Az idei Magyar Jazz Ünnepének zárókoncerteként játszott a Budapest Jazz Clubban a Tóth Viktor Tercett. A színpadon különleges atmoszférájú free-jazz, a magyar jazzélet elismert nagyjai, és egy baseballsapkás kisfiú. A zenekar aznapi felállásában Tóth Viktor altszaxofonos, Orbán György bőgős és a 13 éves dobos, Hodek Dávid zenél.

„Mindent meg lehet csinálni minden művel, de csak akkor, ha értem mit miért csinálok”- hangzottak Koltai Tamás szavai Tennessee Williams kapcsán, a színház világnapja apropóján. Zsótér biztosan értette is, mit miért művel John Kander-Fred Ebb-Bob Fosse művével.

Ha egy rendező musicalklasszikushoz nyúl, általában kétféle csapdába tud beleesni: vagy sajátos kontextusba helyezi a művet és kiiktat minden műfaji gaget (elveszítve ezzel a musical rétegközönségét), vagy pedig létrehozza a színházirodalom újabb nagyszínpadi kontrollvéjét.

A J. Kander, F. Ebb és J. Masteroff alkotta szerzőtrió közös munkájából született (Druten darabja és Isherwood elbeszélésein alapuló) világsikerű musicalt, a Cabaret-t, 1966. novemberén mutatták be először a Broadway-n, amit ezen első verziójában 1156 előadás követett. A darab mégis az 1972-ben bemutatott film által vált közismertté, „alapművé”. Bob Fosse rendezése és koreográfiái olyan alapot fektettek le, amit nehéz felülmúlni.

Boito egyelten befejezett operája a műsorfüzetek ritkán látott vendége. Nemcsak nálunk, úgy általában, világszerte. Szerencsére ez az apró tény nem tántorította el Kovalik Balázst attól, hogy tizennégy év után másodszorra is nekirugaszkodjék a Mefistofelének.

1792 óta varázsolja el az operett a közönségét élces szövegeivel, könnyed és fülbemászó dalaival, és díszes jelmezeivel és díszleteivel. Az operett primadonnái, szubrettjei, bonvivánjai, és táncoskomikusai gondoskodnak a közönség szórakoztatásáról. Nincs ez másképp Békeffy István és Lajtai Lajos operettjében, A régi nyárban sem, melyet a Budai Színkörben mutattak be először 1928-ban Honthy Hanna főszereplésével.

A szilveszter éjszakáján bemutatott Cabaret Bozsik Yvette rendezésében merész nyitás volt a Centrál Színház részéről. A szórakoztatás kommerszebb módját előnyben részesítő színház olyan alkotónak nyújtott szabad kezet, akinek darabjai első ránézésre nehezen volnának beilleszthetők a Centrál Színház repertoárjába, ugyanis mind stílusukban, mind hangvételükben egy modernebb, szélsőségesebb, eklektikusabb esztétikát képviselnek.

Március 15-én is volt egy hely, ahol minden szellem láthatóvá vált egy időre felnőtt és gyerek számára egyaránt.