A hazai könnyűzene és azt működtető zeneipar szinte a járvány első pillanatában leállt és lefagyott. Koncertek, turnék, fesztiválok maradnak el, egy teljes iparág maradt az egyik pillanatról a másikra munka és bevétel nélkül, s persze a kreativitás terepei is beszűkültek és átalakultak. Zenészeket és zeneipari embereket – szervezőket, menedzsereket, sajtósokat, újságírókat – kérdeztünk arról, hogy mi történik velük most, hogyan élik meg a járványidőszakot és a válságot.

Az idén húszéves 30Y nem pont úgy képzelte a 2020-as évet, ahogy az eddig alakult, ám ezzel együtt – és ettől függetlenül – azért beszélgettünk egyet Beck Zolival arról, hogy mitől is volt annyira fontos az együttzenéléssel töltött két évtized.

A fiatal hazai zenészgeneráció egyik legaktívabb és legkülönlegesebb figurája a leginkább a Middlemist Red frontembereként ismert Nóvé Soma, aki amellett, hogy számos zenei projektet – a népzenés alterocktól az indie-gitárzenéig – futtat egyszerre, animációs filmrendező is. Pillanatképet készítettünk arról, hogy mi mindennel foglalkozik jelenleg. Interjúnk apropója, hogy megjelent Mordái című zenekarának első nagylemeze.

Ha még mindig nem tudná, milyen kulturális termékkel lepje meg szeretteit karácsonyra, segítünk: három poptörténeti klasszikus is megjelent újra. Három, egymástól igencsak különböző előadó, illetve zenekar egy-egy lemezéről van szó. Egy egész biztosan közös bennük: mindegyik nagyszerű a maga módján.

30 éve, 1989. november 9-én dőlt le a berlini fal, a Mauer. A fal egyszerre volt szimbólum, metafora, a körbezárt város pedig egy különös hely és egy egyszerre szimbolikusan és valóságosan is sajátos tér, különleges művészi, artisztikus mikroklíma. Ami emlékezetes dalokat, lemezeket inspirált és szült.

Szépen simul össze a percepciónkban, hogy néhány hete volt 50 éves, és hogy a legutóbbi lemeze alkotói folyamatáról készült A Dog Called Money című filmjét nemrég mutatta be a Titanic Filmfesztivál. Ilyenkor arra mutatnak a vektorok, hogy írni kell róla. PJ Harveyról beszélünk természetesen.

A Victoria & Albert Museum hatalmas sikerű kiállítása megpróbálta a lehetetlent: még életében kanonizálni Bowie-t. De éppen az a rockzene kamélonjának a lényege, hogy nem lehet megfogni, mert minduntalan kicsúszik a kezeink közül.

Van egy szimfóniatétel, amelyet Frank Sinatra, Carlos Santana és Serge Gainsbourg is feldolgozott, egy filmnek adott címet, és a Waczak Szálló főhőse is imádta. Nem az Örömóda, és nem is Sorsszimfónia. Melyik az?