Lapzárta van, poszt nincs. Csak videó.

A szerző kísérletet tesz arra, hogy újabb szóvirágokkal illesse a Tiger Lilliest.

Szabadkán színházi fesztivál, Pesten két gyergyói előadás. Az ok roppant egyszerű: szeretem őket.

A Salzburgi Ünnepi Játékok nyilvánosságra hozott programjáról jutott eszembe Klaus Maria Brandauer, akit leginkább filmekből ismerünk. Ez így nem pontos. Szabó István-filmekből. Leginkább a Mephistóból. Ismeretterjesztő szándékú, feltehetően rajongásba csapó második posztom szóljon hát róla.

Magyar ember bajsza, mint a magyar bika szarva felfele áll. Lehet, hogy a szolnoki János vitéz is értelmesebb előadás, ha nem lekonyuló műbajszot kapnak a férfiak?

A cím alapján egyi sci-fi komédia jellegű borzalomról is lehetne szó, ám egy könnyed, de nem könnyen fogyasztható amerikai vígjáték van a porondon.

Az elmúlt napokban a Zeneakadémián zsűriztem. Az intézmény az Európai Szociális Alap támogatásával „válogatott" fiatalok, kiemelkedő tehetségek számára indít plusz képzést, amely a világban való eligazodásra, az önmenedzselésre készíti fel a művészeket. A hallgatók tudásbázisát olyan aprónak tűnő, ám egyáltalán nem mellékes kérdéskörökkel szélesítik, mint az öltözködés vagy akár tárgyalási szituációban való íratlan viselkedési normák.

Téma volt a fórumon a Bánk bán ősváltozatának 6-ai és 7-ei előadása. Mindkét estén nagy élményben volt részem, de most – miután e helyt személyes véleményemet osztom meg Önökkel – Bándi János alakításáról szólnék.