Pankotán, Arad mellett született 1842. december 8-án. Apja az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik vezető orvosa volt. Csiky kisgyermekkorától papnak készült, nyolc idegen nyelvet tanult meg és komoly világirodalmi műveltséget szerzett. Felszentelése után a bécsi Augustineumban képezte tovább magát, majd gimnáziumi tanár lett Temesvárott, ahol később egyházmegyéjének szentszéki ügyészévé is megválasztották. Munkája során rengeteg családi háborúsággal szembesült, ezekből merítette témáit első, 1872-ben megjelent Az életből című elbeszéléskötetéhez. Az országos elismertséget 1875-ben vívta ki a verses formában írt, mitológiai környezetben játszódó Jóslat című drámájával. Az Akadémiai díjjal jutalmazott darab alig rejtetten támadta a papi nőtlenséget, amivel kihívta egyházi felettesei neheztelését. Csikyt foglalkoztatta az 1848-as szabadságharc témája is, de a forradalmi harc újrakezdésének gondolatával leszámolt Janus című drámájában. Csikyt itthoni sikerei nem elégítették ki. 1878-ban Párizsba utazott tanulni, fél évig esténként csak a színházakat látogatta. Az itt tapasztaltak megváltoztatták drámaírói technikáját, ekkor kezdte el írni A proletárok című drámáját. Ebben már nyoma sem volt az újromantikának, a nemzet testén élősködő nemesi világ visszásságait mozgalmas cselekményben, vígjátéki hatásokkal mutatta be. A darab ugyan a közönség igénye szerint boldog befejezéssel zárult, de itthoni színpadon szokatlan módon keserű szájízt hagyott maga után.

Hazatérve már "világi életet" élt, s amikor egyháza felszólította, hogy hagyjon fel az írással, hátat fordított a papságnak, s nem csak hogy áttért a lutheránus hitre, de meg is nősült. Az irodalmi életben egyre elismertebb lett: beválasztották a Kisfaludy Társaságba, levelező tagja lett az Akadémiának, elvállalta a Nemzeti Színház dramaturgiai irányítását és a színiiskolában is tanított. Cifra nyomorúság című darabja a tisztviselők eladósodásának, elnyomorodásának krónikája, kíméletlenül ábrázolja a polgári fejlődéssel lépést tartani nem képes nemesi osztályt, amely esztelen életformájával, költekezésével maga segíti elő elszegényedését. Csiky külvárosi kávéházakban, lebujokban tanulmányozta a "közönséget", gyűjtötte az élményeket. A rendkívül termékeny Csiky több mint harminc színművet, regényeket és értekezéseket írt, magyarra fordított több tucatnyi francia és angol darabot, valamint Taine ötkötetes irodalomtörténetét. Ma is népszerű darabja a Buborékok és a halála évében bemutatott, Prielle Kornélia számára írt A nagymama. A fiatal kora óta szívbeteg Csiky nem sokat törődött betegségével, rengeteget dolgozott és szenvedélyes dohányos is volt. Alig negyvenkilenc évesen, 1891. november 19-én ebéd közben, kezében késsel és villával halt meg. Csiky arra törekedett, hogy a problémák bemutatásával ne zavarja meg közönségét, az utolsó felvonásban általában minden rendbe jön. Bár a múló sikerért hajlandó volt felületesen alkotni, mégis az általa színpadra vitt dzsentrivilág szellemes, nyelvi bravúrokkal teli ábrázolása Mikszáth remekműveinek előfutárává tette.