Az interdiszciplináris kutatási project keretében huszonhat abaúji falut térképeznek fel az egyetem oktatói és hallgatói, több tanszék közreműködésével. A szociológusok, jogászok, egészségügyi szakemberek mellett természetesen a történészek is jelen vannak, a műsor stábja az ő útmutatásaik alapján talált rá csodálatos műemlékekre.
a Fay-kastély, Fájon, a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Kreatív Régió
A Felsőoktatási Kiválósági Programban elindult projekt, egy metódus: egy kisebb régiót különböző szakterületek tudósai, több kar kutatói és hallgatói párhuzamosan vizsgálnak. Igyekeznek felderíteni, hogy melyek azok a rejtett kulturális vagy humán tartalékok, amelyek ennek a leszakadó, hátrányos helyzetű tájéknak a felemelkedéséhez hozzájárulhatnak. Gyulai Éva a huszonhat falunak – amely a történeti Abaújvármegye déli részén, a Cserehát nevű kistáj területén fekszik – a muzeológiai, műemléki, művelődéstörténeti értékeire vonatkozó adatait tárja fel, és további kutatások, illetve a helyiek számára teszi hozzáférhetővé.
Hogyan indultak ezek történelmi kutatások?
Természetesen a műemlékekkel kezdtem. Ezen a területen bizony kevés középkori maradvány található, és feltűnő az is, hogy egyáltalán nincsen vár. Ha Kassa felé megyünk Miskolcról és jobbra tekintünk, akkor abaúj-zempléni várakat látunk már az útról, de itt, ebben a huszonhat csereháti faluban egyáltalán nincs. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem voltak olyan főurai, olyan potens nemesei, akik megengedhették maguknak, ráadásul a várépítéshez királyi engedély is kellett. Érdekes az is, ha egy pár évszázadot előre ugrunk, hogy vasút sincs. A XIX. század második felében úgy építették meg a Miskolc–Kassa vasútvonalat, hogy szárnyvonalat ide nem húztak, erre a vidékre csak Encsig jött el, így a mai napig is csak autóval, gyalog, biciklivel vagy sárgabusszal közelíthető meg ez a régió.
Viszont vannak középkori templomok, amelyeket aztán később, főleg a barokk korban átépítettek - a gyönyörű forrói vagy a krasznokvajdai templom ilyen - a szentélyüknél vagy a tömegükben látszik még a gótikus vonal. A felsőgagyi templomban pedig - amelynek csodálatos a XVIII. századi berendezése, a karzaton egy sajnos nem működő barokk orgona szélládájával -, megtalálható egy középkori sírkő. Ezt már régóta ismeri a magyarországi művészettörténet, 1394-ből való, Gagyi László nemesember sírköve, aki Zsigmond királlyal együtt harcolt a török ellen a XIV. század végén és a sírköve több, mint hatszáz éve itt áll. Név szerint valószínűleg ő az első ismert törökverő hősünk. És itt kapcsolódik a kutatásunk a társadalomhoz, mert
a projektnek mindenképpen fontos célja az identitásképzés.
Gyulai Éva a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Tehát nemcsak magunknak kutatunk, hogy a publikációs listánkon eggyel több adat legyen, hanem azért is, hogy felmutassuk a helyben élőknek, milyen volt a múltjuk, mivel azonosulhatnak. Tehát az ott élők akár megünnepelhetik, hogy bizony az ő vidékükön van eltemetve a török elleni harcok egyik első magyarországi hőse.
És található itt számos késő barokk korból származó kastély is. Ilyen a krasznokvajdai, amely a XVIII. század második felében épült, a Szent-Imrey birtokos család építette, valószínűleg egy korábbinak a helyén, és egészen 1945-ig – egy pár évtizedes kihagyással – ugyanez a család birtokolta. Vagy a Fáy-kastély Fájon, amit szintén ekkor kezdtek el építeni, és aztán a híres zeneszerző és zenetudós Fáy István gróf alakíttatta át és díszítette fel Marco Casagrande, akkor éppen Magyarországon élő népszerű itáliai szobrász fehérmárvány domborműveivel.
XVIII. századi diárium Fancsalon, a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Milyen írásos emlékekre bukkant?
A Fancsal-Hernádvécsei Evangélikus Egyházközség hívta fel a figyelmemet egy régi diáriumra, ami ott van a parókián, de senki nem tudja elolvasni a latin nyelvű könyvet évtizedek óta. Lefordítottam és fény derült sok mindenre: a XVIII. század első felében egy Fancsalon szolgáló szlovák evangélikus lelkész latinul írta a naplóját a családjáról, a falujáról és a közösségről.
Szerencse, hogy a történelemtudomány nemcsak a királyokkal, hercegekkel, grófokkal foglalkozik, legalább olyan érdekes tud lenni egy egyszerű falusi pap is, amikor a mindennapjairól beszámol.
Megtudhatjuk belőle például, hogy 1739-ben itt egy rapid pestisjárvány indult, és ennek a lelkésznek hét gyermekét és a feleségét vitte el a betegség három hét alatt. Ő temette el őket és ő vezette be az anyakönyvbe - mert természetesen az anyakönyvet is elkezdte vezetni. A napló fordítása és kiadásra való előkészítése során egy háromszáz éve folyamatosan működő evangélikus gyülekezet történetét is feltártam, illetve egy eddig nem ismert XVIII. századi kis abaúji evangélikus esperességet is sikerült azonosítanom, a könyvet a miskolci Herman Ottó Múzeum adta ki pályázati segítséggel.
XVIII. századi anyakönyv Fancsalon, a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
Van olyan falu a huszonhatból, amelyikben semmit sem talált?
Természetesen nincsen. Igazán nevezetes ez a csereháti régió a népi építkezéséről is. Tehát nincs olyan falu, ahol ne lenne legalább egy kontyolt tetős parasztház, ami, lássuk be, a szegénységet is mutatja, hiszen itt kevés kockaház épült, kénytelenek voltak az emberek az őseik paraszti épületeit megőrizni, ami a népi műemlékek tekintetében óriási kincs. Tehát itt van egy hatalmas reservoir ezekből, és bizony nemcsak nekünk, hanem az egész társadalomnak figyelnie kellene rá, mert amikor ezekből kihalnak, fontos lenne megmenteni, vagy legalább felmérni őket. Az utóbbi évtizedekben voltak ilyen próbálkozások, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola illetve néprajzosok alapítottak itt táborokat, de
most mintha még a tudomány is megfeledkezett volna erről a vidékről, csak a szociológusok ismerik ezt a tájat. Pedig rengeteg feltáratlan kincset rejthet még.
Például egyszer évekkel ezelőtt láttam egy fényképet egy kiváló művészettörténész-kollégám társaságában, aki felkiáltott: nézd, ezen a parasztházon Dávid-csillag van a kereszt helyett. Engem azóta izgatott ez a dolog, de nem mentem utána és most ez a kutatás végre hozzásegített. Megvan a ház, Pamlényben, már nem lakják, sajnos be is omlott, most dolgozunk azon, hogy műemlékesek, zsidó örökséget védők vagy az iránt érdeklődők figyelmét felhívjuk ennek a háznak jelentőségére, húsz évvel ezelőtt szép felmérési rajz is készült róla. 1903-ban építette egy zsidó boltos, ami különleges, mert tudjuk, hogy a zsidó polgárok, akár kereskedők voltak, szatócsboltot tartottak vagy más foglalkozást űztek, inkább polgári jellegű házakat építettek. De ennek a tulajdonosa parasztházat épített, ennyire akart hasonulni ahhoz a faluhoz, ahol élt.
a Fay-kastély, Fájon,a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)
A Kreatív Régió projekt egyik legfontosabb fázisához is elérkeztek, amikor bemutatják az eredményeiket a helyiek számára. Hogyan?
Konferenciákat rendezünk, előadásokat tartunk, beszélgetünk a tanárokkal, papokkal, diákokkal, kiállítással készülünk például a hernádvécsei kastélyban és az iskolában is. A legnagyobb probléma errefelé természetesen a munkanélküliség, de fontos az is, hogy a környezetükből kiábrándult lakosok újra megszerethessék a szülőföldjüket és ezeken a kulturális mozaikokon keresztül visszatanulhassák az identitásukat.
A Partitúra következő adása június 5-én, szerdán este 21.35-kor a dél-balatoni régióba kalauzol el a Duna Televízióban.
Az előző adások megnézhetők ide kattintva >>>
Fejléckép: Gyulai Éva történész, a Partitúra forgatásán Fájon. (Fotó: Gál Bereniké)
hírlevél
