Figyelmem egy tavalyi előadás apropóján Händel Athália című oratóriumára terelődött, mellyel kapcsolatban Ruth Smith hosszas fejtegetésbe bocsátkozik Jakab-párti konspirációt sejtve. Ezt önmagában is erőltetettnek tartottam, de végül a több sebből vérző fejtegetést olvasgatva arra kényszerültem, hogy összetákoljak egy alternatív verziót. Nem gondolnám, hogy elsősorban politika, hanem inkább művészi koncepció állhatott az oratóriumok felbukkanása és témaválasztása mögött.

Az első angol operai jellegű mű egyértelműen Locke Cupid and Death című műve (1653-ból). Ez fennmaradt és jóval fejlettebb egy masque-nál. Gyűjteményemben meg is található.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem meghirdette a 2011 szeptemberében induló régizenei MA-képzés felvételi követelményeit.

A barokk opera mint jelzős szerkezet önmagában oximoron. A barokk ugyanis az ellenreformáció művészete, míg - az egyház által már évszázadokkal korábban felismerten - az érzelmeket csigázó muzsika, megzabolázandó praktika. Vagyis, ha a barokk az ellenreformáció terméke, és az operát nem támogatta az egyház, valódi ellenreformációs opera nem is jöhetett létre. És nem is jött létre.

Induljunk el Szabolcsi szemlélete szerint. Az operát megteremtette Peri, Caccini és Gagliano. Első reformátora Monteverdi, majd uralta fél évszázadon keresztül Cavalli és utána Cesti, ezzel párhuzamosan pedig Lully. Majd egy izgalmas átmeneti korban alkotott Sartorio, Stradella, Legrenzi, Scarlatti, Gasparini és Bononcini, illetve Charpentier, Marais, Campra és Purcell. Végül jött a későbarokk virágkor: Handel, Vivaldi és Rameau műveivel. Ezzel párhuzamosan megindult a klasszicizmus máris olyan nagyságokkal, mint Vinci, Leo, Hasse, Pergolesi, Graun, Galuppi, Sacchini és Piccinni. Majd a reform Traetta, Jommelli, Perez és a második reformátor, Gluck révén. Végül az érett klasszicizmus JC. Bach, Cimarosa, Paisiello, Haydn, Mozart, Beethoven művészete, illetve a franciáknál Grétry és Cherubini.

A Régizene blog célja, hogy a témával kapcsolatos információk tárháza legyen, megkönnyítve a rajongók, rendszeres és alkalmi érdeklődők dolgát, hogy azoknak a blog kezdeményezőivel ellentétben ne kelljen éveket tölteniük a témában szükséges elmélyüléshez vezető út buktatóinak kerülgetésével. Némiképp barométerként, illetve iránytűként szolgál, szigorúan ezen fogalmak passzív értelmezéséhez ragaszkodva. Ezért javaslataink, ötleteink helyes értékeléséhez mindenképp tanácsos körvonalazni érdeklődési körünket, ízlésünket és a régizene bennünk kikristályosodott értelmezését. Egyik fogalom sem akadémikus, határozottan definiált elem, inkább egyfajta munkakörnyezet a Fidelión évek óta folytatott diskurzusok során. Tehát mit értünk régizenén?