Valér

Tudják a dolgukat

2008.08.04. 00:00

Programkereső

A legjobb 30 év alatti színész egyik Fidelio Súgó-különdíját a POSzT-on Bartsch Kata kapta, a másikat pedig egy egész társulat. A KoMá-ról tavaly decemberben már olvashattak egy írást, most a társulat vezetőjét, Zrinyi Gál Vincét kérdeztem az elmúlt hónapokról. INTERJÚ

Fotó: Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány

Zrínyi Gál Vince: Jó évünk volt, bár tanulóévnek éreztem. Valószínűleg a következő is az lesz. Sok minden ért minket, két bemutatót tartottuk, voltak felolvasóestjeink... Talán az első évhez képest túl sok is volt ez, nagyon elindultunk. Annak ellenére, hogy talán jobb lett volna a kevesebb, minden, ami megtörtént velünk, az jó és hasznos volt.

Fidelio Súgó: Ti akartátok, hogy ennyire menjen, vagy maguktól jöttek a dolgok?

ZGV: Szerintem azért alakult így, mert elkezdtünk dolgozni a Plazmán, a semmiből indulva, de nagyon nagy hittel, és egy idő után azt vettük észre, hogy az előadás szinte külön életet él. Hirtelen elkezdtek velünk foglakozni, jöttek a felkérések, sokan segítettek, különböző ígéreteket kaptunk. Megpróbáltuk nagyon profin és komolyan csinálni az egészet, beleértve a háttérmunkát is. Rengeteg energiát öltünk bele, de ahhoz, hogy ez szinte magától menjen, kellett az is, hogy sokat írtak rólunk, interjúkat adtunk... Elterjedt, hogy ez egy érdekes csapat, és valami jót hoztak össze... Most egy picit vissza kell fogni a gyeplőt, utol kell érni saját magunkat.

FS: Könnyebb így dolgozni, hogy "trendik" lettetek?

ZGV: Amikor tavaly ősszel elkezdtünk a Bakelitben próbálni, majd' megfagytunk, senki nem tudott rólunk, de ez nem zavart minket, mert "csak" dolgozni kellett. Viszont már az elején úgy tűnt, hogy ez érdekli az embereket. Igen, talán egy picit "trendik" lettünk. Most sokkal nehezebb, mint az elején, mert meg kell felelnünk az elvárásoknak. Ezer lehetőségünk van, és ki kell választani a legjobbat. Ezért nagyobb a felelősség. Egyszerűbb, amikor csak egy lehetőség van, mert abból kell csinálni valamit.

FS: Amikor beszélgettünk a Bakelitben, és elmondtátok a terveiteket, vágyaitokat, gondoltátok, hogy minden ilyen hamar bekövetkezik?

ZGV: Egyáltalán nem. A Plazma bemutatója előtt azt gondoltuk, hogy ez nagyon rossz. Tudtunk, hogy sokat dolgoztunk, nehéz volt, de csak nekünk tetszik. Amikor a közönség elkezdte visszaigazolni, hogy érződik az energia, amit belefektettünk, még akkor sem nagyon hittük el. Most a VOLT Fesztiválon fejeztük be az évadot, az 51. előadással. Sejtéseim szerint idén semmi nem ment ennyiszer Magyarországon. Ezt nem lehetett álmodni sem! Most a Plazma fémjelzi a KoMá-t, és tudjuk, ezen túl kell lépnünk. De egy első után baromi nehéz egy másodikat megcsinálni, pláne, ha ennyire jól sikerül az első. Ez nagy veszély. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok mázli kellett ahhoz, hogy ott legyünk a POSzT-on. Valahogy egyedülálló, hogy egy ilyen csapatot a szakma azonnal elismer. Nehéz ezzel együtt élni, de jól esik, hogy a szakma is azt gondolja, ezt érdemes csinálni.


A Plazma című előadásban (fotó: Fidelio)

FS: Játszottatok középiskolákban, ahogy terveztétek?

ZGV: Húsz körül van az iskolai előadások száma. Volt, amikor a 70 perces előadás után kétórás beszélgetés kerekedett. Irtó izgalmas fiatalokkal találkoztunk, akiket igenis érdekel a színház, és ha valami nincs kész, mint egy 3D-s mozi, hanem gondolkodni kell, azt is értik és szeretik. Úgyhogy valószínűleg jövőre a Plazma át is fog tolódni: nagyobb százalékban játsszuk majd iskolákban.

FS: Folyamatosan alakul az előadás?

ZGV: Nagyon sokat, ezért is nem volt rendezője. Vannak jelenetek, amik változtak, részben a közönségtalálkozók hatására, részben pedig, mert azt éreztünk, van igazabb megoldása egy-egy jelenetnek. Előadás közben is van lehetőség, szabadság mást csinálni, nyilván egy határon belül.

FS: Július elején mutattátok be Balatonföldváron Mikó Csaba Idill című darabját. Hasonló dolgokra törekedtetek, mint a Plazmánál?

ZGV: Az eszköztelenség próbál hasonló lenni, bár a darab egészen más, mint a Plazma, mert nem párbeszédes, hanem öt tördelt monológból áll. A nézők pozitívan nyilatkoztak, de szerintem meg még sok munka lesz vele. Az irány jó, de még bele kell ásni magunkat.

FS: Jövőre maradtok a Sirályban?

ZGV: A Trafó felajánlotta, hogy decemberig dolgozhatunk a Reaktorban, ami a Trafónak egy régi, már nem használt helyisége. Ott tudunk próbálni, és rendszeresen játszani. Viszont a Sirálynak rengeteget köszönhetünk, és bár decemberig a Reaktor lesz a bázisunk, a Sirállyal biztosan fenntartunk egy szorosabb kapcsolatot.