Szembenézés saját magunkkal és online vetületeinkkel – A social media hatásairól láthatunk előadást a Trafóban

2021. június 18-án Gaby Petito vőlegényével, Brian Laundrie-val útra kelt, hogy valóra váltsák sokak elérhetetlen álmát, és világgá menjenek egy lakóbusszal. Az út eredetileg októberig tartott volna, akkorra terveztek megérkezni a lány szüleihez. Szeptember elején azonban Brian egyedül, Gaby nélkül tért haza a saját szüleihez. Az előadás a történetet körüljárva, illetve

annak szereplőit, illetve az őket körülvevő világot, a világunkat.

Az alkotók az előadásról:

Kiderül, ki van a névtelen videók mögött...

Az elmúlt pár napban aggasztó videók kerültek fel egy álprofilra TikTokon: a felvétel készítője észrevétlenül követett négy magyar influenszert, B. Nagy Rékát, Horváth Balázst, Kiss Imit és Szabó Hédit. Rengetegen szóltak hozzá a témához, néhányan aggodalmukat fejezték ki a tartalomgyártók biztonságával kapcsolatban, néhányan pedig a már jól ismert „minekmentoda” attitűddel viszonyultak a történethez. Sokan pedig kételkedtek a videók valódiságában. Hasonlóságokat véltek felfedezni, összefüggéseket feltételeztek a megfigyeltek között. A nyomozás TikTokon és Redditen is nagy port kavart. A megoldókulcs azonban a mi kezünkben van: eljutott hozzánk egy nyílt levél, mely teljes terjedelmében az előadás Facebook-oldalán olvasható.

Túlságosan vékony falak (Fotó/Forrás: Staféta)

Részletek a nyílt levélből:

Mindenekelőtt szeretnénk elnézést kérni mindenkitől, aki az elmúlt pár napban aggódott Hédi, Réka, Balázs és Imi biztonságáért.

A TikTokon terjedő videókkal a social media korának néhány meghatározó jelenségére és problémájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Mi a különbség az online és az offline személyiség között? Mi a magánélet határa? Lehet-e idegenekről felvételt készíteni a tudtuk nélkül?

A magyar jogszabály, mint oly sok más esetben, ebben a kérdésében is homályosan fogalmaz.

Közszereplő-e az a fiatal nő, aki a parkolóházban telefonál? Nem. Közszereplő-e az a férfi, aki a parkolását próbálja kifizetni épp? Nem. Közszereplő vagy-e a boltban, az orvosnál, az utcán a családoddal, csak mert néha megosztod az életed egy-egy részletét? Nem.

Az influenszerek gondolatai:

• Kiss Imre

Rólam fotót csak egyszer készítettek, fényes nappal, és mivel teljesen normális szöveges üzenet mellé küldte el egy követőm privátban, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Néhányszor viszont írták, hogy láttak egy bizonyos megállóban le- és felszállni a BKV-ra, és kérdezték, hogy ott lakom-e a környéken. Azóta van, hogy előbb szállok le, vagy tovább megyek. 

Nagyon tanulságos volt a kommentelőkből kiváltott reakció, hiszen az aggódástól kezdve a személyeskedésig mindent olvashattam. Az aggódást megértem, mert igen kiszolgáltatott az a helyzet, mikor valakit a tudta nélkül videóznak le. Nem kell influencernek lenni ahhoz, hogy az ember ennek a súlyát érezze. Ami viszont megdöbbentő volt: a személyeskedés. Azt gondolnám, hogy erre a szituációra nem lehet zsigeri gonoszságot írni, hiszen semmi különleges nem történik - emberek élik a mindennapjaikat, valamit cselekszenek. Tévedtem. Az online tér szabadsága bizonyos felhasználókból egy ilyen ártatlan videó esetén is kiváltja a gyűlölködést. Holott ha ezeket a helyzeteket a saját szemünkkel látjuk élőben, talán észre sem vesszük, annyira jelentéktelenek. Ha viszont felkerül valahova, egyből topic lesz - ahelyett, hogy elgondolkoznánk:

Van egy nagyon egyszerű kérdés, amit mindenki feltehet magának, mielőtt megnyilvánul (fotót/videót készít, személyeskedő/kedves kommentet ír) a social mediaban: "Szeretném, hogy velem ezt tegyék?" Ha erre nemleges a válasz, akkor elképzelhető, hogy az érintett személy is így érezhet. Lehet közhelynek nevezni, de attól még igaz: csak olyat tegyél mással, amit magadnak is kívánsz vagy eltűrsz.

Bízom benne, hogy az előadásban szórakoztató és tanulságos módon tudunk beszélni erről, és az online tér adta egyéb kérésekről. Az aggódó követőknek köszönöm, hogy szívükön viselték ezeket a videókat, továbbá elnézésüket és megértésüket kérem a figyelemfelhívásunk módjával kapcsolatban. A gyűlölködő és személyeskedő kommentelőknek pedig - az előző szabályból kiindulva - azt kívánom, amit ők másoknak.

• B. Nagy Réka

Emlékszem, mikor a városban laktam, éppen igyekeztem hazafele, mikor egy fiatal társaság követni kezdett. Egészen a lakás ajtajáig a nyomomban voltak, így több kört is tettem a háztömb környékén, mire egyszer csak leszakadtak.

Sajnos sokan nem tartják tiszteletben a másik magánszféráját és sokan nem értik meg azt, hogy nem oké felvételt készíteni és pláne nem oké azt megosztani online, úgy, hogy az illető nem tud róla. Egy borzasztóan komoly probléma ez, sok, nagyobb követőszámmal rendelkező ismerősöm mesélt egészen hajmeresztő történeteket ezzel kapcsolatban.

Rengetegen reagáltak a videóra, már egy nap leforgása alatt. Sajnálom, ha valaki valóban aggódott, de megtette hatását, hiszem, kialakult egy diskurzus az emberek között a témával kapcsolatban. Szerintem sokakhoz eljutott az üzenet fontossága. És itt ennek még koránt sincs vége…

• Horváth Balázs

Nagyon furcsa es védtelen érzést tud kelteni az emberben, hogy míg az egyik pillanatban teljesen szürke foltként közlekedik, úgy a social media hatására – és abból való tevékenységedből fakadóan – a másik percben minden mozdulatodat megfigyelhetik, vagy akár le is videózhatják.

Többször előfordult már, hogy ismeretlen emberektől kaptam saját magamról videót, hogy itt vagy ott látnak, láttak engem, ami egy bizonyos határig „rendben van”, hiszen az ember, ha kiteszi magát és az életének egy részét ezekre a felületekre, úgy valahol ez is egy velejáró dolog, hogy bárhol és bármikor megismerhető, azonban,

• Szabó Hédi

Ahogyan anno keringtek rémtörténetek arról, hogy az emberek nehezen választják szét a valóságot a tévében vagy a videójátékokban látottaktól, úgy néha a közösségi média és való élet határai is homályosnak tűnnek. Őszintén hiszem, hogy alapvetően több pozitívuma, mint negatívuma van ennek a felgyorsult információáramlásnak, de remélem nem kell évtizedeket várnunk arra, hogy ehhez morálisan alkalmazkodni tudjunk. Én úgy gondolom, mi négyen ékes példái vagyunk annak, mennyi mindent köszönhetünk a social media létezésének: karrierutakat, emberi kapcsolatokat, szórakoztatást, edukációt, csak hogy néhányat említsek. Ugyanakkor velünk is történnek nehezen kezelhető helyzetek. Nehéz néha megértetni az emberekkel, hogy amit ők látnak, az sosem a teljes kép, sosem az objektív igazság. Örülök, hogy ennyire szélsőséges eset nem történt velem, de arra volt példa, hogy valaki írt nekem egy üzenetet, hogy „tudja, hogy hol lakom, de nem akar megijeszteni”… hát nem jött össze, mert ez például egy nagyon is ijesztő tapasztalat volt. Hálás vagyok a saját közösségemnek, hogy értelmes, nyitott és mégis tapintatos emberek, de könnyen kerülhet bárki olyan helyzetbe, mint az itt vázolt eset.

Szerintem mi, ha elfogultak is vagyunk, latjuk az érem mindkét oldalát, hiszen felhasználók is vagyunk a különböző közösségi média platformokon. Nekünk is vannak példaképeink, számunkra szimpatikus emberek, akikkel szívesen váltanánk néhány szót, vagy készítenénk egy közös képet, ha adódna a lehetőség.

Sajnos olyan valóban előfordult, nem is egyszer, hogy valaki a tudtom nélkül készített rólam felvételt – legalábbis azt gondolta.

Reméljük az előadásunkkal hasonló kérdéseket fogunk felvetni a közönségben, még ha a válaszokat néha mindenkinek saját magának is kell megtalálnia.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Túlságosan vékony falak (Forrás: Staféta)