Megjárta a Szigetet flip-floppostul és kalapostul a WAMP: idén tíz házzal és összesen húsz tervező munkáival voltak jelen a fesztiválon - ez volt az eddigi legnagyobb kitelepülés. Ősszel persze folytatódnak a szokásos design vásárok is, ahogyan az már lenni szokott, több újdonsággal - szeptemberben a hónap designere a Kiskakas. A kommunikációjáért felelős Rothman Gabriellával beszélgettünk.

Mostanra már kezd minden emlékké formálódni, az óbudai fák lengedezhetnek magányosan, az egy hét együttlét, a dob meg a basszus búsan visszhangzik a fülekben. A 20. Szigetre azért még egyszer visszapillantunk: nézzék meg a jazz, világzene és népzene koncerteken készült fotók GALÉRIÁJÁT az utolsó napról és az egész hétről szóló VIDEÓNK mellett!

Szétpakoltak, összefúrtak, megették, elmentek - a 20. Szigetnek már tényleg vége. A városban még sok a helyét kereső, felpuffad szemű ex-fesztiválozó, aki a világért sem válna meg karszalagjától. A bőrápolással mit sem törődve, akár a következő Szigetig hordaná. Addig is, ha még nem látták volna, nézzék meg VIDEÓINKAT és a GALÉRIÁKAT az elmúlt hétről. A videókat Dinya Dávid, a képeket Kovács Tamás készítette.

A tömeg szétterebélyesedik, a por megtelepszik, a tekintetek elhomályosodnak, a hangok berekednek, a lábak elkopnak – a vasárnap a lestrapált, Szigethez akklimatizálódott szervezetek, a gyors eső és a sár alert mellett is erősen pörgött. A húsz éves fesztivál utolsó napját mi így csináltuk: Slam Poetry, Múzeumi Negyed és Workshop Zóna, Moltopera, Hodworks.

Nem a Diákszigetből monstre fesztivállá nőtt rendezvény terebélyesedése érdekli a fotós Benkő Imrét. Inkább az a valami, ami kezdettől konstans: ez lenne a Sziget-érzés. Vass Norbert kritikája a Mai Manóban szeptember 9-ig látható húsz évnyi fesztiválarcról - így, a végére.

Péntek. Mintha számítana ez bármit is. A Hajógyári a maga 108 hektárjával és 2750 méterével most leginkább egy időből és térből kiemelt ökoszisztémához hasonlít, ami saját törvények alapján működik, lélegzik és fogyaszt. Az idő is úgy hajlik, ahogyan átérünk egyik helyszínről a másikra – mi természetesen leginkább a KultúrZóna és a Porondszínház felé vettük az irányt, hogy jól nyakba öntsük magunkat kortárssal.

A Fidelio Kultúrzóna nagysátrában bemutatott produkciók mikor az egyik, mikor a másik színtér hangulatát idézték. Schubert és Mozart kamaradarabjai mellett bőven elfért még egy kis nyári irodalmi funk, egy félig szcenírozott, felemás tangóopera-produkció és egy hivalkodóan kortárs és önmarcangoló, későesti akkor és ott táncpremier is.

Amellett, amit mindenki tud a Sziget tömegeiről és árairól, mindig találni a bor, por plusz koncert kombináció mellé valami egészen mást - ha éppen erre vágynánk. Eddig ajánlottuk magunkat, most utcaszínházi előadásokat - például utópisztikus fémszerkezeteket hajtó, fejjel lefelé pörgő francia akrobaták produkcióit minden este 22 és 23 óra között.