Rím hátán rím – 15 sor színház

Először az jutott eszembe, hogy majd versben írok erről az előadásról. Aztán szerencsére nem tettem. Egyrészt minek teleszemetelni az internetet a nem létező lírámmal, másrészt az efféle alkalmi költészetben épp a lazaság a vonzó: amikor a kicentizett szótagok játszi könnyedséggel következnek egymás után, pont úgy, mint a budaörsi Cyranóban.

Sas Zoltán, Bohoczki Sára és Mertz Tibor a Cyrano de Bergeracban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Ügyes, a játékot szolgáló díszlet (Tihanyi Ildi), tudatos koncepció, remek alakítások, szuper szöveg – minden a helyén, amiért szeretem a színházat. Mégis két közreműködőt emelnék ki elsősorban: Závada Pétert, aki a fordításért és úgy en bloc a kortárs lírai hangért felelt, valamint Böröndi Bencét, aki nagyon komoly teljesítményt nyújt a főszerepben. Igazán ráfért a frissítés Rostand romantikus opuszára, miközben a sziporkázó elméjű, ámde komplexusos Cyrano de Bergerac örök karakter, aztán a külső/belső szépség kérdése sem utolsó alapanyag. Martin Crimp átirata igazán gatyába rázta a nagyorrú költőről szóló, 19. századi szöveget: a slammerek világában működik a darab, egyedül a katonaság elhelyezése nehézkes, de Pelsőczy Réka rendezésében és Németh Nikolett dramaturgi munkája nyomán az is megtalálja az útját.

Ilyés Róbert a Cyrano de Bergerac című előadásban (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Már az első pillanataiban megkedvelem az előadást: rikítósárga és igazán modern (modernkedés helyett). A romantikus alakok a jelenben élnek,

belépnek, és csak úgy lökik a rímeket, de ebben a metrumokból ácsolt közegben is kimagasló teljesítményt nyújt a címszereplőnk, akinek a dumájába tényleg bele lehet szeretni. Böröndi Bence mellett ugyan nehéz kitűnni, több erős alakítást láthatunk, mindjárt emlékezetes Mertz Tiboré, Ilyés Róbertté. Jót tesz az előadásnak a pályakezdők (például Juhász Vince, Sas Zoltán) játéka és a vendégművész Takács Zalán is, Bohoczki Sárát pedig megtalálta az irodalmi influenszer-karakter. Christianként Fröhlich Kristóf nekem igazán a második felvonástól robbant be, Koós Boglárka Roxane-ja kissé általános maradt, de összességében szép játékot nyújtott.

Böröndi Bence a Cyrano de Bergerac címszerepében (Fotó/Forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Ritka kincs a budaörsi Cyrano, a szövegközpontú színház reménykeltő példája. És egyben nem várt válasz egy nemrég, saját magam számára feltett kérdésre:

Mindenkinek, akinek van füle, hogy hallja, szeme, hogy észrevegye és orra… amekkora adatott.

Fejléckép: Jelenet a Cyrano de Bergeracból (fotó / forrás: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)