Az mindenképpen üdvözlendő, hogy az Operettszínház nyitott az opera felé. Az vélekedés, hogy az opera nem való máshová, csak operaházakba, az opera megújulásának útjában áll.

Operák a Budapesti Operettszínházban január 14-én.

Szabó P. Szilveszter első szerepe a Budapesti Operettszínház egy Lévay–Kunze-musicalben volt. Az Elisabeth Halála után jött a Mozart!-ban Colloredo, ezúttal pedig Maxim de Wintert alakítja, így tőle igazán autentikus választ kaphatunk arra a kérdésre, miben különböznek a páros darabjai más musicalszerzők műveitől.

Hamarabb gyanút kellett volna fognom: Szabó P. Szilveszter a média sztereotípiái ellenére nem sorozatgyártott musicalsztár. Ugyanis azt olvastam róla valahol, hogy még iskolás korában lemondott a Péter névről azért, hogy az osztályban ne legyen belőlük kettő – ez már egyértelmű önállósulásról árulkodó cselekedet. Nem egyszeri, tinédzser fellángolásról van szó, Szabó P. Szilveszternek ma is az a legjellemzőbb védjegye, hogy különbözik másoktól. Nem külsőre, hiszen a szegedi Dóm téren – a Szabadtéri Játékok Elisabeth előadásának egyik próbája előtt találkoztunk –, olyan észrevehetetlenül vegyült el a statiszták és a műszak tagjai között kisebbik gyermekére vigyázva, hogy szinte nagyítóval kellett keresnem. A rendhagyóra sikerült interjú végére persze minden értelmet nyert, és amikor az utolsó kérdésre kimondta azt, amit egy musicalszínésztől a legkevésbé vártam volna, azt is tudtam, hogy megvan a cikk címe.