alma (102) kérdéseire:
Szeretném hangsúlyozni, hogy Kolozsvár a hazai operakultúra bölcsője, onnan indult Erkel Ferenc is. Így amikor Kolozsvárott, magyarok lakta helyszínen hallgatok meg magyar énekeseket, élesnek tartom a „mi szükség van a külföldiek válogatására és szerepeltetésére" felvetést. A magyarországi operaélet számos meghatározó személyisége indult Erdélyből, úgy mint Kiss B. Atilla, Airiser Csaba és Kálmándi Mihály, hogy csak néhány olyan nevet említsek, akik nélkül szegényebb lett volna hazánk művésztársadalma. Így egy kolozsvári meghallgatás nyomán számon kérni, hogy nem kapnak elég lehetőséget a magyar énekesek, meglehetősen furcsa. A kinti magyaroknak tehát a jövőben is fogunk lehetőséget adni. Ugyanakkor nem érzem úgy, hogy e lehetőségeket az itthoni fiataloktól vennénk el, vagy hogy ettől ők kevésbé tudnának érvényesülni. A jövő évadban sok fiatal lép színpadra - ismert nevek és olyanok is, akikkel meghallgatásokon, vagy a Simándy Énekversenyen találkoztam.
Fontos megjegyeznem, hogy a vezető, külföldi operaházakban mindenki nagyon büszke és elégedett, ha csak egyetlen szerepre kap is meghívást. Szeretném, ha végre ugyanezen az elven működne a Magyar Állami Operaház, és úgy gondolom, tökéletesen mindegy, hogy a jövő évadban valaki négy, nyolc vagy húsz alkalommal lép színpadra, hiszen ez rang.
Kiss B. Atilla szép számban kapott előadást. Ha megkapta volna Radames szerepét, akkor egy másik fórumozó bizonyára azt kérdezné: miért nem Fekete Attila kapta azt? Az én szakmai szempontjaim szerint nem jó, ha több énekes viszi ugyanazt a szerepet, hiszen ez rendkívül megnehezíti a felkészülési időszakot, így általában egy, de maximum két szereposztással tűztük ki a darabokat.
Tokody Ilona nagyszerűen alakította a Grófné szerepét a Figaro házassága című darabban, ezért szeretném ebben látni a jövő évadban, ezen kívül önálló ária- és dalestet ad az Operaház nagytermében. Továbbra is nagyon megbecsülöm tehát a művésznő tudását, különösképpen azért, mert egyik legszebb szakmai élményem, amikor a nyolcvanas évek végén vele dolgozhattam egy rádiófelvétel alkalmával.
Bizonyára alma, a bejegyzés szerzője is jelen volt azon a körülbelül harminc évvel ezelőtti Parsifal előadáson, amelyben Molnár András debütált, vitathatatlan és valóban óriási sikerrel, és örömömre az idei előadásokban is szépen énekelte a szerepet. Időközben azonban felcseperedett Kovácsházi István, aki Mozart-tenorból jelentős és nemzetközileg elismert Wagner-tenorrá vált. Mindenképpen szerettem volna, ha a budapesti Operaházban is megkapja a számára megfelelő feladatot, ezért kértem fel őt a Parsifal címszerepére. El kell fogadnunk, hogy van egy újabb generáció, aki most szeretné megmutatni, hogy mit tud.
Pánczél Éva igen fiatalon került az Operaházba, és fiatalon ért el olyan szakmai sikereket, amelyekért mások évekig küzdenek. Nemcsak az Operában tudott érvényesülni, lemezfelvételeket is készített, és sokan voltunk nagy rajongói. A mezzoszoprán szerepek kiosztásakor azonban számos választással kellett megküzdenem. Nagyon örülök, hogy a jövő évadban Komlósi Ildikó több szerepet vállalt a Magyar Állami Operaházban, mint ez idáig. Lehet valaki rajongójának lenni, de Ildikótól nem lehet elvitatni, hogy egészen kivételes művész, aki világszinten ért el komoly eredményeket. Nem bonyolódnék kettejük összehasonlításába (ahogy egy másik fórumozó bejegyzése nyomán adná magát a válaszadás). Ulbrich Andrea személyére például nem kérdeznek rá, pedig sajnálatomra ő is kimaradt az évadból annak ellenére, hogy a legutóbbi Norma-előadásokban Adalgisaként egészen lenyűgözött technikai tudásával és színpadi megjelenésével is. A mezzoszoprán szerepkörben azonban színre lép Wiedemann Bernadett, Gál Erika, Mester Viktória és Meláth Andrea is.
jukiguni (101) kérdésére: a Bánk bán CD terjesztésének tárgyalásain nem vettem részt - tudomásom szerint az Operaház shopjában kapható a lemez.
merengő (106) felvetését köszönöm. Nem szoktam olvasgatni a saját honlapomat, de majd szólok a karbantartónak, hogy nézze át a tartalmat - jóllehet, szerintem a repertoár szó úgy helyes, ahogyan ott is szerepel. Merengő lektori közreműködését köszönöm, biztatom a folytatásra.
Végezetül visszatérnék még egy pillanatra a külföldiek foglalkoztatására. Tudom jól, hogy a magyar közönség szereti, ha sztárok lépnek fel nálunk. A valódi nagy sztárok részvételi arányát ennek ellenére minimálisra szorítottam. Nem igazán hiszek ugyanis abban, hogy alkalmi fellépésük nagymértékben befolyásolná a művészi munka nívóját. Elvárásaik és gázsijuk azonban annál nagyobb. Ehhez viszont lehetetlen jegyárat igazítani, ami azt eredményezi, hogy egy világsztár felléptetése nagyobb kiadással jár, amint amennyi bevételt jelent. Ettől függetlenül nem mondunk le a nagy nevekről, vendégünk lesz Leo Nucci, aki még nem lépett fel a Magyar Állami Operaházban, fellép továbbá Giacomo Prestia és Juan Botha - ők képviselik az úgynevezett top kategóriát. Rajtuk kívül még két csoportba sorolhatók a meghívott vendégművészek: a legnagyobb házak gyakori fellépői mellett meghívást kaptak a nemzetközi operaélet nagy reménységei is. Olyan fiatalok, mint az idei évad egyik népszerű vendége, Rame Lahaj, akinek első kőszínházi fellépése éppen Budapesten valósult meg, ám azóta számos felkérést kapott Európa-szerte, és úgy hiszem, sokat hallunk még róla a következő évtizedekben - azt hiszem, egyszer büszkék leszünk rá, hogy mi adtunk neki először lehetőséget.
hírlevél
