Azoknak, akiknek fogalmuk sincs, milyen társulat is az Apertúra, talán úgy tudnám röviden összefoglalni: ők azok, akik jó színházat csinálnak arról, hogy Magyarországon nem lehet színházat csinálni. Lassan három éve működik a független színházi formáció, és bár szinte minden produkciójuk öndefiníció, útkeresés, arculatépítés is egyben, a Sirályt érzem az eddigi legösszetettebb előadásuknak. Anton Pavlovics Csehov műve megszületése óta az egyik legkülönlegesebb szereppel bíró darab a drámairodalomban:
bárhogy nyúlnak hozzá, nem lehet nem a kulturális teret uraló idősebb művészgeneráció és a feltörekvő fiatal alkotók összecsapásának történeteként értelmezni.
Külön fontos minden Sirály-feldolgozás esetén Trepljov bemutatója, mely már a darab elején megteremti a konfliktust a szorongó, de ambiciózus fiatalember és befutott színésznő anyja, Arkagyina közt, megágyazva ezzel a későbbi drámának.
Urbán Richárd az Apertúra Sirály című előadásában (Fotó/Forrás: László Dorina)
Az Apertúra előadása ezt a produkciót tágítja ki dupla csavarral, hiszen a színház-a-színházban helyzet Trepljov (avagy Urbán Richárd, avagy az egész közösség) kritikája is egyben a jelen színházáról. Az, hogy a szerepet nem lehet elválasztani a játszótól, az Apertúra előadásaiban gyakorlatilag alapvetés: nincs jelmez, mindenki az aznap felvett ruhájában, illetve a saját nevén játszik, megteremtődik ezáltal egy olyan kötetlen, szerethető légkör, amely könnyen beszippant. S jelen esetben még negyedik falunk sincs, az alkotók köztünk játszanak, a színházi diskurzusba
jólnevelt nézői némaságunk, kiosztott szerepünk ellenére is bevonódunk, ha máshogy nem, a nevetésünkkel.
Az Apertúra-tagok értelemszerűen mindig magukat is játsszák, nem tesz másként a vendégművész Arkagyinánk, Herczeg Adrienn sem, akinek múltbeli, Mohácsi-aranykoros előadásai – Istenítélet, Az elveszett levél – is megemlítődnek. Jelenléte egyébként nagyon jót tesz a közegnek, erőteljes, domináns egyéniség, aki arroganciájával, fölényeskedésével igazán elgáncsolhatja a fiatalok törekvéseit.
Gellért Dorottya és Formán Bálint az Apertúra Sirály című előadásában (Fotó/Forrás: László Dorina)
Na, de térjünk vissza a már emlegetett, formabontó Trepljov-rendezéshez: Gellért Dorottya (egy egészen kiváló Nyina) adja elő a hosszú percekig tartó performanszot, mellyel a színházi szakma válságát, a fiatal generáció meg-nem-értettségét fejezi ki, rendkívül szórakoztató módon. Hallhatunk fantáziátlan évadtervekről, agyölő backstage-videókról, fölöslegesen megszülető kritikákról, nem létező támogatásról, fásultságról, fogyasztói igénytelenségről – és büntetlenül röhöghetünk magunkon. Ennek a röhögésnek a gerjesztése amúgy is markáns védjegye a csapatnak, a k2-ős múltjukban gyökerezik ez a tehetség, szerencsére nem felejtődött el. A performansz lezárultával a Sirály viszonyrendszere ugyan megmarad,
az egész a máról kezd szólni, azokról, akik játsszák és persze azokról, akik nézik.
Jelenet az Apertúra Sirály című előadásából (Fotó/Forrás: László Dorina)
Különösebb színházi ismeretanyag nélkül is érthető, hihetetlenül egyedi élménnyé válik Benkó Bence rendezése, amelyben minden játszó ki tud teljesedni, még Kocsis Gábor is, akinek gyakorlatilag annyi a szerepe, hogy nagyon vicces. És reflektálva az előadásban fölvetett, semmitmondó és hasznavehetetlen színikritikák jelenségére, végezetül érdemes hozzáfűznöm: Formán Bálint a legjobb tudása szerint alakítja Trigorint, egészen úgy, ahogyan kell.
Az előadás nyáron az Ördögkatlan Fesztiválon látható.
Formán Bálint, Herczeg Adrienn és Gellért Dorottya az Apertúra Sirály című előadásában (Fotó/Forrás: László Dorina)
A.P.(ertúra) Csehov: Sirály
Apertúra
Rendező: Benkó Bence
Játsszák: Gellért Dorottya, Herczeg Adrienn m.v., Borsányi Dániel, Formán Bálint, Kocsis Gábor, Urbán Richárd
Bemutató dátuma: 2025. május 3.
Fejléckép: Jelenet az Apertúra Sirály című előadásából (fotó / forrás: László Dorina / Apertúra)
hírlevél
