Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Grisnik Petra gyerekkorától tudta, számára egyetlen út létezik. Tizenhárom évesen játszott először kőszínházban. A színház világa mai napig elvarázsolja, ez számára a legnagyobb öröm. Nem belebújik az egyes szerepekbe, hanem az adott karaktereket találja meg önmagában, magából építkezik.
„Olyan közegben, ahol az ember megérzi, hogy elfogadják olyannak, amilyen, ahol engedik tévedni, hibázni, rossznak lenni, ahol egymásról le tudjuk venni ezeket a terheket, az nagyon biztonságos.”
Számára Kaposvár – ott tanulta a színművészetet, majd hat évig a Csiky Gergely Színház tagja volt – jelentette ezt a biztonságot, a barátokat, a szakma tanulását: „Olyan mag, ami kiirthatatlan, nagyon vigyázok rá, hogy ne essen baja” – mesélte. S bár hat év után otthagyta Kaposvárt – irtózatosan nehezen lépte meg. „Úgy éreztem, ha kihúzom az ajtón a gurulós bőröndöt, felnőtt leszek” – nyilatkozta.
S hogy mit jelent a szabadúszó lét? Bizonytalanságot, meg számos lehetőséget.
Kipróbálni magát megannyi karakterben, monodrámában, vígjátékban és tragédiában, kisszínházban meg nagyszínpadon. „Minden szerepemtől tanulok valamit arról, hogyan lehetne jobban csinálni egy kicsit. A színháznak megvan az a varázsa, hogy olyan történeteket állít elénk, amik nagyon sűrítve tartalmazzák egy ember teljes élettörténetét” – mondja. Grecsó Krisztián Vera című regényét maga írta át, s alkalmazta színpadra. A Hannibál tanár úr című drámát tíz év után most újra játssza.
Én minden szerepemnek örülök. Az a gyermeki őszinte öröm, a játszás öröme, hogy színésznő leszek, bele van ragadva a lelkembe.
Attól tudok boldog, elégedett színész lenni, hogy nem úgy állok hozzá, mi az a kevés, amivel meg kell elégednem, hanem hogy megint kaptam valamit” – mondta.
A beszélgetés itt hallgatható meg:
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Fejléckép: Grisnik Petra (fotó: Takács Attila)
hírlevél
