Pandora, Gabriella

POSzT - 6. NAPló

2008.06.10. 00:00

Programkereső

Elaludtam. Visszagondolva, ezen semmi csodálkoznivaló nincs. Amikor kimentem a szálloda erkélyére a meló után (írás, fényképek, hangok, feltöltés), már világosodott, csiviteltek a madarak. Igen, fél öt volt, igen erősen mallott a pity. Elgondolkoztam, hogy érdemes-e aludni, és úgy döntöttem, hogy igen. Szinte bárhol, bármikor el tudok aludni. De nem vagyok narkolepsziás! Még… - BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL

Rendesen beállítottam a telefonom (mindent feltöltöttem!!) 9 óra 10-re, hogy leérjek reggelizni, és elcsípjem a buszt, amivel pont leérek. Az első szundi után véletlenül végleg lenyomtam a telefont, ergo nem csipogott többé, akaratlanul beléfojtottam a szuszt. 10 óra 7-kor riadtam föl. A reggelinek lőttek. A negyed 12-es buszt értem el (félóránként jár), reggeli és kávé nélkül vetődtem be a szent szakmai szavakra. (Cserébe legalább verőfény van. Ígértem egy reggeli képet az erkélyről, ezt holnap abszolválom, ha nem alszom el megint.) Az opponensek felezési ideje is 5 nap, mostantól Novák Eszter rendező (juj, de szeretem, amiket csinál!), Tompa Andrea kritikus és Kárpáti Péter író fogja véleményezni az előző nap látottakat.

 

Kárpáti Péter, Novák Eszter, Tompa Andrea, Márton László
 

Márton László A nagyratörő című darabjáról folyt a diskurzus, amikor kamikaze pilótaként bezuhantam a terembe. Általában bírták az előadást, kis vita volt a háztetős díszleten, hogy jó-e, vagy inkább zavaró. Kárpáti Péter megjegyezte, hogy minden egyes kimenetelnél elvesztegetett néhány másodpercet az előadásból, mert azt figyelte, hogy másznak ki a takarásban lévő létráig. Csanádi Judit díszlettervező azt mondta, hogy minden egyes botlás és csúszás szándékos, dramaturgiailag szándékosan kitervelt. Jó, akkor elhiszem. Tényleg érdekes egy tér.

A beszélgetés után elcsíptem Bányai Mikit, aki Báthory Boldizsárt játszotta az előadásban. Túl figyelmetlen voltam, hangot szerettem volna föltenni, de betelt a lemezem. Úgyhogy most csak írásban. Azt mondta, hogy szerinte sokkal lényegesebb dolgokról kellett volna szóljon a beszélgetés. Egyébként jól érzi magát, bár fogalma sincs, kinek szól a POSzT, hogy ezt kik nézik. És hogy jó a Dantéban.

Pintér Béla előadásáról teljesen homogén véleményt mondtak az okosak. Nagyon szerették, isteninek találták (ugye mondtam?), de mindegyikük azt feszegette, hogy most ért el a társulat arra a pontra, hogy nagyon egységesek, együtt vannak, csak éppen minden előadásuk hasonló, ugyanazokkal az eszközökkel operál A sütemények királynője óta. Burkoltan, barátilag és féltésból felszólították Pintér Bélát, hogy keresgéljen más irányba is, ezzel a csapattal. Mert hogy így ki fognak fulladni.

 

Pintér Béla
 

Most fél négy, a sajtóirodában ülök Spilák Klárival, bőszen interjúkat egyeztet az Asztalizene szereplőivel. Az most kezdődik ötkor. Érdekes lesz a nagyszínpadon a Radnóti Színház után! Majd meglátjuk. Grillezett zöldségeket ebédeltem, chilis sajtgolyókkal. Tök jó volt. (Apró kritikát kaptam Papp Timitől, hogy kevesebbet írjak a sörözésről, mert a végén még rossz hírem lesz. Tegnap egyáltalán nem írtam. Ami nem jelenti azt, hogy nem volt…)

És ma hasított belém a gondolat, hogy holnapután Fidelio Súgó lapzárta van! Azt mikor fogom megírni? Egyelőre rejtély. Talán holnap. Vagy holnapután. Gondolatban, skicceket felróva cetlikre, ilyesmi.

Éjfél elmúlt, Létay Dórival ülünk a sajtószobában, mindketten saját blogunkat szüljük. Két előadást láttunk ma, a Radnótiból Térey János Asztelizenéjét, és Kaposvárról Réthly Attila Szabadaz Á! című darabját. (Már megint Micimackó!) Az Asztalizenét már láttam Pesten, nagy újdonság nem volt. Kicsit összébb rázódott a premierhez képest, de most sem vált a kedvencemmé. A szereplők túlságosan séma-figurák, nincsenek megtöltve, nem megy vérre semmi, nem tudok egyikkel sem szimpatizálni, és egyiket sem tudom gyűlölni. Jó, értem, hogy a felszínes életet látom, egy budai exkluzív vendéglő törzsvendégeit (híres mondat: "Budán lakni világnézet"), de azért mégiscsak vannak konfliktusok! Olyan, hogy is írjam… súlytalanok voltak a figurák. Mintha nekik is mindegy lenne, hogy mi történik velük. Ha ez szándékos, akkor baj van, mert akkor nem érdekel az egész. Nem a nagy térnek tudom be: az 5. sorban ültem. Voltak jó poénok, de mélységet nem éreztem, nem szögeződtem a székbe, nem csapott pofán semmi. Kár. Az összes játszó személyt nagyon szeretem. Talán a Schneider Zoltán játszotta kritikusnak volt sorsa.

Előadás után belenéztem a görög-svéd meccsbe. Rémes, hogy nem tudom követni az EB-t! Öcsém jó fej, néha felhív és közli az eredményeket, de nem tudom teljes szívemből átérezni. (A mai köszönetem őt illeti ezért. Kösz, Öcsém!) Majd az izgibb részekre már hazaérek. (Ja, és tudom, mi az a les! Minden pasi azzal jön, hogy a nőknek ez magas...) Közben meginterjúvoltam - ha már ott ültünk egy asztalnál - Létay Dórit és Spilák Klárit. Alant hallgatható.

Spilák Klára az idei POSzT-ról és az esőről.

Létay Dóra az eddigi tapasztalatokról és a blogírásról.

A kaposvári előadással is felemás érzéseim vannak. 1989-ről szólt, egy filmrendező a saját fiatalságáról forgat. Tiszta flashback! Nosztalgiáztam a Roxette örök becsű Listen to your heart balladáján, örültem a Kispál zenéknek, a forgatási részeknél jól eső nosztalgiával gondoltam békés gyerekkoromra. A jelenben játszódó részekkel adós maradt az író. Nem volt elég nagy a kontraszt. Szívesebben néztem a múltbeli jeleneteket, azoknak volt karaktere. Vagy valóban, a jelenünknek nincs karaktere??

 

Szabadaz Á! (foto: www.csiky.org)
 

Hamarosan lenézünk a Dantéba. Igyekszem orvul hangfelvételt készíteni. Hátha szalonképes lesz…

POSzT Scriptum: Voltam a Pokolban. Nem lett szalonképes. Én sem...