Luca, Ottilia

POSzT - 1. NAPló

2008.06.05. 00:00

Programkereső

Nem is én lennék. Lekéstem a reggeli vonatot. Nem a szép, romantikus, Lila ákác-i, integetős lekésés. Hanem már nem is láttam a Tenkes IC-t. Hírmondó sem maradt belőle. Kettő percen múlt. - BESZÁMOLÓ A PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

A megnyitó előtt

Persze, a pályaudvari infótábla nem a legpontosabb. A tébláboló kalauz kislányok nem a legtájékozottabbak. Oldalt mentem be a Keletibe, a Thököly út felől (kocsival oda a legegyszerűbb eljutni, jó rég nem jártam arra, így alakult, most metró4 építése folyik), sehol egy tábla. Előre rohantam, hát persze, hogy a pályaudvar másik végébe kellett volna átérnem három perc alatt! Kétségbeesett telefon, le fogom késni. Racionális, és egyben szurkolói férfihang válaszol: "Rohanj!" Kössz… Persze. 20 kiló a hátamon, plusz egy táska, plusz laptop. Lépni alig. Konklúzió: a Szent István körútról nem lehet húsz perc alatt a Keletibe jutni kocsival. Egyébként pedig rejtély, hogy Pécsre miért háromóránként indul vonat. Nem csak IC, hanem általában. Mindegy, így a fennmaradó időben vettem fejfájás csillapítót és szemcseppet. Még jól jöhet…

A 12:30-as vonathoz (új pótjegy) 11:55-kor érkeztem. Még bent állt a sülysápi személy. Kihúz, behúz, fölszáll, indul, utazik, befagy - nem sajnálták a légkondit. Dombóvárnál zuhogni kezdett. Először kis csíkok az ablakon, miként egy ismeretlen erő fölkente Malackát Bagoly ajtajára, aztán a rendes zápor, zivatar. Úgy látszik, egy "időnként, szórványosan előforduló" helyen voltam épp.


Tasnádi Péter, Hiller István és Jordán Tamás

Délután négykor sikeresen elfoglaltam szállásomat, és rohantam le az elvileg ötkor kezdődő megnyitóra (lakhely: Tettye, várospanorámával, talán még Lance Armstrong se birkózna meg az emelkedővel, úgyhogy lefelé húsz perc séta, fölfelé taxi, igyekszem semmit nem fönt hagyni), ami a zuhogó eső miatt elmaradt, lévén, hogy a Széchenyi tér fölött nincs tető. Majd este hétkor, előadás előtt a színpadon. Más választásom nem maradt, pozícionáltam magam a Király utcában. Egy kávé elfogyasztása egy sörözőben (ígérem, holnap sörözöm egy kávézóban), ahonnan mindenkit látni. Egyelőre esernyők, esőkabátok és orkándzsekik közlekedtek az utcán. Alattuk politikusok - ok: megnyitó -, újságírók és fotósok - ok: sajtóworkerség, like me - és helybéliek - ok: itt élnek. Jelentős dolgok nem történtek. Az eső nem kedvez a fesztiváloknak. Egyesek fagyira vetemedtek. Másfél órát üldögéltem, megírtam a mai penzum elejét, mindenkivel beszéltem telefonon, majd átvettem a jegyem és beléptem a Pécsi Nemzeti Színházba. Igazi, első napos fesztivál-hangulat, csak az van itt, aki végig marad, vagy csak a megnyitó miatt jött. Felemás társaság, ez még nem az igazi POSzT. Ez még csak repi. A megnyitón rövid beszédet mondott Jordán Tamás, egy picit hosszabbat Tasnádi Péter, és még egy picit hosszabbat Hiller István. A zsűrit nem mutatták be, még a neveket sem darálták el. Úgyhogy ezt én is holnapra hagyom.

Hallgassa meg Hiller István beszédének végét!

A hivatalos rész után alig értek ki a tévéstábok, fotósok, már kezdődött is a nyitóelőadás, a Pécsi Nemzeti Színház Ivanovja, Funk Iván rendezésében. Ha tömören akarnék fogalmazni - pár pedig miért ne tenném -, az egyik szereplőtől idéznék: "hogy én mennyire unatkozom!" Egy picit bővebben: mindenről az jutott eszembe, hogy ezt már láttam valahol. Ahogy általában egy Csehov-előadást elképzelünk: minden homokszürke (sárga??), a szereplők többnyire világos ruhában vannak, kivéve egyet, a tüdőbeteg Anna Petrovnát, aki pirosban. Szép Csehov-klisé, kevés gondolattal. Ivanov (Zayzon Zsolt) borotválatlan, borzas, és kibontott ingben remeg és kiabál. Felváltva. A Szását játszó Szabó Vera tündöklő jelenség, de még kicsit erőtlen. A papáját játszó Pilinczes Józsefet bírtam. Jaj, csak a hátul vetített, úszó felhőket tudnám feledni!

POSzT Scriptum: Szünetben összefutottam egy rég nem látott kedves ismerőssel. Utána megittunk egy pohár Villányi Chardonnay-t. Az jó volt.