„Valahányszor elmegyek az épület előtt, mindig megdobog a szívem”

Hogyan kezdődött a Pesti Vigadóhoz fűződő kapcsolata?

Az Iparművészeti Főiskolán diplomáztam 1973-ban. A következő évben Tótfalusi László ötvösművész megkért, segítsek neki a Városmajori utca egyik műemléki épületének vaskerítését felújítani. Kiderült az Ő műtermében nincs elég hely az elkészítéséhez, így nálam dolgoztunk. Aztán 1975-ben egyszer csak felhívott telefonon és kérdezte, van-e kedvem nagy csillárokat, világítótesteket tervezni és „gyártani". Tulajdonképpen innen indult a Pesti Vigadó és az én történetem.

Ki foglalkozott akkor a Pesti Vigadó felújításával? Ki bízta meg Önöket?

Az úgynevezett MŰBER nevű, budapesti kivitelezésekkel foglalkozó cég. A műemlékis kérdésekben szakemberként Gerő László építész és Czagány István művészettörténész szava volt döntő. Czagány István a Pesti Vigadó történetének feldolgozásában, megírásában is részt vállalt.

Mire vonatkozott az Önök felkérése, mit terveztek, s gyártottak le?

Hozzánk tartozott az árkád alatti, a lépcsőházi és dísztermi falikarok elkészítése, valamint az előcsarnoki, földszinti és emeleti folyosók csillárjai. Úgy gondoltuk, ezt mind nem fogjuk bírni, ezért Albert Andrást kértük fel a lépcsőházi kandeláberek megtervezésére és elkészítésére, míg a csillárokkal én foglalkoztam. A Fővárosi Levéltárból megkaptam az eredeti, Feszl Frigyes által tervezett csillárok tervrajzait, valamint volt szerencsém megismerni a Vigadó tervezése során felmerülő kérdéseket, ezek alapján fogtam hozzá munkámhoz.

Fontos megjegyezni, hogy az általunk végrehajtott tervezés rekonstrukciós tervezésként értelmezhető.

Csillár a Vigadóban (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Ez pontosan mit jelent?

A Fővárosi Levéltárból származó tervrajzok egy Feszl által a Vigadónak – feltehetően – a dísztermébe tervezett csillárját ábrázolták. Azonban végül nem ez a csillár került oda 1865-ben. Mivel a díszteremnél sokkal kisebb léptékű előcsarnokba és folyosókra kellett csillárokat terveznem, így ennek az eredeti terveken szereplő csillárnak egyes részeit felhasználva hoztam létre a már teljesen új világítótesteket.

Épül a vigadó, 1979 (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Hogyan született meg a végleges terv?

Mivel akkor még nem volt meg e célra az ideiglenes műtermem, édesapám műtermének falán kezdtem el a tervezést, amelyre jó háromnegyed évem volt, mert 1976 év végére el kellett készülnöm. A zsűri döntését követőn, amely megvizsgálta és elfogadta a terveket, és amelyben Gerőn és Czigányon kívül az akkori renoválásban részt vevő belsőépítészek és idősebb kollégák vettek részt, három évem volt legyártani a 14 csillárt. Az 1980-as megnyitáskor 8 darab volt az előcsarnokban, 3-3 a földszinti és az emeleti folyosón középen. Ma, az egykor az emeleten lévők is lent találhatóak már, az előcsarnokban és a földszinti folyosón, Foyerben. Az itt látható csillárok az én munkáim.

A Pesti Vigadó csillárjainak szerelése 1979-ben (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Hogyan haladt a munka megszervezése, a csillárok létrehozása, és egyáltalán mit lehet tudni ezen műalkotások technikai adatairól?

Gépészmérnök nagybátyám, a Kossuth-díjas Machovits István – aki annak idején tervezett két olyan úszódarut, amivel a hidak roncsait a Dunából ki tudták emelni, valamint az új hidak építését végezni – volt segítségemre, az általam tervezett csillárok méretéhez Ő alakította ki azt a szerkezetet, mely képes volt az előre kiszámított súlyt hordani. A folyosók mennyezetén stukkó rózsák vannak, ezekben vannak az akasztóhorgok, amelyre ki lehetett alakítani a csillárok rögzítését. A teljesen egyforma csillárok egyenként 400 kiló körüliek, 1000 részből állnak, 220 centiméter átmérőjűek, 8 karral, karonként 6 világítótesttel, tehát összesen 48 égővel rendelkeznek. Két részre oszthatóak, ugyanis a műhelyemben csak így vált lehetővé az elkészítés, hiszen a felső függőleges cső teljes magassága eredetileg 5 és fél méter volt, és nem fért volna el. 2014-ben a csillárok feljebb kerültek, így jelenleg jó egy méterrel rövidebbek. Fázisszerűen haladtam, egyszerre az egyforma alkatrészeket gyártottam. Előbb elkészítettem a csillár rész rajzait, a levéldíszeket, a szerkezeti részeket, a cső végek levélvégeit, az osztókat, a középső magkoronát, a „szoknya" díszének részeit, az összeszerelést biztosító csavarkötéseket, majd következett a modellezés és az alapján a kiöntés, a csiszolás, a polírozás. Amikor minden rendelkezésre állt, kellett találnom egy megfelelő méretű tároló helyet, majd készítettem acél zárszelvényből két kalodát, amelyekben forgathatóak voltak, hogy az összeépítésen túl a villanyszerelés is megoldható legyen.

A Pesti Vigadó csillárjai (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Hányan dolgoztak az elkészítés során?

Egy-egy ember végezte a csőhajlításokat, az esztergályos, öntő, csiszoló-polírozó, fémnyomó munkákat, ketten végeztük az összeszerelést, és a Vigadóból jött egy villanyszerelő alkalmanként. A 14 csillárhoz 2 és fél tonna sárgaréz csövet rendeltem még a Csepeli Vas- és Fémműtől a munka legelején. A szállítás szintén a kalodában történt, vagyis kettesével tudtuk hozni a csillárokat. A koronarészhez itt lett hozzáillesztve a felső váz szerkezet, s azzal húzták már fel a helyére, az említett akasztóhorgokra.

Milyen érzés részt venni a Pesti Vigadóban egy-egy rendezvényen, miközben itt találhatóak művei?

Támogatott tartalom.