A cél az operatársulatoknál, balett-táncosoknál, szimfonikus zenekaroknál is többnyire új termék, azaz produkció megismertetése, új imázs kialakítása, nagy ritkán azonban kultúrpolitikai üzenete is van egy-egy ilyen megjelenésnek. Nem tudom, készült-e már arról kutatás, hogy egy-egy ilyen esemény túléli-e a 15 perces hírnevet, képes-e a figyelmet fenntartani, hosszabb távra meg tud-e nyerni új rajongókat egy-egy műfajnak, képes-e megváltoztatni kultúrpolitikai döntések, az eseményt, társulatot, problémát tartósan beégetni a retinába, de az én pesszimista véleményem az, hogy nem. Legfeljebb annyi történik, hogy a heti nagybevásárlás vagy városi lődörgés közben okostelefonokra rögzített kétperces filmeket feltöltik a Youtube-ra, és szétküldözik a linket a haveroknak.
Októberben a hágai főpályaudvaron adott rögtönzött koncertet a Holland Rádiózenekar, ezzel akarták felhívni a figyelmet a kulturális területet érintő megszorításokra. A műsoron a West Side Story Mambója volt. Ez októberben történt, egyelőre nem az hallatszik arrólfelől (sem), hogy csökkennek az elvonások:
A Flandriai Királyi Balettet a megszűnés fenyegeti, ők is a nyilvánosságot választották:
A kétségbeesés (?) után nézzünk jóval pozitívabb tartalmakat.
Ilyen A muzsika hangja Antwerpenben és Cardiffban, vasútállomáson és utcán - nézőtoborzóként, utóbbi az amatörizmus abszolút lelkesedésével és bájával:
A Traviata Brindisije a fentienél profibb kivitelezésben egy philadelphiai szupermarketben - a helyi operatársulat következő bemutatójára hívták fel a figyelmet:
A Louvre-ban meg műfajok találkoznak, ebben a Párizsi Opera balettegyüttese segít - köztük olyan táncosok, mint Marie-Agnès Gillot, Aurélie Dupont, Jérémie Bélingard és Mathias Heymann:
Ne csak nyugati példáink legyenek, nézzük, hogyan csinálják Dél-Koreában (a nyelvet beszélő olvasók mindenképp osszák meg a helyiek véleményét):
És hogy mi se szégyenkezzünk:
Végül pedig a nemzetköziség jegyében szintén operett április elsején a Moszkva téren:
hírlevél
