Tolcsvay László 1950. június 24-én született Budapesten. Szülei a második világháborúban, a főváros ostroma idején találkoztak és szerettek egymásba: apját repesztalálat érte, s a budai Vár alatti Sziklakórházban anyja kötözte be a sebét. László és négy évvel idősebb bátyja, Béla a Várban nőttek fel, s lévén apjuk zenetanár, a családban mindennapos volt a muzsika. László klasszikus zenét tanult, fejlesztette zongoratudását, mellette a Beatles és az angolszász beatzene hatására a gitárt is pengette.
Már tizenöt éves korától játszott bátyjával együtt beatzenekarokban, rendszeresen fellépett a Wanderers együttes tagjaként a legendás Horizont Tánciskolában. Nem sokkal később már saját dalokat írt, főleg folk-beat stílusban, 1967-ben bátyjával és Balázs Gábor bőgőssel megalapították a Tolcsvay Triót. A magyar népzene harmóniavilágát idéző városi dalokat játszó együttesben a fivérek gitároztak és énekeltek, első saját számuk a „Ne menj el” volt. A Szentháromság téri Várklubban akkoriban hétvégenként a már nagyon népszerű Illés együttes játszott, a szünetekben pedig ők kaptak lehetőséget a színpadon.
Szerették, amit csináltak, akkor még nem is gondoltak arra, hogy ebből éljenek meg.
Nevük 1968-ban lett egy csapásra ismert, amikor megnyerték kategóriájukat a Magyar Televízió Ki mit tud? elnevezésű tehetségkutató versenyén. 1970 végén létrehozták a Tolcsvayék és a Trió nevű formációt, amelyben már elektromos hangszerek és dob is szerephez jutottak. Egyetlen, 1972-ben megjelent albumukon a három akkor legnépszerűbb énekesnő, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta is énekelt, „Boldogtalan vándor”, „Lá-di-dá”, „Ne sírj, kedvesem” és „Szeretni kéne” című daluk sláger lett. 1972-től Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel KITT-egylet néven léptek fel.
Tolcsvay László 23 évesen, 1973 végén alapító tagja lett a korszak egyik legfontosabb magyar zenei formációjának, a Fonográf együttesnek.
A Szörényi-Bródy szerzőpárosra alapozott, populáris rockot játszó zenekarban testvérének is helye lett volna, de ő nemet mondott, és a népi muzsikából fakadó vonalat vitte tovább. A Fonográfban László főleg billentyűs hangszereken, emellett gitáron, bendzsón és szájharmonikán játszott, énekelt és dalokat írt, olyannyira, hogy Szörényi Levente mellett a legtöbb zenét ő komponálta. Az együttes olyan örökzöld dalai fűződnek nevéhez, mint „Az első villamos”, „Hunyd le a szemed”, „Jöjj kedvesem”, „Rám vár az élet”, emellett sok szép dalt írt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is.
1973 még egy szempontból bizonyult mérföldkőnek pályafutásában: ekkor zenésítette meg Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Amikor először előadta az azóta már legendássá vált szerzeményét az Országos Rendező Irodában a hivatalosságok előtt - elfehéredtek az arcok. A pártállami diktatúra elleni tiltakozások fölerősödése először a március 15-i tüntetéseken vált a szélesebb társadalom számára is láthatóvá, Tolcsvay László dinamikus rock-zenei alapokat egyfajta himnikus emelkedettséggel egyesítő kompozíciója hamarosan a szabadságvágy egyik szimbóluma lett.
A Fonográf együttes hiába lett népszerű Kelet- és Közép-Európában, a Nyugatot nem tudták meghódítani, elsősorban menedzselési hiányosságok miatt. Hat „sorlemez” és bő tíz év működés után Szörényi Levente 1984-ben bejelentette a színpadtól történő (mint utóbb kiderült, nem egészen végleges) visszavonulását, ami lényegében a Fonográf végét jelentette, jóllehet az együttes hivatalosan soha nem oszlott fel.
Tolcsvay Lászlót ez nagyon mélyen érintette, mindent megtett az együttes feltámasztásáért,
1984-ben a három teltházas Budapest sportcsarnokbeli búcsúkoncert is azt mutatta: van igény a zenekarra. Az együttes 2004-ben, majd 2018-ban, tizennégy év után adott ismét teltházas koncertet. „Zenekarmániás pacák vagyok” – nyilatkozta egy ízben.
Ezután 1987-ben testvérével közösen hozta létre a Magyar Mise című monumentális művét, amelyben ötvöződnek a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományok. A darab eredményeként került be a színházi világba, ahol újra közösségben dolgozhatott.
A Fonográf együttes: balról Tolcsvay László, Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Németh Oszkár és Móricz Mihály. (Fotó/Forrás: Fortepan / adományozó: Urbán Tamás )
„A Fonográfban a lelkek összhangja volt a lényeg, abból lett a jó zene. És a jó darab is abból lesz, ha az emberek egyet akarnak, és egy idő után nem a saját személyük, hanem a mű létrehozatala lesz a fontos” – nyilatkozta korábban a Fideliónak. A Madách Színház mutatta be 1988-ban a Doctor Herz, 1991-ben a Mária evangéliuma, 1995-ben a Dickens Karácsonyi énekéből készült Isten pénze című musicalt, rockoperát. Tolcsvay László szerint a Mária evangéliuma tükrözi a legjobban muzsikusi habitusát, ez a mű fakad leginkább a lelkéből a végtelen szabadságérzet miatt, amit a komponálása közben átélt. A Müller Péter és Müller Péter Sziámi alkotótársakkal létrehozott darabot számos külföldi és hazai színpadon játszották. További oratórikus, balett- és színpadi zenéi: Testamentom, Bábel, ÖrökKörök, Rákóczi Fantázia, Ördögölő Józsiás, Vörös és Fekete, Egy mondat a szabadságról. 2019-ben tartották az Új magyar rapszódia című szimfonikus művének ősbemutatóját a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Saját dalai önálló albumokon jelennek meg: Várd ki az időt, Kapcsolj át, Fehér zaj, T-Monográf, '68. Utóbbi két éve jelent meg, ezen legkedvesebb szerzeményeit válogatta össze és bónuszként egy új dalt is rögzített. A közelmúltban az FG-4 Illés-Fonográf Emlékzenekarral is fellépett.
Amikor a Fidelio arról kérdezte, nem akar-e újra együttesben játszani, így felelt: „Próbálkoztam vele az ezredfordulón, fiatalokkal csináltunk egy zenekart. Nagyon jól sikerült, és szerettem is velük együtt dolgozni,
de a showbizniszben nem tudtam részt venni. Nem értem azt sem, hogy működik manapság az egész. Idegen tőlem, nincs menedzserem, producerem.”
A feleségével, Péreli Zsuzsa textilművésszel évtizedek óta a Dunakanyarban élő muzsikus 1989-ben eMeRTon-díjat, 1995-ben Erkel Ferenc-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel, 2015-ben a nemzeti hagyományt megújító zeneművészetéért Magyar Örökség Díjjal ismerték el munkásságát.
Fejléckép: Tolcsvay László (forrás: Budapesti Nyári Fesztivál)
hírlevél
