Egy bűvésztrükk varázsa abban rejlik, hogy az illúzió a néző szeme láttára, élőben történik, ő pedig akárhogy figyel, képtelen rájönni a megoldásra. A labda eltűnt a pohárból, a nyúl előbújt az üres kalapból, a kiválasztott néző pont arra a kártyalapra gondolt, ami a bűvész kezében van. De egy videóban bármi megtörténhet: megvághatják, olyan lehet a látószög, ami megengedi a „csalást”, nem tudjuk megfogni, megvizsgálni az eszközt, egyszóval nehezebb meggyőzni a közönséget, hogy amit lát, az nem csupán cirkuszi mutatvány.
Ha pedig már cirkusz, akkor fontos megemlíteni, hogy a bűvész nem egyenlő a porondon humoros átkötőket produkáló, vagy a vásárokon gyerekek tucatjai között lufit hajtogató bohóccal – ők a szórakoztatás másik műfaját képviselik. A bűvészek inkább a látványos showműsorok, céges rendezvények, kisebb privát partik, helyi fesztiválok és ünnepek szereplői, ráadásul Magyarországon nincs is állandó bázisuk – ha nem számítjuk Hajnóczy Soma Az illúzió mesterei című műsorát, ami nagy sikerrel fut a MOM Kulturális Központban.
Bűvész, illuzionista, mentalista
Megfoghatatlansága miatt a bűvész szakmát számos legenda és tévhit lengi körül, az emberek pedig hajlamosak sztereotípiák mentén képet alkotni erről az alulértékelt művészeti ágról. A mágusokról itthon még mindig a „Figyeljétek a kezemet, mert csalok!” mondatáról híres Rodolfo jut az eszükbe, viszont a járatosabbak már a világbajnok Hajnóczy Soma vagy az elmét bravúrosan manipuláló Danny Blue nevét is ismerik. De ha ők bűvészek, akkor kik az illuzionisták és a mentalisták?
„A szakzsargonban van köztük különbség. A bűvészet maga egy nagy halmaz, ami mindent magában foglal, az illuzionista, valamint a mentalista pedig egy kisebb részhalmaz ebben a nagy egészben”
– mondta el a Fideliónak Gyertyán Balázs bűvész, aki a legtöbb kollégájához hasonlóan a „klasszikus” bűvésztrükkökkel találkozott először.
„Körülbelül hétéves koromban kaptam az első bűvészdobozomat édesapámból. Ő tanította meg az első trükköket is, engem pedig lenyűgözött, hogy két perc alatt varázslóvá tudott válni. Mivel a szereplés mindig is vonzott, elkezdtem magamtól is trükköket tanulni, de a törekvés idővel alábbhagyott. A Tökéletes trükk című film azonban újra fellelkesített, és elővettem a fiókból a gyerekkori dobozt” – emlékszik vissza Balázs, aki nem állt meg ott, hogy gyerekeknek szánt mutatványokkal szórakoztassa a közönséget, helyette autodidakta módon fejlesztette tovább magát, illetve csatlakozott egy bűvészklubhoz.
„Belecsöppentem a bűvészközösségbe, majd egyszer csak egy ismerősöm, Magyar Laci felvetette, hogy szeretne egy kisebb csapatot létrehozni. Betársult hozzánk Sófalvi Márton is, így alakult meg az Enigma, és így kóstoltam bele egy kicsit a mentalisták világába is.”
Az mentalista főként az ész és a logika embere, aki kevésbé látványosan ugyan, de azt a benyomást kelti, hogy véletlenül találta ki a néző kezében lévő kártyalapot, vagy előre tudta, hogy mire gondolt a felszólított trükkalany. Vele nem találkozik az ember a bűvészek számára kevésbé előnyös cirkuszi porondon.
Illuzionistát ellenben szinte mindenki látott már valahol, David Copperfield – vagy ha a múlt századot nézzük, Harry Houdini – neve a legtöbb embernek ismerősen csenghet. Ők a nagy trükkök mesterei: az embereltüntetős, ládát szétvágós, falon átmászós mutatványoké.
Amikor pedig az előadó mikromágiát alkalmaz, akkor bűvésznek hívjuk, tehát a megjelölés ekkor már nemcsak a nagyobb kategóriát jelöli, hanem azt a szereplőt is, akinek a mutatványában a kártyatrükkök, az eltűnő és átalakuló tárgyak játsszák a főszerepet. Itt már van lehetőség a közönség bevonására, sőt élni is kell vele!
Mágusiskolák
Persze, ezek a kategóriák nem válnak szét ilyen élesen, egy bűvész is építhet a mentalista manipulációs technikáira, és könnyen elképzelhető, hogy az illuzionista mutatványát egy bűvésztől ellesett trükk vezeti be. Ennek oka pedig egyrészről abban keresendő, hogy valójában kevés helyen lehet megtanulni a szakmát, mindenki az elérhető anyagokból dolgozik, másrészről pedig a trükkök összetettsége megengedi, hogy a mágus átlépje a saját területének határait. Dél-Koreában a bűvészetnek már nagyobb hagyománya van, és a világ többi részéhez képest fejlettebb a mágus-kultúra, de az edukáció még ott is nagyon gyerekcipőben jár.
A bűvészetnek Magyarországon nincs külön iskolája,
bár időről időre azért itthon is szerveznek nyári táborokat. Ezek főként a fiatalabbaknak szólnak, de már történt kezdeményezés magasabb szintű kurzusok indítására is. A legnagyobb bűvészegyesület, a Corodini – melynek Balázs is aktív tagja volt – sem működik már, így pillanatnyilag nincs az országban olyan szervezet, ami széles körben össze tudná fogni a hazai bűvészeket.
Külföldön valamivel jobb a helyzet, bár iskolarendszerű képzés ott is nagyon kevés van. Ezek nagy része az Egyesült Államokban működik, ugyanakkor Európában is vannak ilyen irányú törekvések. Gyertyán Balázs egy svédországi kurzuson vett részt, amely kísérleti jelleggel indult el egy egyetemi képzés „pilotjaként”.
„Nagyon sokat adott nekem közösségi és szakmai szempontból is az a háromhetes nyári egyetem, érdekes és fontos tapasztalat volt az ottani neves bűvészektől tanulni” – mondta el a svédországi tanulmányokról Balázs, hozzátéve, hogy sajnálja, hogy végül a rendes egyetemi képzést nem indították el.
Jobb híján a bűvészek tehát autodidakta módon tanulnak könyvekből, videókból, esetleg felkeresnek egy jó nevű mágust, aki vállal magántanítványokat. Az internettel kicsit jobban megnyíltak a lehetőségeik, az egyébként magányos farkasként dolgozó művészek jobban szem előtt vannak egymás számára, tudnak kapcsolatokat építeni.
És hogy mennyi idő alatt készül el egy trükk? Ez függ a gyakorlat komplexitásától, illetve a bűvész tapasztaltságától. Egy érme trükkhöz például egy gyakorlatlan kéznek jóval több időre van szüksége, hiszen a tenyér izmait is edzeni kell a tárgy megtartásához.
Előfordul, hogy egy komplett előadás kidolgozása több évet is igénybe vesz,
hiszen csak tökéletesen működő illúzióval szabad kiállni.
Online bűvészet
A képernyőre készülő bűvészműsorokat nem a pandémia szülte, hiszen a már említett David Copperfield is milliókat ültetett esténként a tévé elé azzal, hogy „átmászott” a kínai nagy falon.
Érdekes módon azonban az esetek jelentős részében mégsem a nagy trükköké a főszerep, sokkal inkább a mikromágiát alkalmazzák. A bűvészfogásokat a kamera közel hozza a nézőkhöz, és bár a vágások és a CGI miatt olykor megkérdőjeleződik a mutatvány hitelessége, a technika mégis jó alapot szolgáltat az online műsorokhoz.
Amerikában és az angolszász területeken a virtuális műsorokban rejlő lehetőségeket hamarabb felismerték, és az emberek nyitottságának köszönhetően gyorsan el is terjedtek. Mára már egy-egy online shownak saját honlapja van, a videómegosztókon trailert kapnak és reklámok nyomán is rendelhetők.
Valódi sztárkultusz van kialakulóban a bűvészek körül,
az online dolgozó mágusok pedig a virtuális térnek köszönhetően szélesebb közönségréteget érnek el, könnyebben válnak ismertté.
A magyar mentalitás kicsit más, az emberek kevésbé szeretik az interakciót, és a virtuális találkozás megfelelő technikai alapjait is meg kell még teremteni. Természetesen itt is vannak próbálkozások, főként Facebookon és Zoomon keresztül, a februárban tartott trafós előadás – amely interaktív bűvészműsorként került a nézők elé – is az utóbbi segítségével valósult meg.
Az online tartalmaknál rendkívül fontos a vizualitás, így például Gyertyán Balázs sem tudta tisztán mentalista megközelítéssel, vagy csak a mikromágia mentén felépíteni a show-t. Előadásába beépültek olyan vizuális effektek, mint az egész falat betöltő virtuális tábla, ugyanakkor arra is ügyelt, hogy alkalmazza azokat a hagyományos megoldásokat, melyeket a néző már megszokhatott az élő előadások során. Így kerülhetett be a bűvész két kedvenc trükkje: a sima lapból egy csapásra madárrá változó papír és a széttépett gyerekkori fénykép újbóli összeállítása.
Látszólag a nézők is ezeket a klasszikus mutatványokat kedvelik a legjobban, illetve a veszélyesnek tűnő trükköket, melyek ugyan februárban kimaradtak a műsorból, de Balázs is előszeretettel alkalmazza őket – például a pengeevést.
„Az online műsor legnehezebb része, hogy nem érzékeled pontosan az időt, és nem feltétlenül látod azonnal a nézői reakciókat.
Furcsa az is, amikor valaki nem kapcsolja be a kamerát, ezért csak a nevéből következtethetek, hogy ott ül a képernyő előtt – vagy épp ellenkezőleg: belelátok a nappalijába” – mesélt Balázs az első tapasztalatokról, hozzátéve, hogy mindettől eltekintve a trükkök kivitelezésében nincs nagy különbség, ugyanúgy kell végrehajtani, mintha a közönség ott ülne közvetlenül előtte.
Pedig az online bűvészműsor a néző szemében nehezebben hitelesíthető, csak az élő közvetítés varázsa és a vágás nélküli kameratechnika tudja maradéktalanul eloszlatni a kételyeket. Ha elfogadjuk, hogy a képernyőn látott, változtatás nélkül végrehajtott gyakorlat is valódi trükk, akkor a tökéletes illúzió kizárólag ezek mentén valósulhat meg. De trükknek tekinthetjük-e a filmes eszközök bevonásával készült, nem kizárólag a bűvész által létrehozott mutatványokat, amelyekben az irányított látószög, a fényviszonyok, a vágások és a hangeffektek mind a manipuláció sikerességét szolgálják? Ugyanis attól függetlenül, hogy a műsorszám alatt tudatában vagyunk-e a csalásnak, észleljük-e a külső befolyásoló tényezőket, becsaphatnak minket az érzékeink, és a puszta megvalósítás – ideértve az előadásmódot és a trükk komplexitását is – érvényessé teheti a formát. Ha tehát mint filmes produktum tekintünk a képernyőre szánt bűvészműsorra, akkor mindkét módszer valódi mágiának minősül, hiszen célját eléri, illetve a bűvészettel szemben támasztott elvárásainknak megfelel. Az viszont már egyedi nézői döntés lesz, hogy a jövőben milyen mértékben válik elfogadottá ez az új megjelenési fórum, és képes lesz-e hosszútávon fennmaradni az élő műsorok mellett.
Fejléckép: Gyertyán Balázs (fotó: Bogdán Réka)