Új, bővített kiadásban jelent meg Prince egyik legjobb albuma

A nyolcvanas évek második felében Prince két projektet dédelgetett: az egyik a Dream Factory című album volt, amelyet ’86-ban fejeztek a Revolution nevű bandájával, a másik pedig egy szólóanyag, a Camille, amelyen androgün perszónaként, női hangon énekelt. (Mindkét album kiadatlan maradt végül.) Amikor a zenekar feloszlott, Prince hozzálátott, hogy egyesítse a két polcon maradt matériát, a Warner viszont nem ment bele egy triplalemezbe, és arra kérték, hogy legyen az album csupán dupla. Ebből lett a Sign o’ the Times, amely 1987. március 31-én jelent meg, és 6. helyet szerzett a Billboard 200-as listáján, a címadó single pedig a bronzérmes helyre kúszott a Hot 100-on.

Prince: Sign o' the Times (1987)

A nagy kritikai sikernek örvendő lemez egyaránt tematizálja a testi örömöket, a hitet, az eksztázist, a modern világ problémáit az AIDS-től a drogokon át az utcai bűnözésig. Zenei nyelve magába foglalja az R&B-t, a jazzt, a rockot, az akkor egyre népszerűbb synth-popot és a gospelt.

Valódi határátlépő album, amely játékosságával, elevenségével megragadja a hallgatót.

A Sign o’ the Times super-deluxe kiadása nyolc CD-t és egy DVD-t jelent, élő felvételekkel, kiadatlan dalokkal és újramaszterelt régi trekkekkel.

Prince: Sign o' the Times (2020, super deluxe edition)

A nyolcvanas évek Prince életének legmozgalmasabb korszakát jelentette. Zenét írt, turnézott, mozifilmet tervezett, elkészült Paisley Park nevű stúdiópalotája, és olyan általa nagyra becsült zenészeknek komponált, mint Miles Davis, Joni Mitchell és Bonnie Raitt.

A streamszolgáltatóknál már elérhető deluxe-kiadású Sign o’ the Times ezt a zenei gazdagságot mutatja be. A „It Ain’t Over ’Til the Fat Lady Sings” című instrumentális dalban a jazz felé terjeszkedik, az „All My Dreams” szvingel, a „Walkin’ in Glory” klasszikus szerkezetű gospel dal. Az „Adonis and Bathsheba” és a „Big Tall Wall” dalokban a korábban ismert neopszichedelikus pop szólal meg. A tizenkét perces „Soul Psychodelicide” az egyik legőrültebb szám, nyugtalan, izgága funk. Amit pedig alig hisz el az ember: az eredeti albumon minden egyes hangszeren maga Prince játszott.