Plusz

Wagner Jr.

2011.06.08. 07:19
Ajánlom
Egy gyerekelőadás mércéjét mindig a pisszegő szülők jelentik. A Hattyúlovag fegyelmezett csendben lezajlott.

Nehéz lenne felbecsülni a színházi nevelés, vagy ha úgy jobban tetszik, a színházra nevelés igényével megfogalmazott előadások fontosságát. A korai színházi szocializáció végtelenül sok lehetőséget rejt magába, gondolkodásra, kreativitásra, sőt, nem egyszer aktív részvételre ösztönzi a legfiatalabb korosztályokat, akik így felcseperedve talán majd azon sem ütköznek meg, hogy a színpadon gyakran kellemetlen, mindennapok felől nézve visszásnak, de legalábbis tabunak számító események is teret kaphatnak. Mindez persze óriási felelősséget jelent a készítők számára, ugyanis egy ilyen színpadon sem következetlenségnek, sem infantilizmusnak helye nincs.

A 2011-es Wagner-ünnepsorozat legizgalmasabb vállalása a Lohengrin alapján elkészült Hattyúlovag. Tudjuk, hogy az opera műfaja gyakran a felnőtt korosztály számára is hozzáférhetetlen marad, mindebből kiindulva pedig elképzelni is nehéz, micsoda erőfeszítéseket igényelt a darab 8-14 év közöttiek számára történő megszelídítése. Különösen igaz ez Wagner esetében, akinek négy-öt órás munkáit csak rendkívül bátor húzásokkal lehet a kilencvenperces mozik ingergazdag világához igazítani. Az opera szövete látszólag minden elemében ellenáll a jó szándékú egyszerűsítésnek, még akkor is, ha éppenséggel egy mesének titulált, ebből következően pedig kevésbé bonyolultnak mondott alkotásról van szó. Hamar Zsolt a zürichi Kinderring példáján fellelkesülve úgy döntött, félrevetve minden előítéletet, mégis nekiáll ennek a hatalmas munkának.  

Elsát (Szalai Ágnes), a játszóterek kegyetlen valóságából a könyveibe temetkező iskolás lányt floorballütőkkel felszerelt, kíméletlen realista osztálytársai kiközösítik. A többségi társadalom indokolatlan dühét már korai éveiben megtapasztaló lányt további megaláztatások érik, amikor nem tud felelni a testvére hollétét érdeklődő kérdésekre. Az osztályfőnöki órán végül a mindenre elszánt Ortud (Megyesi Schwartz Lúcia), és társa, Telramund (Geiger Lajos) azzal vádolja meg Elsát, hogy megölte saját öccsét, Gottfriedet. A lány becsületét a Harley Davidsonon érkező titokzatos lovag (Szappanos Tibor) védi meg, egy, a floorballütőkkel megvívott, egyébként kis híján halálos ütközetben.  A két fiatal egymásra talál, de a lovag kiköti, soha nem kérdezhetik származása felől. Mikor Elsa mégis megszegi a szabályt, a Hattyúlovag motorjával elvágtat, Gottfried visszatér, az ármánykodó Ortrud pedig baráti kézfogással áll Elsa mellé a kettes sorba.

A fenti rövid ismertetőből is jól látható az előadás alapvető problémája. A Lohengrin iskolapadokba történő átültetésekor óhatatlanul is szükségessé válik egy erős dramaturgiai koncepció (Fábri Péter), amely képes a jelenkori környezetből is a wagneri viszonyhálókra reflektálni. Amennyiben ez nem jön létre, úgy az egyes alakok mögül eltűnik a motiváció, érthetetlenné válik, hogy a 7. c álmodozó tagját miért vádolják meg társai testvérgyilkossággal, miért hiszi ezt el Henrik, az osztályfőnök (Gábor Géza), és egyáltalán, ki ez az undok Ortrud nevű kislány, akinek mellesleg a jelek szerint meglehetősen kiforrott álláspontja van ateizmusról, férfiakról, hatalomról. Cinizmus lenne azt állítani, hogy a gyerekek számára ezek nem fajsúlyos kérdések.

Közhely, de egy gyerekelőadásnak óriási gondot kell fektetnie a vizualitásra. A Mátravölgyi Ákos által berendezett tér az előadás leginvenciózusabb pontját jelentette. Bár az egyetlen domináns elem a színpad közepén elhelyezett, lecsupaszított mászóka volt, mely alakjánál fogva kísértetiesen hasonlított egy kastélyhoz, az egyszerű vasszerkezet mindvégig izgalmasan tudott funkcionálni. Elrendezésénél fogva érzékletesen jelölte a szereplők közti hierarchiát, Elsa kirekesztettsége alatt egyetlen percig nem kapott helyet rajta, a nászinduló közben pedig egy szempillantás alatt alakult át stilizált várkapuvá. Az alapvetően sötét tónusú teret Lohengrin beléptekor színes panelok lepték el,  komor, üres játszóteret ezáltal élettel töltve meg.

A vizuális megértés hivatottak volna szolgálni a színpad jobb szélére kivetített  bábjelenetek, amelyek Bodnár Zoltán nevéhez fűződnek. Az előadás kezdetén patakként funkcionáló vászon felemelkedését követően Elsa álomvilágát illusztrálta. A bábokkal eljátszott fantáziaképek egy darabig ügyesen értelmezték a színpadi eseményeket, ám idővel inkább zavaróvá váltak. Elsa és Ortmund kettőse alatt a korábban Lohengrin entrée-ját, majd párbaját kísérő képsorok ismétlődtek, emellett pedig gyakran teljesen indokolatlanul láthattunk egy kamera előtt el-elhúzott bábot. Érthető persze, hogy a nagyáriák alatt némi akció becsempészésével próbálták a gyerekek ingerküszöbét valahogy izgalomban tartani, de valljuk be, ennél kicsit kreatívabb megoldásra lett volna szükség.  

Óriási megmérettetés elé álltak a szereplők is. A Lányi Viktor és Horváth Ádám által lefordított librettó szövege még a kisebb korosztály számára is követhető nyelvi megoldásokkal dolgozott, szemben az összekötő prózai részekkel, ahol a gyakran archaikusnak ható mondatfüzérek dagályosságukkal nehezítették a befogadást. Ez utóbbiaknak központi szerepe lett volna a történetvezetésben, még akkor is, ha a Hamar Zsolt által briliánsan átdolgozott partitúra mindvégig a világosságra, követhetőségre épült. A prózai és zenei betétek folyamatos váltakozása miatt az operaénekesek meglehetősen kényelmetlen szituációba keveredtek, amikor beszélniük kellett. Szájukban gyakran annyira zörögtek a szavak, hogy a rosszindulatú néző még arra is gondolhatott, szerencsésebb lett volna a próza elhagyása. A némelykor katasztrofálisra sikeredő mondatintonációk mellett további meglepetést okozott, hogy akusztikai problémák is felmerültek. Csak az előadás 20. percében kerültek bekapcsolásra azok a mikrofonok, melyek a szövegmondást a hátsóbb sorokban is érthetővé tették. Mindezek után felüdülést jelentett, hogy az előadás második felét a Wagnertől ismerős dallamok uralták.

Hamar Zsolt és Novák János közös munkája több helyen problematikusnak tűnt, egy-egy részlet kidolgozása talán nagyobb odafigyelést igényelt volna, de mindkettőjüknek elvitathatatlan érdeme van abban, hogy a gyermekoperát, ezt az igen nehéz műfajt hazai keretek között is elérhetővé tették. Amennyiben pedig hihetünk a Müpa vezetőségének, úgy mindez csak a kezdetet jelentette, a következő évadokban pedig mind több és több hasonló kísérletet láthatunk majd. Kíváncsian várjuk őket.

2011. június 4. 18:00 - Művészetek Palotája, Fesztivál Színház; Budapesti Wagner-napok

Wagner: Lohengrin - gyerekeknek

Km.: Szalai Ágnes (Elza), Szappanos Tibor (Lohengrin), Megyesi Schwarts Lúcia (Ortrud), Geiger Lajos (Telramund), Gábor Géza (I. Henrik), Tisza Bea, Bodnár Zoltán (báb), Óbudai Danubia Zenekar, a Nemzeti Énekkar művészei

Zenei munkatárs: Bizják Dóra, Erdélyi Dániel

Átdolgozta; műv. vez., vez.:: Hamar Zsolt

A librettót fordította: Lányi Viktor, Horváth Ádám

Prózai szöveg: Fábri Péter (Richard Wagner eredeti szövege, valamint Hamar Zsolt szövege alapján)

Díszlet- és bábtervező: Mátravölgyi Ákos

Jelmez: Boros Lőrinc

Színpadi mozgás: Gyevi Bíró Eszter

A rendező munkatársa: Berzsenyi Bellaagh Ádám

Rendező: Novák János 

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Plusz magazin

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.
Plusz Film

Martin Scorsese újabb dokumentumfilmet rendez Bob Dylanről

Martin Scorsese Oscar-díjas amerikai filmrendező dokumentumfilmet készít Bob Dylan legendás énekes, dalszerző, költő 1975-ös turnéjáról.
Plusz kult50

Ismerd meg a Kult50 védnökeit!

Új kategóriákkal és kategóriánként egy-egy szakmai védnökökkel jelentkezik idén a Kult50 harmadik szezonja.
Plusz hír

102 férfira 14 nő jut a hazai kultúra legtekintélyesebb alakjai között

Az MTA összeállította a kortárs magyar kultúra toplistáját. Nádas Péter, Alföldi Róbert és Fischer Iván az élen.
Plusz applikáció

Így találhatsz művészként és szakemberként könnyebben munkát

Szakmai „társkereső” oldal indult egy magyar startup céggel. A StageHive azonban nem a romantika színtere, hanem művészeket és produkciókat hoz össze egymással.