Mivel nem vagyok elkötelezett Jane Austen-rajongó, vegyes érzelmekkel ültem be a Büszkeség és balítéletre. Az rendben van, hogy ikonikus műről van szó, de mégis mit mondhat a jelenben ez a hozománymizéria, naiv álmodozás, ez a vérszegény férjhezmenősdi? – gondoltam magamban, aztán az előadás meggyőzött, pozitívan csalódtam.
Pozitívan csalódni pedig a legjobb.
Valló Péter vitte színre a 19. századi regényt, az adaptáció (Kovács Krisztina dolgozott együtt a rendezővel) szorosan fűzi egybe az eseményeket. Talán nem kell hosszan taglalnom a cselekményt: az elszegényedő Bennet-családban az öt lány kiházasítása körül forog az élet, egy jó parti megmenthetné a famíliát a csődtől. A vagyonos Mr. Bingley megjelenése vidéki városukban komoly lehetőség volna, ráadásul a legidősebb lány, Jane és a nemesember között szerelem szövődik. Ugyanakkor történetünk középpontjában nem ez a viszony áll, sokkal fontosabb a főszereplő, a büszke Elizabeth Bennet és a dölyfös Mr. Darcy közt kialakuló szellemi adok-kapok, mindenesetre Netherfield álmos világát felrázza a nemesifjak és egy ott állomásozó katonacsapat jelenléte.
Jelenet a Büszkeség és balítélet c. előadásból (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)
Igazán alkalmas ez a sokszereplős mű a Vígszínház színpadára, a szinopszis név szerint 17 karaktert említ, de ezen felül részt vesz az előadásban egy csapat statiszta, plusz egy zenekar. Bár háromórás az előadás, nem lankad a figyelmünk, holott alapvetően a díszletből és a jelmezekből (Kálmán Eszter munkája mindkettő) is valami nem evilági béke és szépség árad: tiszta fehérben jár itt mindenki, és ebben a fehérségben nagyszerűen érvényesülnek Csontos Balázs pontosan megtervezett fényei. Mester Dávid finom muzsikája pedig olyan harmóniát teremt a játékkal, hogy őszintén, el is feledkeztem a zene jelenlétéről.
A vígszínházi előadás több emlékezetes alakítással büszkélkedhet:
mindjárt az elején belopja magát a szívünkbe a Bennet házaspár, Lukács Sándor és Hegyi Barbara, brillírozik a színen Gyöngyösi Zoltán Collins tiszteletes komikus karakterében. Izgalmasak a főszereplők is, Waskovics Andreának nagyon való ez az Elizabeth, minden mondata hiteles tud lenni, ahogy Wunderlich József is szép ívet jár be az ellentmondásos Darcyként, Medveczy Balázs imádnivaló a fülig szerelmes Bingley szerepében, partnere, Varga-Járó Sára jó humorérzékkel nyúlt Jane valószerűtlenül jólelkű karakteréhez. A két ellenszenves szereplőnk is nagyon eltalált, Szilágyi Csenge tökéletes Caroline, hasonlóan remek pillanatokat köszönhetünk Halász Judit lady-jének, külön kiemelném még a Bennet lányok közül Virágh Pannát, aki Lydiaként egy teljesen más igazságot képvisel az adaptációban, mindezt nagyon tisztán, jó arányérzékkel teszi. Waskovics Andrea a Büszkeség és balítélet c. előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)
Apropó, igazság: markáns momentumai az előadásnak azok a minimonológok, amelyeket egyes hölgykarakterekhez írtak, ezek elhangzásakor lemegy a fény, közeli kamera veszi a szereplő arcát, aki tesz egy kisebb vallomást magáról, világlátásáról, majd folytatódik a cselekmény. Ezek a pillanatok nem erőltetett módon, de mégiscsak
a jelenhez kapcsolják az Austen-művet,
amit talán kell is, és talán pont ilyen elegánsan, mint ahogy ezt a Szent István körúton teszik.
Fejléckép: Wunderlich József és Waskovics Andrea a Büszkeség és balítélet című előadásban (fotó / forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)
hírlevél
