Árpád

Színek, zenék, színészek, dalok

2009.03.09. 00:00

Programkereső

Hosszú ideje kesergünk azon, hogy miért nincsenek már színvonalas színészlemezek. Vagy olyan lemezek, amelyeken színészek énekelnek. Hát, vannak. Csak talán nem vagyunk elég figyelmesek. Ellenben a Sony Music előzékeny volt, és átnyújtott nekünk egy válogatást az elmúlt huszonnyolc év színészdalaiból.
Színész dalok
Színész dalok

Indításnak mindjárt itt van Hernádi Judittól a Sohase mondd. Ezt még az is ismeri, aki sohasem hallotta. Emblematikus dal 1980-ból, Döme Zsolt zenéje, Verebes István szövege. Emlékszem a bakelit borítójára, meg a (ma már) meglehetősen vicces klipre. Szinte megszerezhetetlen, pláne bakelitsercegés-mentes verzióban. Ugyanez érvényes Kern Andrástól a Lövölde térre. Egyszer direkt azért szálltam föl a 78-as trolira, hogy megnézzem, tényleg hideg van-e... Talán ha ezt a két dalt lőnénk ki az űrbe, "Magyarország a '80-as években" kísérőszöveggel, bármelyik megtaláló pontosan tudná, hogyan éltünk itt. Aztán itt van a Kernádi című lemezről a Szép ez a szeptember. Kedves, rendes, nosztalgiával fűszerezett Heilig-szöveg a füredi mólóval, a Balcsival, új kocsival, munkával, régi szerelemmel... Csak hallgatva is azonnal előttem van Hernádi és Kern arca, gesztusai. Ettől (is) jó a dal.

Persze nincs színészlemez Dés-nóta nélkül. A válogatásra nem került rá semmi a két legendás albumról, de hát azok épp most jelentek meg a Férfi és Nő koncert kapcsán. Viszont Malek Andrea koncertlemezéről fölkerült a remek, kicsit latinosra hangszerelt Nagy utazás a Sose halunk meg című filmből, a hasonló című musicalből pedig a Legyen úgy, Andorai Péter előadásában. Ugyanezt a dalt maga a szerző énekelte a Világszám című filmben, amelyből A bohóc a király kapott helyet a korongon. Bodrogi Gyula egészen igaz és fájdalmas bohóc. Koltai Róberttől ezúttal nem Dés-slágert hallunk, hanem az Ámbár tanár úr című, a filmhez kiadott lemezről a Dal egy régi tanárról című, kevéssé ismert, ámde megkapó, sőt, kifejezetten megható Darvas Ferenc szerzeményt. És ha már filmzene: a legfrissebb közönségsiker, a Valami Amerika 2 sem maradhatott le a válogatásról. Oroszlán Szonja ezúttal a szelídebbik oldalát mutatja a Meddig még című dallal. Szeretném őt többször ilyennek hallani.

A 90-es évek talán legismertebb és (általam) legszeretettebb színészlemeze volt Eszenyi Enikő E-tangója, és Kulka János nemes egyszerűséggel Kulka című albuma. Eszenyitől egy régi sanzont hallhatunk, Szirmai Albert és Szép Ernő szerzeményét, az Életrajzot, amely finom, éteri, és persze így önmagában is profi, kiemelve a saját közegéből. Kulka János is egy régi számmal tűnik föl; Jacques Brel szerzeményét (Ne menj el) elég sokan feldolgozták már, talán nem véletlenül. Melis László hangszerelése egyedi és azonnal fölismerhető, Kulka pedig úgy énekel, ahogy csak ő tud. Utánozhatatlan és borzongató. Kamarás Iván Bombajó című albuma is ekkortájt jelent meg, tőle a belevaló, igazán lazán és macsósan fölénekelt Mesélj a nőkről című feldolgozás hallható a 60-as évekből. Für Anikó lemeze még csak három éve jött ki, de üdvözlöm a válogatót, hogy eszébe jutott a címadó dal, a Nőstény álom. Szeleburdi, dögös, szexis. Egy tünemény!

Bodrogi mellett Gálvölgyi János is bohócról énekel: a Bohócdal a Klónkirály című albumon található, és akár önvallomásnak is tekinthető. A másik nagy nevettető, Bajor Imre, Rejtő Jenőt idézi meg az Önök kérték című lemezről. Ennek a két számnak a hangszerelése egy picit elüt a válogatás egészétől, de ez teljesen rendjén is van, ha meggondoljuk, hogy a két eredeti lemez abszolút mértékben közönséglemeznek készült.

És hát van még itt két dal. Az egyik Kaszás Attilától az Elfelejtett bossanova. Igazából ez a lemez is az általam legszeretettebbek közé tartozik, mégis, külön kell említenem. Pedig nem szeretném. Már a megjelenésekor is sokak polcára fölkerült, de azóta, az elmúlt két év (igen, már két év!) alatt még többen beszerezték. A másik Gesztesi Károly Zár már a színház című dala. Legalább tíz évvel ezelőtt született, még az akkori, legendás színészzenekarral énekelte, Bubik István és Sipos András mellett. Méltó befejezése ez ennek a válogatásnak. Szól mindenkiről és mindenkinek, akinek köze van és valaha köze volt a színházhoz.

És hogy mi a jó ebben az egészben? Hát például az, hogy ha akarom tangó, ha akarom swing, ha akarom jazz, ha akarom kuplé. Meg az is, hogy ennyi különböző, nagyszerű embert ritkán hallani egyazon lemezen. Meg az is hogy minden dalról beugrik valami: egy helyzet, egy életszakasz, egy fontos pillanat, egy kedves ember. És még az is, hogy eszünkbe juttatja: becsülnünk kellene a magyar színészeket, hiszen nekünk és értünk dolgoznak.