Plusz

Zenék a kriptából

2011.04.25. 08:00
Ajánlom
A formációt akár lemezről, akár élőben hallgatva felmerül bennem az érzés, hogy a német „kripta-jazz” élvezetéhez valószínűleg elengedhetetlen valamilyen mértékű ínyencség, sznobizmus, általános depresszió, avagy az, hogy az ember maga is zenész legyen.

A koncertet látogató társaságunk tagjai ezeket a kategóriákat részben mind magukénak tudhatták. Valamint az a tapasztalat is közös volt mindegyikünk életében, hogy egy koncert sosem kezdődik el időben. A meghirdetetthez képest legalább egy óra a csúszás, ezért kár korán menni, hiszen úgyis csak unatkoznánk. Így történhetett, hogy az említett menetrendhez szokva még kényelmesen készülődtünk az induláshoz, mialatt véget ért Alexander Tucker (UK), Antoine Chessex (CH)  és Mike Rosoft (HU)  rövid repertoárja. Még jókedélyűen bandukoltunk a Bábszínház felé, mire a főzenekar már húsz perce megkezdte előadását. Hiába, a tapasztalat becsapott minket.

Két éve ősszel az A38 hajó esetében nem jártunk ilyen siralmasan. A javíthatatlan tévedésen keseregve már csak azon aggódtam, hogy a zenekar az új környezetben is megüsse az akkori szintet. A falak már az ismerős, mormogó basszustól rezonáltak, mire letettük kabátjainkat a ruhatárban. Nyakunk behúzva surrantunk be az egyik oldalajtón, a függönyök között a teljes sötétségbe, ahol fél órája agonizált, illetve csukott szemmel álmodozott a nálunk informáltabb és talpraesettebb közönség.

A teremben uralkodó körülmények és a hangulat megnyugtató volt. Míg a legutóbbi alkalommal föl-alá kellett bukdácsolni a hajó padlóján ülő-fekvő emberek között, ezúttal kényelmes székek fogadtak. Ismét ott pislákolt a zenészek fölött az négy-öt, színváltós spotlámpa. Azt leszámítva semmi fény, az érzékekre csak a zene hasson! A számok ugyanúgy végtelennek hatva hullámoztak, elkerülve bárminemű katarzist a maguk deprimált módján. Most is fájt minden egyes alkalom, mikor egy-egy delejes szerzemény véget ért. Ez a zene vagy unalmat okoz két perc alatt, vagy magával ragad az örökkévalóságba, ahol nem létezik más, csak monoton, minimalizált dob, mindent kitöltő, fenségesen dörmögő basszus, az egészet átszövő, cseppfolyós billentyűakkordok, s a mindefölött bánkódó, magányos szaxofon.

Talán túlárnyalom a képet, de nem hiszem, hogy szabad másképpen felfogni ezt az őrületet. Az atmoszféra az első dal közepére eloszlatta a késés okozta bosszúságomat és nyugalmat parancsolva nyomott a székembe. Két szám után letettem róla, hogy számolni próbáljam a dobütések között eltelt időt vagy hogy fel akarjam fedezni a rendszert a ritmusban és a dallamvezetésben. Felesleges. Ami a színpadon zajlik - feltehetőleg a Bohren valamennyi előadásán - az rideg profizmus. Tizenhárom év alatt összeszokott, higgadt tapasztalat, amit kár volna a hangok szintjén elemezni.

Ezt támasztják alá, valamint a hipnotikus mélyrepülést szakítják meg némiképp a szimpla kommentárok, például: „A következő szám azt az érzést írja le, mint mikor egyedül ülsz egy bárban." De mint Edward Hopper Night Hawks című festményén, szereplők vagyunk, azonban a báron kívül minden üres. És a sötétség, mely éhesen marja az üres kirakat opálos üvegét és szétfolyik az utcán, a járdákon, közeledik felénk. A tejbárban még ég a lámpa, de az ajtón túl a Bohren zenéje szól csöndesen. „Ennek a zenekarnak minden száma teljesen egyforma és mégis mindegyik más" - jegyezte meg egy barátom a koncert után. Valóban: nem sokat számít, hogy megjelent 2008-ban a Dolores, illetve hogy ez éppen angol, vagy német számcímeket takar, jobb vagy rosszabb-e a hangzása, mint az előző lemeznek. Ezek nem dalok, hanem az egyedüllét tételei. Hangulatuk nem lehetne reálisabb, szomorkásan szebb és gyorsabb folyású, mint ahogy Tarr Béla fekete-fehér tehenei  vágnak át bőgve a házak között, egy néma telepen. Nos, mikor az egyedüllét valóságát a legtisztábban érzékeljük, hallgassunk Bohren und der Club of Gore-t, és akkor visszatérünk önmagunkhoz.

Bohren und der Club of Gore
2008. október 29. 20:00 - Budapest Bábszínház

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Aretha Franklin a halálán van

Külföldi sajtóértesülések szerint a soul királynője nagyon beteg, családja detroiti otthonában az ágya köré gyűlve virraszt érte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Plusz szfinx

Új szfinx-szobrot találhattak Egyiptomban

Keveset tudni a frissen felfedezett szoborról, de a jelek szerint a gízai piramisok mellett álló világhírű látványosság mellett ez lehet a második egyiptomi szfinx.
Plusz ajánló

A színpad mint rituális tér – a Fidelio programjai a Sziget 7. napján

Vannak az életben olyan találkozások, amelyek egy csapásra megváltoztatják a világnézeted, amelyektől új emberré válsz. A Fidelio Színház- és Táncsátorban kedvedre válogathatsz a magyar és nemzetközi produkciók közül, amelyek garantáltan maradandó élményt nyújtanak. Íme a 7. nap kínálata.
Plusz hírek

Parazita élt a szemében - képet festett róla

Sok művész merít ihletet az saját élményeiből, akár szenvedéseiből - Ben Taylor viszont ennél is tovább ment: azt állítja, képének csak részben ő az alkotója.
Plusz ajánló

„A folyamatos mozgás tesz minket teljessé” – a Fidelio programjai a Sziget 6. napján

A Fidelio Színház- és Táncsátor hétfői kínálatában Cserepes Gyula lehámozza a nézők szégyenlősségét, miszerint a hangszer és a színpad érinthetetlen, a dél-koreai Silentium című produkció pedig bemutatja, hogyan töltődik fel a testünk és a lelkünk. Nézz be hozzánk!
Plusz ajánló

Egy férfi fantáziálásának megvalósulása – a Fidelio programjai a Sziget 5. napján

Repkednek a csókok, szétnyílnak a lábak, ringanak a csípők és magasba emelkednek a fenekek – mindez Roy Assaf Lányok című előadásában, amely után lehetőségünk van megnézni a fiúkról szóló verziót is ugyancsak ezen a napon. Vár a Fidelio Színház- és Táncsátor a Szigeten!