Amikor délelőtt Kapolcsra értem, megláttam a kiírást, hogy (nagy szomorúságomra) a spanyol Orquestra de Cambra de L'Emporda együttes koncertje - melyet Vigántpetenden tartottak volna - elmarad. Mivel előző este minden programot ehhez a koncerthez igazítottam, improvizálnom kellett, s miközben a Faluházban a programfüzetet böngésztem, reggeli gyanánt megkóstoltam az ott kínált házi sajtokat és szürkemarha-szalámit, végtére is a Völgy esszenciális részét képezik a kulináris élvezetek.
Elsőként Lackfi János kreatív versműhelyét szemeltem ki. Csak arra volt időm, hogy külső szemlélőként bekukkantsak a foglalkozásba, ahol minden nap vidám, barátságos társaság gyűlik össze, hogy a költő irányításával együtt játszadozzanak a nyelvvel, érzelmekkel és formálják verssé gondolataikat. Innen magam sem tudom mi vitt Kembe-Sorel Artúr Gulyásleves négercsókkal című könyvének bemutatójára, de nem bántam meg, hogy meghallgattam. Bár a múltjáról ír és beszél, nagyon is aktuális társadalmi problémákat feszeget, emellett pedig rendkívül érdekes ember.
Némi langallóval feltöltődve ültem be egy számomra eddig ismeretlen tudományág, a Hobológia előadására. A Magyar Hobológiai Társaság Vándor Lógyűlésének keretén belül Sebők János beszélget délutánonként Hobóval zenéről, költészetről és általában az életről, komolyan és kevésbé komolyan.
Meglátogattam Szabó T. Anna, Lackfi János és Gryllus Vilmos közös zenés versimpróját, majd átszaladtam a Kobuci Kertbe Ferenczi György és a Rackajam koncertjére, ahol irodalmiságból szintén nem volt hiány, hiszen szövegeik mind a nép- és műköltészet remekeiből merítenek.
Végül - mert Hobóból sosem elég - a Farkashajsza című Viszockij-esttel zártam a napot, hogy ezután gondolataimban elmerülve, a malomparti jazzkoncertek hangjaitól kísérve induljak vissza szállásomra, Monostorapátiba.
hírlevél
