Nem is tudom, van-e olyan néző Magyarországon, aki előbb látta színpadon a Hegedűs a háztetőnt, mint filmen. Talán a fiatal generáció életébe már nem mászott úgy bele az 1971-es mozi, de még így is csodálkoznék, ha ne ismernék legalább Jerry Bock és Sheldon Harnick muzsikáját. Egyszerre jutalom és nehézség elővenni egy ilyen legendás művet, behívja a nézőt, de az nem hagyja otthon magas elvárásait, megingathatatlan előismereteit sem; a székesfehérvári előadást látva úgy tűnik, érdemes „kockáztatni”.

Váradi Eszter Sára és Egyed Attila a Hegedűs a háztetőn című előadásban (Fotó/Forrás: KIss László / Vörösmarty Színház)
Telihay Péter rendezésében kiteljesedik a Vörösmarty Színház társulata, találóan osztották ki a szerepeket. Imádnivaló Reb Tevje Egyed Attila, remek partnere Váradi Eszter Sára (Golde),
csak azt nehéz eldönteni, melyikük énekel jobban…
Andrássy Máté alakítása különösen megmaradt az emlékezetemben, ő Mótel, a szegény szabólegény, aki leánykérésével az első kis forradalmat hozza Anatevka hagyományok uralta közösségébe. De mindjárt mellette meg kell említenem Kricsár Kamillt, aki a sértett Wolf mészáros szerepében gyakran elviszi a show-t.

Ballér Bianka és Andrássy Máté a Hegedűs a háztetőn című előadásban (Fotó/Forrás: KIss László / Vörösmarty Színház)
A három lánynak is szép pillanatokat köszönhetünk, Ballér Bianka sugárzó Cejtel szerepében; a nemrég Tompos Kátya-díjat kiérdemelt Kiss Diána Magdolna (Hódel) pedig igazán méltó erre az elismerésre, búcsúdala a legerősebb szóló. Ladányi Júlia jó arányérzékkel hozza a legkisebb lányt, Chavát, és nagyon jó társa Krisztik Csaba, aki Fegykaként hatalmas energiával van jelen a színpadon, úgy táncol, hogy azt legszívessebben visszatekerném, és többször megnézném.
Ha film volna, de nem az.
Pedig gyakran van olyan érzésem, hogy moziminőséget látok, főleg a táncos részek erősek: Vári Bertalan koreográfiája repetitív, de nem merül ki, a konkrét, könnyen bevésődő mozdulatok fogódzót adnak ebben a szedett-vedett világban. Felróható egyébként, hogy az előadás kortalan közege néha ledobja a szöveget. Daróczi Sándor díszlete és Papp Janó jelmezei a limlomos, telepi szegénységet idézik; az egész látványban és a kompakt zenei feldolgozásban (Cserta Balázs) is van valami karcosság, aminek nincs nyoma a prózában.

Kricsár Kamill és Egyed Attila a Hegedűs a háztetőn című előadásban (Fotó/Forrás: KIss László / Vörösmarty Színház)
Továbbá, ha valaki esetleg nem ismeri az eredeti művet, annak nehezen állhat össze, hogy kik a zsidó közösségben járó idegenek, mert színpadi öltözékük nem különbözteti meg eléggé egymástól a két csoportot. Leszámítva ezeket az apróságokat, hangsúlyoznám: a fehérvári Hegedűs a háztetőn kiemelkedően jó zenés előadás, egy nagyszerű anyag nagyszerű megvalósítása, nem érdemes kihagyni!
Fejléckép: Jelenet a Hegedűs a háztetőnből (fotó / forrás: Kiss László / Vörösmarty Színház)