Péntek délután háromra ért be a stoppom Kapolcsra. Pár kóválygó nézelődőn kívül csupán a portékájukat kipakoló árusok árulkodtak arról, hogy a fesztivál bizony kezdetét vette (hivatalosan péntek öt órakor, nem hivatalosan pedig már a völgymunkások a korábbi mínusz egyedik és nulladik napon is szorgosan készülődtek). Bár érkezésemkor az autósok lassítás nélkül száguldoztak Kapolcs főutcáján - tudomásuk se lehetett a 21. Völgyről!? - és a Kobuci kertben is csak néhány jóbarát falatozott komótosan a langallójából, én már mégis igazi Völgy-lázban égtem. Utazásom ugyanis a Balaton-felvidék dimbes-dombos erdein keresztül, két pesti borárus félrekalauzolásával vezetett ide, olyan szőlőteraszokon és murvás utakon, melyek a GPS-en nagy fehér foltok, és csak a helyiek ismernek. Kivételes szépségű és magával ragadó természeti kincs e völgyek által átszelt, vulkanikus tanúhegyek és kőtengerek lepte vidék és ugyanilyen egyedülálló az évről évre megszoruló, de esszenciáját soha el nem veszítő Művészetek Völgye Fesztivál, mely zegzugos utcáival, olykor panaszkodó, de közvetlen, barátságos árusaival, kóstolókat és kiállításokat rejtő sikátoraival örök úti célja a betontengertől elfáradt szemeknek.
Az idei talán egy kicsit kisebb és visszafogottabb mint az eddigiek, de ez egyáltalán nem jelent problémát, sőt a Völggyel szemben leggyakrabban felhozott kommersz jelző így érvényét is veszti. (Azt azért halkan megjegyzem, összeszorult a szívem, mikor a taliándörögdi Völgy Vendéglő felé sétálva megtudtam, idén biztosan nem a lőtéri sörsátorban lesznek a legtovább tartó bulik, melyeket anno ismerőssel és ismeretlenekkel karöltve zárt kollektív naplamente-nézés). Van viszont gengelésre kiválóan alkalmas Fúzió Kert, mely a pesti alterrocktól kezdve az electrict-tól a fusion zenéig számos irányzatnak ad otthont. Ugyanakkor az, hogy megszokott hét falu helyett most csak háromban rendeznek programokat, a kirándulni vágyóknak is kedvez, lévén a helységek közötti távolságok gyalog is könnyedén bevehetőek (nem mintha egy cigi elszívásányi idő alatt nem állnának meg az autósok egy fuvarra). Túrázni viszont csak reggel ér rá az ember, mert a közel 2000 programból bizony babra meló kiválasztani a legjobbakat, pláne elmenni az össze kiszemelt eseményre. Az első napon kicsit én is ebbe a csapdába estem. Szőlőfürtök helyett mazsolákat szemezgettem: a Palya-udvar improvizációs színháza a hét főbűnt Palya-perspektivikus oldalról világította meg, a Cantus Corvinus Énekegyüttes pedig a reneszánsztól Gershwinig kalauzolta a közönséget. Az időmből előbbin a hét bűnből a fösvénységre futotta, utóbbira pedig már csak a Gershwin-darabokra értem oda, ahol az énekegyüttes szerencsémre pár saját szerzeményét is elénekelte a koncert végén. Most pedig következzen pár pillanatkép az első napból:
hírlevél
