Jakob egy háborús filmen dolgozik. Mindenki rá vár, szenved, éjszakázik, hajattép, az ötlet nem jön - ismered az érzést. Amikor magábaszippant a tehetetlenség, amikor csak az aktuális munka kavarog a fejedben, szüntelen.És szereted azt, aki melletted áll, és szereted azt, aki egyébként az életed értelme, csak most éppen nem érsz rá vele foglalkozni - átmeneti állapot, majd jóváteszed a bűnöket, majd minden olyan lesz, mint azelőtt.

Majd ha elkészül a nagy mű.

Majd ha egyáltalán elkészül valami.

És az ihlet? Az miből jön?
Mondjuk hazafelé, a sötét úton elgázolsz egy embert, aki Afganisztánból érkezett haza.
Mondjuk találsz nála egy köteg képet.

Amelyeken afgán rabokat kínoznak. Sokkoló brutalitás. Nyilvánosságra kell hozni!

Vagy ez már túl sok? Ez túllépi a film kereteit? A rendőrség nem tud semmit. Vagy nem akar tudni semmit? Üldözés és üldözési mánia. Nyomozás az igazságért, örök harc a főgonosz ellen. Akiről nem tudod, hogy kicsoda. Vagy csak egyedül te tudod. Lehet, hogy épp te vagy az, amikor megfeledkezel az örökbefogadási papírokról, amikor imádottad álmait töröd szét?

Minden rendben lesz - a dán filmgyártás legújabb remeke, 90 perc billegés a fikció és a valóság határán. Egy kis aktuálpolitika, ami még nem fojtogat, drámai jelenetek, amikor a színészek természetes mozdulataiban a mindennapi önmagunkra ismerünk rá.

Minden rendben lesz - az a baj, hogy amikor ezt a vigasztaló mondatot halljuk, akkor éppen semmi sincs rendben.