No. A mai nap egyáltalán nem úgy indult, ahogy terveztem. Rém kíváncsi voltam ugye a szakmai beszélgetésre, hogy mit mondanak az Urbi et orbiról. Hát, ezt kénytelen leszek a POSzT weboldalán elolvasni és idelopni. Igen, már megint az eső tett keresztbe. De nem használok írásban csúnya szavakat… Cserébe idegondolhatnak bármi vonatkozót…

Kipróbáltam a rendes városi buszt is. Nehezen járok már lefelé, izomlázam van. Ez a járkálás fényképezőgéppel, esőkabáttal és mindenféle kütyüvel a hátamon, laptoppal a kezemben, fölér egy kiadós edzéssel. A 33-as busz felejthetetlen élmény volt, máskor is használom majd. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Nem kávéval kezdted a napot, jutalmul lépj előre két mezőt! Hát, léptem, de legalább hetvenkét mezőt. Gyors reggeli a szállodában, presszókávé nem volt, csak tejes. Öt óra alvás után mint halottnak a csók. Se. A 11-kor kezdődő szakmai beszélgetésre 10-kor elindultam, hogy a rendes húszperces sétám után (igen, ezt meg kell szoknom!) a Király utcában hozzájussak a napi indító koffein-adagomhoz. Különben nem látok, nem beszélek és nem értek. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Nem is én lennék. Lekéstem a reggeli vonatot. Nem a szép, romantikus, Lila ákác-i, integetős lekésés. Hanem már nem is láttam a Tenkes IC-t. Hírmondó sem maradt belőle. Kettő percen múlt. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Több interjúban elmondta már Kukorelly Endre, hogy mielőtt fölkérték volna a Pécsi Országos Színházi Találkozó válogatójának, ritkán járt színházba. Az elmúlt évben viszont egy hivatásos kritikushoz hasonló teljesítményt hajtott végre: száznyolcvanhárom előadást látott, ezek közül választotta ki azt a tizenhatot, amely bekerült a versenyprogramba.