Plusz

Viktoriánus bajuszbögrék

2018.02.24. 10:00
Ajánlom
A XIX. században olyan gonddal ügyeltek az élet apró részleteire, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A bajuszbögre koncepciója a hipsztereknek és a hagyományőrzőknek is a kedvence lehetne.

A XIX. század derekán Európa-szerte tombolt az impozáns bajuszok divatja, melyek azonban az élet több területén is különféle problémákat okoztak viselőiknek.

A teázó angol uraknak különösen meggyűlt a bajuk az arcszőrzetük és a tea találkozásakor.

A forró ital például leolvasztotta a bajuszról a formázásához használt viaszt. (Hercule Poirot  bajsza sem magától pöndörödött olyan művészien.) Nem kell azonban félteni a derék viktoriánusokat, célzott megoldással álltak elő: a bajuszbögrével.

A spéci csészét majdnem biztosan az angol fazekas, Harvey Adams (szül: 1835) találta fel az 1870-es években. Adams egy kis pillangóforma betoldást tervezett a csésze belső pereméhez, ami megvédte a büszke arcszőrzetet, de egy kis lukon engedte átfolyni az italt. Az angol kézműves szabadalmából óriási mennyiséget adtak el először Nagy-Britanniában, majd egész Európában és végül az Egyesült Államokba is eljutott. A találmány olyan sikeresnek bizonyult, hogy a kézműves 15 éven belül nyugdíjba is vonulhatott.

A bögrének végül számos változata alakult ki. A "farmerek bögréjébe" egy pint - közel fél liter -  tea belefért.

Készültek finomabb darabok is, például ezüstből, vagy kagylóhéj alakú csészék, esetleg olyanok, melyeken domborúan szerepelt a tulajdonos neve. A csészékhez természetesen aljak is tartoztak, de ezekhez már olcsóbban is hozzá lehetett jutni.

Néhány évtizeddel korábban még finoman szólva nem volt akkora igény a bajuszok védelmére: az arcszőrzet akkoriban még ritkán fordult elő. 

Az angol Parlamentnek például mindössze egyetlen olyan tagja volt, aki nem borotválta teljesen simára az arcát. 

A változást a gyarmatosítás hozta el. A külhonban szolgáló brit hazafiak egyszeűen megirigyelték az indiai férfiak impozáns bajuszát és megpróbálták utánozni azt. Más verzió szerint a britek a helyiekével versenyre kelő férfiasságukat akarták bizonyítani a szőrrel.

Bármi legyen is az indíték, tény, hogy 1860 és 1916 között a kérdést szabályozó 1695. számú Parancs, ami A Király hadseregre vonatkozó szabályzatát és rendeletei című kötetben áll, kimondta:

A haj rövid. Az áll és az alsó ajak borotvált, a felső nem..." A bajuszok tehát lassan hivatalosan is a hadsereg katonáinak viseletévé váltak.

A bajusz gondozása kemény munka (visszautalnánk egy pillanatra a korábban már emlegetett Hercule Poirot-ra) Cecil B. Hartley 1860-as Úriemberek illemtan- és udvariassági kézikönyve arra figyelmezteti olvasóit, hogy a bajuszt bizonyos határok közé kell szorítani. "Soha nem szabad göndöríteni vagy túlzó hosszúságúra kifeszíteni. A bajusznak nettnek kell lennie és nem túl hosszúnak."

Rudyard Kipling (1865-1936)

Rudyard Kipling (1865-1936) (Fotó/Forrás: Elliott & Fry (színezte: Macesito) / Wikipedia)

Rudyard Kipling hősnői is odáig voltak a gondosan ápolt bajuszokért. A Poor Dear Mamma című novella egyik szereplője szerint megcsókolni egy férfit, aki nem viaszozza a bajszát, olyan, mint só nélkül enni a tojást.  Guy de Maupassant, körülbelül ezzel egy időben fejtette ki hasonló nézeteit:

Egy férfi bajusz nélkül nem férfi többé! A csókjának nincs már íze."

(Az, hogy mindkét szerző maga is bajusszal büszkélkedett, némileg levon a megállapítások erejéből.)

Azonban bajuszoknak és bögréknek egyaránt leáldozott az I. világháború vége körül. Megint csak a brit hadsereghez kell fordulnunk a történeti bajuszológiai iránymutatásért: a korábbi rendeletet megsemmisítették, mivel

a gázálarcok rendeltetésszerű viseletét szinte teljesen lehetetlenné tette az arcszőrzet. 

Emellett a katonáknak az is problémát jelentett, hogy a lövészárkokban uralkodó körülmények között megfelelően gondozzák a bajszukat.  A bajszok hamarosan visszatértek a filmvászonra, a művészeti életbe és természetesen a hétköznapokba az 1920-as, 1930-as években olyan hírességek közvetítésével, mint Clarke Gable vagy Salvador Dali. A bajuszbögrék azonban nem védelmezték őket többé és kikoptak a háztartásokból.

Manapság már főleg múzeumokban, vagy viktoriánus magángyűjteményekben lehet találkozni a bajuszbögrékkel. 

Aki azonban élesben is szeretne kipróbálni egy ilyen csészét, meglepő módon New Yorkban megteheti a Dead Rabbit bárban.

A kocsma vezetője, Jack McGarry az 1870-es évek stílusában szolgál fel korabeli puncsváltozatokat. A különleges peremek nem a bajuszok védelmére szolgálnak elsősorban, hanem a jégkockákat fogják fel.  

Bajuszgát - a modern úriemberek szőrzetének őre

A bajuszbögrék mára eltűntek, azonban a bajuszok térnyerésével a szőr védelmezésének igénye ismét felmerült. Ekkor lépett színre a Bajuszgát (Whisker Dam). Az amason.com-on mindössze a kicsi peremet árulják, amit így nemcsak bögrére, de pohárra is lehet illeszteni.  A termék fejlesztői még arra is ügyeltek, hogy a dizájn és a csomagolás viktoriánus hangulatot árasszon. 

(via Atlas Obscura )

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Meglepetés lánykérés volt a pécsi koncerten

Filmekbe illő romantikus jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok koncertjén Valentin-napon a Kodály Központban.
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz interjú

Belekóstolnánk egymás emlékeibe?

Van-e ízük az emlékeknek? Vagy fordítva, milyen emlékek kapcsolódnak egy „egyszerű” vasárnapi ebédhez? Hívhat-e időutazásra egy desszert, egy süti? Góg Angéla food designer nem egyszerűen ételeket tervez, hanem a hozzájuk kapcsolható/kapcsolódó szociális attitűdöket is vizsgálja projektjeiben. Most éppen a jövő ételeit kutatja.
Plusz videó

Flashmob segített a szegedi egyetemistáknak a vizsgaidőszakban

Az egyetemi könyvtárban magoló diákok közé egy teljes rézfúvós zenekar rejtőzött el. A videón megnézhetik, hogy reagáltak a hirtelen kialakult bulira.
Plusz grammy

Nagyot nyert a This Is America a Grammyn

Rendőri brutalitásról és rasszizmusról szól az év dala, de a Grammy bírái felfedeztek nekünk egy kortárs hegedűversenyt is.
Plusz hír

A POKET lett a közönség kedvence a Highlights-on

Hatodik alkalommal díjazták a legizgalmasabb hazai, kreatív projekteket és példaértékű történeteket a Highlights of Hungary-n.
Plusz magazin

Fáy Miklós: Ma a művészet termék

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Jurányi Házban látahó Csáó! című előadással, az Alita című filmmel, a Magyar nemzeti galériában látható Korniss Dezső-tárlattal, valamint a Margaret Island közelgő koncertjével foglalkozik rovatában.