmúltban bélyegezték már Ehnatont proto-kereszténynek, békeszerető környezetvédőnek, magát büszkén vállaló homoszexuálisnak és totalitárius diktátornak is. Alakját zászlajukra tűzték a nácik és a fekete fajvédők is, megjelent Thomas Mann vagy Frida Kahlo műveiben is. Sigmund Freud egyszer olyan vérre menő vitát folytatott Carl Gustav Junggal Ehnatonról, és arról, vajon szerelmes volt-e a saját anyjába, hogy elájult.
Az egyiptológusoknak már csak azért is nehéz dolguk volt Ehnatonnal kapcsolatban, mert a legtöbb, a korból származó lelet az akkori egyiptomi társadalom csúcsától származott - sokáig semmit nem tudtunk, hogyan éltek az átlagemberek a fővárosban. A 2000-es évek elején aztán felfedeztek több temetkezési helyszínt is a környéken - majd megkezdődött ezek feltárása, ami közel egy évtizedig tartott.
70 százalékuk a 35 évet sem élte meg, egyharmaduk pedig 15 éves sem volt halálakor. Mindössze 9-en élték meg közülük az 50 éves kort. Valamennyien éhezhettek életük során, a csontokon található sérülések pedig a kutatók szerint arról árulkodnak, hogy az embereket túlhajtották, erejükön felül dolgoztatták - talán pont az új főváros építésén fáradozhattak.
GettyImages-170978330 (Fotó/Forrás: Phas / Getty Images Hungary)
2015-en az egykori főváros közelében újabb sírra bukkantak a kutatók - az abban eltemetetteknek a jelek szerint a szokásos végtisztességet sem adták meg. Anna Stevens ausztrál archeológus szerint a többségében 7 és 25 év közötti fiatalokat erőszakkal besorozták és a közeli mészkőbányában egyszerűen halálra dolgoztatták - majd gyorsan eltemették őket.
A felfedezések végképp eloszlatják, hogy Amarna egy szép főváros volt, ahol jó volt élni
- magyarázza.
A Nílus északi partján elterülő, sivatagos területet Ehnaton maga választotta ki az új főváros számára. Senki nem tanácsolta neki ezt a helyszínt, de ő hajthatatlan volt - az érintetlen területet ugyanis gondolata szerint még nem szennyezték be a különféle istenhitek. Ehnatonra nagy befolyással volt apja öröksége is - III. Amenhotep szintén a XVIII. dinasztia uralkodója volt, legendásan nagy építtető. Templomok, paloták és emlékművek sora fűződik a nevéhez, és ő szintén nyitott volt az új ötletekre és reformokra - fiával ellentétben viszont nem volt forradalmár, a múltat és a hagyományokat is tiszteletben tartotta. Ő még mindig Ámont, a régi istent tisztelte, de alatta kezdett el növekedni Aton kultusza, akit fia kizárólagos istenné akart tenni.
Aton tiszteletére felvette az Ehnaton nevet, fővárosnak pedig megtette Amarnát, amit az isten tiszteltére Ahet-Aton-nak keresztelt. Megkezdődtek a monumentális építkezések és hamarosan már 30 ezer ember élt a birodalom újdonsült központjában.
A változtatások a művészeteket is érintették. Egyre több korabeli alkotó rugaszkodott el az ősi hagyományoktól és technikáktól, egyre több életszerű alkotás született: a fáraó és a nejét is elkezdték hétköznapi helyzetekben ábrázolni, amint csókolóznak, ágyba bújnak vagy épp lányukkal játszanak.
A változtatások legnagyobb vesztesei a régi rend papjai voltak. Korábban az egyiptomiak ezernél is több istennek hódoltak, a papok pedig óriási hatalomra tettek szert, mint a két világ közvetítői. Az új vallásnál viszont egyedül a fáradó és felesége szolgált közvetítőként az egy szem isten és a nép között.
Igyekezett minden nyomát eltüntetni a korábbi vallásoknak, az erőszakos térítés viszont amennyire forradalmi volt, annyira vissza is ütött.
I.e. 1336-ban Ehnaton váratlanul elhunyt. Uralkodása utolsó éveiben két társuralkodó irányíthatott mellette - sokáig nem lehetett tudni, ők valójában egy személy-e, a neveik hímnemű vagy nőnemű személyekre utalnak-e. A legutóbbi bizonyítékok szerint Nofernoferuaton, aki a királyi család egy nőtagjával (talán Nofertitivel, vagy Meritatonnal) azonos, és Szemenhkaré, aki Ehnaton fia vagy öccse volt, és házasságot kötött a hercegnővel követték Ehnatont a trónon rövid ideig, majd pedig egyetlen fia és trónörököse következett.
Amarna (Fotó/Forrás: Werner Forman / Getty Images Hungary)
Apja fővárosát ugyanúgy elhagyta, mint reformkísérleteit és újításait, és visszatért a tradíciókhoz. Mivel túl fiatal volt, a valódi hatalom többek között Horemhebnél a katonaság vezetőjénél volt. Tutanhamont mégsem ő, hanem Ay követte a trónon. Csak az ő halálakor válhatott Horemheb hivatalosan is fáraóvá, bár egyesek szerint már korábban, Tutanhamon halála után katonai puccsot követett el - valószínűleg először a történelem során.
Horemheb végül utódaival együtt befejezte azt, amit Tutanhamon elkezdett: eltüntette a föld színéről Ehnaton uralmát és annak emlékeit. Az Amarnában végzett kutatómunkák szerint egy gyönyörű fővárossal és pezsgő kulturális élettel teli fővárost romboltak le az Ehnatont követő uralkodók.
A legutóbbi ábrázolások szerint az egykori főváros olyan gyönyörű volt, hogy az ember elsírja magát
- nyilatkozta a kutatások egyik vezetője. Bár Ehnaton hagyományaitól hamar elfordultak, legnagyobb műalkotása, Amarna és művészete kitörölhetetlen nyomot hagyott az egyiptomi kultúrán.
hírlevél
