Szilárda

POSzT - 8. NAPló

2008.06.12. 00:00

Programkereső

A mai napom egy dologról szólt. Vártam az estét. De erről később. Hajnalban, miután föltettem a naplót a netre, még olvastam egy kis Esterházyt, jól esett. A Semmi művészet után (is, mert mondjuk a Rubens éppúgy témába vág) egészen más színezetet kap a Javított kiadás (is).

A legfurcsább szakmai beszélgetésen vettem részt. Nem láttam a Frankensteint tervet, de nagyon élveztem a hozzászólásokat. Igazi vita volt, magasságokban szárnyaltak, boncolgatták, mi a színház, mi a színészet. Mundruczó Kornél mondta a legigazabb és a legérdekesebb mondatot: "jó, hogy bírják az emberek, amit csinálok, mert mást nemigen tudok…" Ő nem új formákat keres, nem megbotránkoztatni akar, nem tűréshatárt feszeget. Egyszerűen ezt tudja. Másban nem működik. Szimpatikus hozzáállás. A vita végén egyöntetűen megtapsoltuk Kornélt és a beszélgetést. Ilyen még nem fordult elő.

 

Frecska Rudolf és Mundruczó Kornél
 

Ma nem nézek versenyprogramot. Az öreg hölgy látogatását már láttam a József Attilában, a Czukor-showra holnapra van jegyem. A Hullámtörés most nem fér bele, mert…

Ülök az Apollo moziban. Off program, dvd-vetítés. Három nővér, Katona, 1985. Básti, Sinkó, Bodnár, Szirtes, Végvári, Udvaros, Bán, Balkay… Gyönyörűek, tehetségesek. Jók. Együtt vannak. Már kibontották a Katona szárnyait. A teremben síri csönd van, mindenki komolyan nézi Csehovot. Egy idő után nem bírom, kuncogok magamban. Hát azon a színészi gesztuson nem lehet nem nevetni, ahogy Básti Juli fekete ruhában 10 perce olvas, időnként fütyül, és a neki szánt, burkolt megjegyzésre leereszti a könyvet és fölnéz! De az a könyv úgy van leeresztve, és az a fölnézés olyan, hogy mindenki pontosan érti a megvetést, a sajnálatot és az (ön)iróniát. Érzem, mindenki megkönnyebbül, a többiek is mernek nevetni. Bán János túlzott izgágaságán, Sinkó László furcsa megállapításain, Bodnár Erika görcsös nevetni akarásán, Szirtes Ági munkavágyán, Udvaros Dorottya tudatos lányos zavarán… Legendák. A minap az egyik szakmai beszélgetésen előkerült, hogy jó-e a nosztalgia. Van-e rá szükség. Azt hiszem, az ilyen nosztalgiára van. Mert ezt akárhányszor nézem, üt. Csak éppen, az időt nem lehet megállítani, minden jó dolog évek múltán nosztalgia lesz. Jóleső érzéssel tölt el, ha ilyeneket nézek. Nem mintha ma nem lennének ugyanilyen erős előadások, de valahogy mégis, ezek mások voltak. Ritkán tudom visszaidézni az érzést, ami a nézőtéren elöntött. Ez a ritkába tartozik, a Platonovval együtt.

 

Szirtes Ági és Básti Juli
 

Három óra múlva ülök a Sportcsarnokban. Teljesen tele van. Furcsa szervezési véletlen (nem tudom, kinek tűnt még fel), hogy a Férfi és Nő koncert épp a Három nővér vetítésének napján van. Döcögve indul, nagy az izgalom. Aztán belejönnek, megyek velük. Jók Dés László és Bereményi Géza új számai. De hát persze a régiek a slágerek. Épp a Három nővér idején készültek, az Átutazó 1985-ben, a Hallgass kicsit 1987-ben. Több mint 20 éve. Hihetetlen. Most a színpadon apró csodák születnek. Messze ülök, sajnálom, szeretném, ha egészen közelről szipkázna be ennek az öt embernek az elképesztő kisugárzása, energiája, ami 2000 ember felé lökődik le a színpadról. Ez az érzés valószínűleg nekik is új. Nem sűrűn lépnek föl sportcsarnokban. Nyilván ettől is az izgalom, a meghatódottság, megilletődés. Amikor megérzik, hogy igen, velük vagyunk, és visszalökődnek az energiák a színpadra, lehull a szemérem, csak a dalok léteznek. Nézem ezt a két zseniális nőt, gimnazista korom nagy nő-ikonjait. Semmit nem változtak a 20 év alatt. Az a Három nővér éppúgy telibe találta őket, mint Bereményi Géza szövegei. A gesztusaik hasonlóak, csak letisztultabbak, erőteljesebbek. Érettebbek, de mégis sutábbak. Édesen, szeretnivalóan sutábbak. Ez nem színház, ez koncert. Hogyan kell ebben létezni?

 

Básti Juli, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Kulka János
 

Juli díva, dögös, aki kiskanállal eszi meg a pasikat. Az új száma elképesztő, egy nőről szól, aki férjhez ment egy idősebb férfihoz, ő csinált belőle valódi nőt, később fölszedett egy fiatalabb fiút, akiből meg ő csinált férfit. Jó hozzá a zene, kicsit funkys. Néhány perccel később visszajön a Záróra után című régi dallal. Így őt még nem hallottam énekelni. Ennyire finoman, érzékenyen és meghatóan. Déssel csak szemmel kommunikálnak közben, egymásért zenélnek.

 

Básti Juli
 

Dorottya szertelenebb, kislányosabb, akiből időnként előbújik a sértett, megalázott nő. Neki szólóban nincs új száma, hiszen van elegendő a lemezen. A Születésnap így is kimaradt, amiért vérzik a szívem. Az Úgy tudott bejönni viszont kárpótol mindenért. Sűrítve benne a minden nő életében előforduló, egyetlen beteljesületlen, valami miatt beteljesülhetetlen szerelem, az ezzel járó fásultság és minden mindegy-érzés. Az ő Dés-duettje a Botladozva. A nagy vallomás és kitárulkozás után elvékonyodó, elcsukló hangon, szinte sírva löki ki magából az utolsó szavakat a zongora mellett: "játszd el azt, hogy… játszd el azt, hogy…"

 

Udvaros Dorottya
 

Cserhalmi az új számában a legerősebb. Hosszú menet. A végére döng a csarnok. Szó se róla, igazán neki való szám. Dermesztő, letaglózó. A Szívszédült hanggal viszont meghatott. Valamiért két hete fütyülöm magamban ezt a dalt. Zsebredugott kézzel, a világ legegyszerűbb módján (vagy csak egyszerűnek tűnik?), mint egy költeményt (hiszen az is!) mesélte el a házat, a várost, Editet és a dalt. Mennyivel más így a színezete, mint 20 évvel ezelőtt! Akkor egy negyvenes férfi emlékezett, most egy hatvanas. Ez volt az egyetlen ilyen szám, aminek ennyire megváltozott a mögöttese.

 

Cserhalmi György
 

Kulka János nem volt a régi lemezesek közt. Beemelték, hogy Udvaros Dorottyának is legyen párja. Jól tették. Fantasztikus zeneiséggel énekel. Pontos arányérzékkel megy Dés alá a Nagy utazás hosszú szaxofonszólója előtt. Feladja neki a labdát. Nem az érdekli, hogy ezt a slágert ő énekli. Hanem az, hogy együtt legyen sikerük. Csak tolmácsolja Dés zenéjét, de tudja, igazából ez az ő "gyereke", az ő élete, az ő utazása. Hagyja, hogy egy hangszernek nagyobb sikere legyen, mint neki. Alázatos a zenével, ebből születik valami egészen különleges, szinte könnycsorgató.

 

Kulka János
 

POSzT Scriptum: Ma még nem köszöntem meg semmit. Ezért a produkcióért több jár, egy laza kis köszönet nem érvényes. De mégis megteszem. Talán ez a pici is hozzátesz valamit az álló vastaps jelentéséhez.