Mit szólnál, ha a későbbi éned betoppanna, és megpróbálna figyelmeztetni, hogy rossz úton jársz? Ellentmondanál saját magadnak? Ez a helyzet áll elő a dunaújvárosi Bartók Színház Most akkor című előadásában, és a válaszok ott sem egyértelműek. Jamie (Csiby Gergely) egy bárban rostokol az egyetem mellett, de nagyívű zenei karrierről álmodik, ahogy a közeli palacsintázóban dolgozó barátnője, Abby (Jankovics Katalin) is tele van tervekkel. Együtt képzelik el a jövőt, amelybe bizakodva néznek, ám egy este megérkezik egy különc, középkorú férfi (Őze Áron), és jelentős összeget kínál azért, ha hajlandók végighallgatni nem kevés izgalmat rejtő mondanivalóját.
Jankovics Katalin, Csiby Gergely és Őze Áron a Most akkor című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
Bár a szinopszis sejtelmesen hallgat az időutazásról, valójában az előadás első perceitől kezdve érződik, hogy egyrészt sorsfordító 1981-es estéről van szó, másrészt, hogy a férfi gyanúsan sokat tud a fiatal Jamie-ről. Nem nehéz összerakni a képet – bár az nem egy csavart tartogat még –, inkább az az érdekes, miért tért vissza az idős Jamie, miért pont ezen az estén, és hisz-e neki bárki is...
Jó színészi feladatokat ad a dráma, mivel minden karakter élete legfurcsább egy óráját éli át, tele kételyekkel, dühvel, nosztalgiával, reménnyel. A színpad akkor izzik föl igazán, amikor Kerekes Éva megjelenik, abszolút ő viszi a prímet vagányságával, természetességével az idős Abby szerepében.
Kettősük Őze Áronnal pedig bearanyozza a finálét.
Nálam nem mindig találnak be ezek az egy térben játszódó, amerikai lélektani drámák, van bennük valami tévéfilmszerű kimunkáltság, amitől idegenkedem. Sean Grennan – eredetileg Now and Then című – darabja azonban élettel teli, és talán ez Hárs Anna fordítói munkájának is köszönhető, a magyarországi ősbemutató dialógusai frissek, van egy ismerősen kesernyés humoruk.
Kerekes Éva és Jankovics Katalin a Most akkor című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
Molnár Anna mozgalmas, hideg fényekkel teli díszlete külön kiemelendő, képes az előadást realitás és álomszerűség között táncoltatni, az elnagyolt pultrendszer és a forgószínpad pedig mintha kitágítanák ezt az amúgy is meghatározó időintervallumot. Telihay Péter rendezésében minden a helyén van, viszont véleményem szerint a Most akkor pont az az előadás, ami estéről-estére lesz egyre gazdagabb, felszabadultabb. Igaz, hogy ez egy romantikus vígjáték, azonban lét- és párkapcsolati kérdései miatt nem beszélhetünk térdcsapkodós komédiáról.
Ez egy élet adta vígjáték, természetes, még ha nem is mindennapi,
akkor nevethetünk rajta, ha magunkon is tudunk.
Fejléckép: Kerekes Éva és Őze Áron a Most akkor című előadásban (fotó / forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
hírlevél
