Hat fiatal zeneszerző vonósnégyesre, illetve vonóstrióra írott művei szólaltak meg. Az eseményt ősbemutató koncertnek is nevezhetnénk, hiszen mindegyik művet - egy kivétellel - most először hallhatta a közönség.
A műsor Barta Gergely Vonósnégyesével kezdődött Derecskei András, Kisfaludy Márta (hegedű), Filip Orbán Levente (brácsa) és Kántor Balázs (cselló) előadásában. Mindegyik bemutatót egy rövid interjú előzte meg. A zeneszerzők a mű keletkezéséről és a zenével kapcsolatos gondolataikról beszéltek. Bartától megtudhattuk, hogy a megszólaló zenei anyagának jó része korábbi műveiben is feldolgozásra került, valamint, hogy a komponáláskor elsősorban a hangszer adottságai határozták meg a keletkezett zenei anyagot. Ennek megfelelően használta ki a vonósok által kínált lehetőségeket. A darabban bőséggel láthattunk és hallhattunk a vonós hangszerekre jellemző effektusokat, melyek az előadók pontos és precíz előadásmódjáról is tanúbizonyságot adtak.
Ezután következett Horváth Márton Levente Officium című opusa, mely eredetileg három klarinétra íródott. „Az officium szolgálatot jelent a katolikus liturgiában. A misében az énekelt propriumokat, vagyis a változó részeket hangszerjáték is helyettesítheti" - mondta el Horváth a mű megszólalása előtt. Öt fiktív tételből áll, melyek sorrendje nincs meghatározva. Már az első harmóniáknál érezhető volt, hogy ízléssel megkomponált művel van dolgunk. Kellemes, énekelhető dallamra lettünk figyelmesek, ami kortárs művek esetében nem mindig mondható el. Jól kamatoztatta mesterségbeli tudását, a mű lényegében hagyományos zenei eszközökre és technikai megoldásokra épült. Tetszett, ahogyan a késleltetett szólam belépések és az imitációk ügyes visszhang effektust eredményeztek.
Szalai Katalin Vonóstriójának első tétele több mint tíz éve egy nyári akadémián íródott, másfél hét alatt, így a mű csak félig mondható ősbemutatónak. A trió ezen része változatos, élénkebb zenei részletekben gazdag, a lágyabb, lassabb motívumokat kreatív ötletekkel tálalja. E tétel tükörképeként született meg a folytatás, mely rövidebb, ugyanakkor az első tételben megjelenő zenei anyagokat és témákat felnagyítva, olykor túldimenzionálva mutatja be, így érdekes kontraszt keletkezik a két tétel között.
Derecskei Andrásnak hazai terepen mozog. Elmondása szerint vonósnégyesre írnia olyan, mint más zeneszerzőnek zongorára. „1. vonósnégyesemről meg is jegyezték, hogy hangszerszerűen szólt". Ez igaz a 2. vonósnégyesre is. A cselló szólamban hangrepetícióval induló gyors tizenhatodok, illetve a később oktáv távolságban belépő brácsa azonos mozgása szinte azonnal akciófilmbe illő zenei hangulatot eredményezett. Eközben a hegedűk szólamában fokozatosan bontotta ki a különböző témákat, melyeket ízléses harmóniavilággal támasztott alá. Szép példája a sallangoktól mentes, egyszerű zenének. A kezdeti dinamikus hangvételt egy hosszabb, nyugodtabb tételrész követte, melyben vissza-visszatértek a korábban elhangzott motívumok. A lassabb részek közötti gyors pizzicatók változatosságot vittek a darabba. Az egyes szakaszok végi állandó sforzandók azonban egy idő után veszítettek érdekességükből.
Futó Balázs Homburg-Moment című zenéje eredetileg Heinrich von Kleist egyik színművéhez, a Homburg hercege előadásához kapcsolódó felkérés nyomán született. A zenéből sajnos csak töredékeket használtak fel, a kimaradt részekből Futó önálló koncertdarabot állított össze. Homburg hercegének zavart elmeállapota, rohamai a színpadon kimerevített képként jelentek meg. A zeneszerzői cél aligha lehetett más, mint a rohamok zenei transzformációja. A roham állandóságát a szüntelen nyolcad mozgás testesítette meg, mely minden szólamban kivétel nélkül jelen volt. Tempójában feszes, dinamikájában állandó zenét hallhattunk, melyben hosszú ideig csak egyetlen, de mindig más-más szólam elmozdulása jelentett valamiféle harmóniaváltást. A hosszasan tartó állóvíz-szerű zene némi bizonytalanságot is eredményezett az előadók körében. Színházi előadás mellett valóban remek alkotás lehetett, de színészek és dráma híján a darab kevésbé hatásos.
Az ősbemutatók sorát Futó Balázs műve zárta, hiszen a koncert utolsó darabja korábban már elhangzott a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Zombola Péter 2. vonósnégyesében öt hosszabb-rövidebb tétel váltja egymást. Bár az egyes tételek szűk körben mozognak, az egész mű nagyon intenzív dinamikai és feszültségbeli változást mutat. Az első tétel tiszta harmóniáira, korálszerű dallamára és kellemes lüktetésére könnyű ráhangolódni. A további tételekben a feszültséget az egyre halmozódó disszonanciák fokozzák, mely a harmadik tételben éri el tetőpontját. A kisülés a negyedik tételre vár: ez a legdinamikusabb és egyben a legepikusabb tétel, melyben a moll hangzású téma mindig más hangnemben fordul elő. A viharos tételt megnyugvásként a záró tétel nyugodtabb hangulata követi, amit a szerző egy erőteljesebb hangzású Codaval egészít ki.
A koncert sajnos kisszámú hallgatóság előtt zajlott. A közérthetőbb, konszonáns zenéhez szoktatott embereknek nem kellene meghátrálni, mikor azt hallják, hogy kortárs zene. Az új nem feltétlenül jelent mindig riasztót, amit a március 5-i koncert is igazolt. Bár sokan úgy tartják, hogy már kimerítettük az akusztikus zene által felkínált különböző dallamok és harmóniaváltások kombinációinak lehetőségeit, miközben a jelen még mindig jócskán tartogat meglepetéseket.
Fiatal zeneszerzők vonós kamarazenéje
2011. március 5. 19:00 Nádor Terem
Km.: Derecskei András, Kisfaludy árta (hegedű), Filip-Orbán Levente (mélyhegedű), Kántor Balázs (gordonka)
Barta Gergely: Vonósnégyes (ősbemutató)
Szalai Katalin: Vonóstrió (ősbemutató)
Horváth Márton Levente: Officium vonóstrióra (ősbemutató)
Derecskei András: 2. vonósnégyes (ősbemutató)
Futó Balázs: Homburg-Moment vonósnégyesre (ősbemutató)
Zombola Péter: 2. vonósnégyes
hírlevél
